Apukám, amíg velünk élt, / minden nyáron megígérte, / megígérte, / megígérte. // Elvisz magával a Balatonra, / s hárman ülünk a kempingszékbe. / Kempingszékbe, / kempingszékbe.

Ayhan Gökhan 1986-ban született, jelenleg Zuglóban él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar szakán végzett. Házas és katolikus. Ír verset, cikkeket és mesét. Szellemi segédmunkás. Kedvenc szerzője Heltai Jenő, kedvenc könyve Camustól A pestis. Feleségével, Izsó Zitával közösen szerkesztett blogja: http://ayhanizso.blogspot.hu/

Családon belül

Családon belüli erőszak, olvasom

a fekete-fehér újságban, s szerintem téves

az elnevezés, nem ennyire fekete vagy fehér. Apukám

mindig családon kívül üt rám, a pofont

nem látja anyukám, de még az

öcsém sem. A verés

egy magányos tevékenység, mint a futás, vagy

a szemét kidobása a kukába. Apa

a pofonokat is felosztja, egyszerre két

tenyérrel ütni olyan jól nem tud, bal és jobb

tenyérre kell osztani őket, mint ahogy a szeretet

sem fér el az emberekben egymás mellett, amikor a

harag van soron.

Balaton

Apukám, amíg velünk élt,

minden nyáron megígérte,

megígérte,

megígérte.

Elvisz magával a Balatonra,

s hárman ülünk a kempingszékbe.

Kempingszékbe,

kempingszékbe.

Aztán egy napon

magával ment el,

s anyu és én itt maradtunk.

Maradtunk,

maradtunk.

Elalvás előtt eszembe jut néha,

s hullámzik a szám,

mint az őszi Balaton.

Mint az őszi

Balaton.