Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Adriana dögös nő, a kőkemény metált hallgatja. Cannibal Corpse-t, Obituaryt, Sepulturát, Slayer, a perui Pagaput, Criogeneticet és Fervent Hate-et, mindenekfölött pedig korai Apocalypticát. Fejébe vette, hogy az utóbbihoz hasonlóan otthon Peruban készít majd egy csellós, death metal slágereket feldolgozó lemezt. Elővette a telefonját, föl a YouTube-ra, és megmutatta kedvenc számát, a Cannibal Corpse-tól a Hammer Smashed Face-t: brutális. Utána előadta a saját csellós átiratát. Míg játszott a hangszerén, úgy járt a keze, mintha hentesbárddal csapkodná a húrokat. A dalszöveg sem volt kíméletes:

There's something inside me

It's, it's coming out,

I feel like killing you,

Let loose the anger,

held back too long.

My blood runs cold

Through my anatomy, dwells another being

Rooted in my cortex, a servant toits bidding.

Brutality now becomes my appetite,

Violence is now a way of life,

The sledge my tool torture

A sit pounds down on your forehead.

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Elképzeltem, ahogy ezt előadjuk az Aquapolisban, kaján mosoly jelent meg az arcomon. Adriana azt hitte, kigúnyolom. Pedig egyáltalán nem, sőt, megígértem, hogy a szerződésünk lejártakor az utolsó éjszakán, az utolsó vacsorán ezzel a vidám zenei boncolással lepjük meg a nagyérdeműt.

Mint kiderült, ő is járt Miamiában a BARANOIA nevű klubban, ráadásul ugyanazon az éjszakán, amikor én. Ki gondolta volna, hogy egy napon ugyanabban a zenekarban kötünk ki, mondtam, amit ő ördögszarvakat jelképező kézmozdulattal, vagyis metálüdvözléssel viszonzott.

„My father was a saint”, mondta egyszer a személyzeti bárban.

„Just »was«?”, kérdeztem. Közben karján a tetoválást figyeltem, egy vörös kígyó tekeredett egy betört koponyára. Finom rajz volt, mesteri munka. Adriana észrevette, hogy a tetoválásában gyönyörködöm.

„Heartbreaking, isn’t it?”, kérdezte, majd feltűrte a sötétkék ingjét, megmutatta a rajz folytatását, a koponyából gyökerek tekeregtek elő, amelyek zegzugos csőrendszerré álltak össze.

„Hol van már Aksa?”, szólt közbe Erna.

„Perceken belül itt lesz”, mondtam, és hátradőltem a székemben. Adriana mélyen beleszívott a cigarettájába, majd karikafüstöt eregetett rám és Ernára.

„My father passed away two years back”, mondta Adriana.

„I’m sorry”, válaszoltam.

Valaki éppen felkiáltott, hogy „TAXI”.

„Lucky bastards”, kiáltotta Adriana, majd egy újabb slukkot szívott a cigijéből.

Próbáltam visszaterelni a szót az apjára.

„He was a spiritual healer”, közölte Adriana nyugodt hangon. „His soul is still alive.”

„Spiritual healer?”, kérdezett rá Erna.

„Sheripiari”, válaszolta határozottan Adriana. „Have you ever heard about the ayahuasca ritual?”

Nem pusztán a lélek halhatatlansága, de még az ilyen sámánizmus, miszticizmus is hidegen hagyott. Erna viszont úgy csüngött Adriana szavain, mint akit megbabonáztak.

Ekkor lépett be a bárba Aksa. Végre, már épp kezdtem feszengeni a tömény ezotériától. Menjünk ki a fedélzetre, javasoltam, beszélgessünk kettesben. Őt azonban felcsigázta Adriana ayahuasca-története. Megtisztulás, ez az, amit ő is keres, súgta a fülembe. Kisebbségbe kerültem, nemcsak nemileg, hanem szellemileg is. Bárcsak betoppanna Pocok, ám hiába, a legutóbbi mosdós jelenete óta Nóri hallani sem akart a Fuck Temple-ről. Aksa szerint Nórira is ráférne egy ayahuasca-rítus.

„Sting is kipróbálta”, lelkesedett Erna.

„Tőlem akár mennybe is repülhetett”, lomboztam le. Aksa viszont továbbra is kíváncsian figyelte Adrianát. A rítust kizárólag sheripiari vezetésével lehet végezni, több hetes böjt előzi meg és követi. Semmi pia, semmi szex. A szertartás alatt boldogító hányás, hasmenés, látomássorozat, hallucináció tisztítja meg a testet és a lelket a mocsoktól.

„Én ezen a ponton buknék meg”, mondtam gúnyosan. „No sex, no rock ’n’ roll, only drugs – no way.” Ám a többiek rám se bagóztak.

Személyre szabott élmény, privát démonok, elfojtott tudat alatti erők. Még csak ez hiányzott, gondoltam, majd megnyaltam a megtekert füves cigit.