Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Fotó:Uri Dénes

Lanczkor Gábor naplói

Őszi kánikula. Egy hirtelen átvonuló délutáni zápor után leautózunk a zánkai strandra. Alig tucatnyi ember a parton. Kavarja a nádast a szél, de a víz alig fodrozódik. A somogyi oldalon egészen az alacsony dombokig lelógnak a szürkéskék viharfelhők; fölöttünk már tiszta az ég. Délnyugat felé tart a vihar. A víztükör türkizesen fénylik. A sekély, fövenyes öbölben, ahol a lányommal fürdünk, lelátni a fenékig.

 

 

God Gave Rock’n Roll To You


A vadmenták közt egy eke-karcolta kő a présházhoz vezető gyalogút mellett.

Fölül egy kis termőréteg, aztán bazalt és agyag.

Monostorapáti és Diszel között elütök egy őzet. Épp csak egy villanásra látom a reflektor fényében; az autó jobb elejét kapja el, aztán eltűnik.

A Káli-medence lakossága a török idők katasztrófája óta nem volt olyan alacsony, mint most. Transzparens folyamat: a szép régi házakból kihalnak az idősek, majd az épület magas áron elkel: fölújítják, nyaraló lesz belőle. Hogy egy helyi lakos vásároljon így ingatlant a gyerekeinek, nem tényszerű. Köveskálon jelenleg négy olyan étterem üzemel, amely a legmagasabb keresetűeket célozza meg kínálatával és árfekvésével; egyikük a régi sarki kocsma helyén, amely három évvel ezelőttig a buszról átszálló henyeiek és a köveskáliak találkozási helyeként is működött. A jellemzően felső középosztálybeli beköltözők az állandó lakosságot afféle szolgaszemélyzetnek tekintik; ők takarítják a házaikat, gondozzák a kertet. Nagyjából ennyi a két réteg között a kapcsolat. A trendmagazinok üdvrivalgása mögött („magyar Provance”) a magyar vidék visszafordíthatatlan sorvadása. Sajátos, hogy mindennek tragikuma a fővárosból nézve láthatatlan.

Kegyeleti szándékkal nekifeszülök a Hasnyálmirigynaplónak. Szomorúan teszem le húsz oldal után. Mint egy öreg primadonna az őszesre szőkített tincseit, úgy illegeti mondatait a szerző.

„Míg fiatalok vagytok, igyatok meg annyi bort, amennyit bírtok” – mondja egy öreg szőlősgazda a hegyen a pincéje előtt. Archaikus idill.

Nem tűnik valószínűnek, hogy még a mi életünkben történne bármi, ami a magyar történelmet akár csak egy pillanatra a csillagok magasába helyezi. A rendszerváltás közép-európai eufóriája különleges kitörési lehetőség volt a kortárs magyar irodalomnak is – de hogy mi, Orbánország fiatal regényírói a feltételes remekműveinkkel bármiféle szélesebb közönséget érdekelhetnénk nyugaton: illúzió.

***

Augusztus 20. Egy kővágóőrsi zászlóról eszembe jut apai nagyapám, aki minden évben kétszer kilógatta a padlásról az utcára a nemzeti lobogót; háromméteres zászlórúd, köpönyegnyi vászon.

Egy xenofób újságíró a migránsok befogadására ösztönző I. Ferencet demens öregembernek bélyegzi és a pápai poszt méltatlan betöltéséről értekezik. A magát kereszténynek tituláló kormányzat hűséges írástudója annyit se sejt, hogy nincsen pápai poszt; a pápa megválasztását a Szentlélek sugalmazza; a szentatya személye a pápasággal, vagyis önmagával azonos, nagyjából úgy, mint Michelangelo kupolája.

Ami elé Maderno odaépítette azt a szörnyű előcsarnokot, aminek orvoslására Bernini megtervezte a Szent Péter teret, aminek barokk hatásmechanizmusát aztán tönkretették a Vatikán és a fasiszta állam kiegyezésének örömére megnyitott sugárúttal, a történelmi Borgo negyed lerombolásával.

Fogok én még kézzel írni.

Bontják a bolt melletti sárga házat. Azt mondják, menthetetlen. Hogy teljesen megnyílt a fala a pince mellett. Nem tudom. Nagy kupacokban állnak a sáros fehér kövek az udvaron.

Ég a villany, a csapból víz folyik a présházban. Erre ment el a nyár. Életemben összesen nem vállaltam ennyi ütközést, mint az elmúlt négy hónapban.

Készülő regényemnek, a Szaturnuszi meséknek lesz egy egészen furcsa vetülete. Leplezett káoszként keveredik benne a múlt és jelen idejű elbeszélés. Ki kell itt térnem a vész elől, ami a magyar nyelv igeidői között az elmúlt száz-százötven évben dúlt.

Mentőautó szirénázása késő este. Egészen távolról hallatszik; látom félálomban, ahogy Köveskál felé tart. Mintha távolodna, olyan egyenletes vijjogással közeledik. Visszhangzik tőle a henyei medence. Aztán elhallgat.

 

***

Egy bizonyos szinten túl alkatilag vagyok képtelen energiát fektetni azokba a dolgokba, amik nem érdekelnek.

Szeptember második hetében újra kibontotta illatos virágait a máriacsókja a köz elején; virágzik a sárga mályva is; a borostyánok bimbóznak.

A mai magyar köznyelvben a párom suta eufemizmusa kiszorítani látszik a feleségem/férjem alakot.

Őszi kánikula. Egy hirtelen átvonuló délutáni zápor után leautózunk a zánkai strandra. Alig tucatnyi ember a parton. Kavarja a nádast a szél, de a víz alig fodrozódik. A somogyi oldalon egészen az alacsony dombokig lelógnak a szürkéskék viharfelhők; fölöttünk már tiszta az ég. Délnyugat felé tart a vihar. A víztükör türkizesen fénylik. A sekély, fövenyes öbölben, ahol a lányommal fürdünk, lelátni a fenékig.

Apámnak még szülőfaluja volt: otthon, Köcskön bújt ki a napvilágra, a nagyanyám ágyában. Ijesztő földrajzi koncentráltsággal születik az új magyar generáció. Tapolcának például nincsenek többé szülöttei (hacsak nem választja valaki az otthonszülést) – a megyében jelenleg két kórházban, Ajkán és Veszprémben lehet szülni.

Kora reggeli autóút. A vízszintes fényben világító szürkemarhák között viaszosan feketéllő varjak.

Az íróasztal mellől a Fekete-hegynek nézni egy fügefalevelet: luxuskörülmények.

Az első éjszaka a hegyi házban szeptember harmadik péntekén. Mint egy frissen leszakadt folyamág, úgy szívja el a Szaturnuszi mesék a lejegyzendő anyagot ebből a naplóból.

 

Lanczkor Gábor (1981). Ez idáig tizenöt kötete jelent meg: versek, regények, gyerekkönyvek és egy-egy dráma- és tanulmánykötet. Legutóbb: Monolit. Válogatott és új versek, Jelenkor, 2018. Feleségével és két kislányával másfél éves szegedi tartózkodás után jelenleg megint régi otthonukban, egy balatonhenyei karanténban él.