Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

Fotó: A szerző archívuma

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Fotó:Uri Dénes

Lanczkor Gábor naplói

Őszi kánikula. Egy hirtelen átvonuló délutáni zápor után leautózunk a zánkai strandra. Alig tucatnyi ember a parton. Kavarja a nádast a szél, de a víz alig fodrozódik. A somogyi oldalon egészen az alacsony dombokig lelógnak a szürkéskék viharfelhők; fölöttünk már tiszta az ég. Délnyugat felé tart a vihar. A víztükör türkizesen fénylik. A sekély, fövenyes öbölben, ahol a lányommal fürdünk, lelátni a fenékig.

 

 

God Gave Rock’n Roll To You


A vadmenták közt egy eke-karcolta kő a présházhoz vezető gyalogút mellett.

Fölül egy kis termőréteg, aztán bazalt és agyag.

Monostorapáti és Diszel között elütök egy őzet. Épp csak egy villanásra látom a reflektor fényében; az autó jobb elejét kapja el, aztán eltűnik.

A Káli-medence lakossága a török idők katasztrófája óta nem volt olyan alacsony, mint most. Transzparens folyamat: a szép régi házakból kihalnak az idősek, majd az épület magas áron elkel: fölújítják, nyaraló lesz belőle. Hogy egy helyi lakos vásároljon így ingatlant a gyerekeinek, nem tényszerű. Köveskálon jelenleg négy olyan étterem üzemel, amely a legmagasabb keresetűeket célozza meg kínálatával és árfekvésével; egyikük a régi sarki kocsma helyén, amely három évvel ezelőttig a buszról átszálló henyeiek és a köveskáliak találkozási helyeként is működött. A jellemzően felső középosztálybeli beköltözők az állandó lakosságot afféle szolgaszemélyzetnek tekintik; ők takarítják a házaikat, gondozzák a kertet. Nagyjából ennyi a két réteg között a kapcsolat. A trendmagazinok üdvrivalgása mögött („magyar Provance”) a magyar vidék visszafordíthatatlan sorvadása. Sajátos, hogy mindennek tragikuma a fővárosból nézve láthatatlan.

Kegyeleti szándékkal nekifeszülök a Hasnyálmirigynaplónak. Szomorúan teszem le húsz oldal után. Mint egy öreg primadonna az őszesre szőkített tincseit, úgy illegeti mondatait a szerző.

„Míg fiatalok vagytok, igyatok meg annyi bort, amennyit bírtok” – mondja egy öreg szőlősgazda a hegyen a pincéje előtt. Archaikus idill.

Nem tűnik valószínűnek, hogy még a mi életünkben történne bármi, ami a magyar történelmet akár csak egy pillanatra a csillagok magasába helyezi. A rendszerváltás közép-európai eufóriája különleges kitörési lehetőség volt a kortárs magyar irodalomnak is – de hogy mi, Orbánország fiatal regényírói a feltételes remekműveinkkel bármiféle szélesebb közönséget érdekelhetnénk nyugaton: illúzió.

***

Augusztus 20. Egy kővágóőrsi zászlóról eszembe jut apai nagyapám, aki minden évben kétszer kilógatta a padlásról az utcára a nemzeti lobogót; háromméteres zászlórúd, köpönyegnyi vászon.

Egy xenofób újságíró a migránsok befogadására ösztönző I. Ferencet demens öregembernek bélyegzi és a pápai poszt méltatlan betöltéséről értekezik. A magát kereszténynek tituláló kormányzat hűséges írástudója annyit se sejt, hogy nincsen pápai poszt; a pápa megválasztását a Szentlélek sugalmazza; a szentatya személye a pápasággal, vagyis önmagával azonos, nagyjából úgy, mint Michelangelo kupolája.

Ami elé Maderno odaépítette azt a szörnyű előcsarnokot, aminek orvoslására Bernini megtervezte a Szent Péter teret, aminek barokk hatásmechanizmusát aztán tönkretették a Vatikán és a fasiszta állam kiegyezésének örömére megnyitott sugárúttal, a történelmi Borgo negyed lerombolásával.

Fogok én még kézzel írni.

Bontják a bolt melletti sárga házat. Azt mondják, menthetetlen. Hogy teljesen megnyílt a fala a pince mellett. Nem tudom. Nagy kupacokban állnak a sáros fehér kövek az udvaron.

Ég a villany, a csapból víz folyik a présházban. Erre ment el a nyár. Életemben összesen nem vállaltam ennyi ütközést, mint az elmúlt négy hónapban.

Készülő regényemnek, a Szaturnuszi meséknek lesz egy egészen furcsa vetülete. Leplezett káoszként keveredik benne a múlt és jelen idejű elbeszélés. Ki kell itt térnem a vész elől, ami a magyar nyelv igeidői között az elmúlt száz-százötven évben dúlt.

Mentőautó szirénázása késő este. Egészen távolról hallatszik; látom félálomban, ahogy Köveskál felé tart. Mintha távolodna, olyan egyenletes vijjogással közeledik. Visszhangzik tőle a henyei medence. Aztán elhallgat.

 

***

Egy bizonyos szinten túl alkatilag vagyok képtelen energiát fektetni azokba a dolgokba, amik nem érdekelnek.

Szeptember második hetében újra kibontotta illatos virágait a máriacsókja a köz elején; virágzik a sárga mályva is; a borostyánok bimbóznak.

A mai magyar köznyelvben a párom suta eufemizmusa kiszorítani látszik a feleségem/férjem alakot.

Őszi kánikula. Egy hirtelen átvonuló délutáni zápor után leautózunk a zánkai strandra. Alig tucatnyi ember a parton. Kavarja a nádast a szél, de a víz alig fodrozódik. A somogyi oldalon egészen az alacsony dombokig lelógnak a szürkéskék viharfelhők; fölöttünk már tiszta az ég. Délnyugat felé tart a vihar. A víztükör türkizesen fénylik. A sekély, fövenyes öbölben, ahol a lányommal fürdünk, lelátni a fenékig.

Apámnak még szülőfaluja volt: otthon, Köcskön bújt ki a napvilágra, a nagyanyám ágyában. Ijesztő földrajzi koncentráltsággal születik az új magyar generáció. Tapolcának például nincsenek többé szülöttei (hacsak nem választja valaki az otthonszülést) – a megyében jelenleg két kórházban, Ajkán és Veszprémben lehet szülni.

Kora reggeli autóút. A vízszintes fényben világító szürkemarhák között viaszosan feketéllő varjak.

Az íróasztal mellől a Fekete-hegynek nézni egy fügefalevelet: luxuskörülmények.

Az első éjszaka a hegyi házban szeptember harmadik péntekén. Mint egy frissen leszakadt folyamág, úgy szívja el a Szaturnuszi mesék a lejegyzendő anyagot ebből a naplóból.

 

Lanczkor Gábor (1981). Ez idáig tizenöt kötete jelent meg: versek, regények, gyerekkönyvek és egy-egy dráma- és tanulmánykötet. Legutóbb: Monolit. Válogatott és új versek, Jelenkor, 2018. Feleségével és két kislányával másfél éves szegedi tartózkodás után jelenleg megint régi otthonukban, egy balatonhenyei karanténban él.