Napló 2015 májusából

Részletek

Írta: Lanczkor Gábor

A faluban, a környéken, aztán szerte a Dunántúlon (és gondolom, az egész országban) sorra vágják ki a lombjukat vesztett, hernyórágta puszpángbokrokat, a pannon kúria-udvarok, templomkertek és ótemetők szép örökzöldjét. Az útszéli jegenyesorok kipusztítása után mindez fölér egy újabb, kéregmélyi tájrombolással.

Noha a rendszerváltás óta kétségkívül vezető szerepre tettek szert nyelvünkben az anglicizmusok, én a pálmát most mégis egy jelképes erejű, pesties germanizmusnak adom: a Wass Albert.

A száz évvel ezelőtti párizsi művész-emigrációban a román parasztfiú volt a ritka kivétel, aki nem nyomorgott; Brancusi nem ócska kifőzdékbe járt, hanem főzött magának.

Két napon, két éjszakán keresztül ömlik az eső. Amikor a harmadik délelőttön végre eláll, a kútban talajszinten áll a víz. A harangozókert végében arasznyi mély tóka.

Üdére suvickolt, halvány-kékeszöldes mezők a borús ég alatt. A Fekete-hegy koronáján ködtakaró. A hegy északkeleti, henyei oldalán, ahol már nincsenek szőlők, füstöl az erdő, mint a Himalája dombvonulatai monszun után.

Hangyasav illata az ujjbegyeimen.

A faluban, a környéken, aztán szerte a Dunántúlon (és gondolom, az egész országban) sorra vágják ki a lombjukat vesztett, hernyórágta puszpángbokrokat, a pannon kúria-udvarok, templomkertek és ótemetők szép örökzöldjét. Az útszéli jegenyesorok kipusztítása után mindez fölér egy újabb, kéregmélyi tájrombolással.

Be akart szökni a tornácról a házba egy arasznyi kölyök-vízisikló. Vödörbe tettük a lányommal, és eleresztettük a kert végében.

Az első éjszakán, amikor tárt ablak mellett alszunk, belopódzik álmomba az átvilágított sötétségben nyüzsgő kert.

A kőből rakott kerítésfalat bástyának mondják.

A szomszéd ház udvarán magasra nőtt a fű, közbül pipacsok, napraforgó, néhány szál búza. A konyhakert földjében megbújt krumpliszemek makacsul küldik a fény felé zöld hajtásaikat. Az eresz alatt elárvultan lógnak a paprikafüzérek kampói.

A feleségem harminckettedik születésnapja alkalmából mocsári ciprust ültettünk a harangozókert végébe.

Hároméves lett a nagyobbik lányom.

Egy hullt dámagancs szaga, mint a jegygyűrű alatti bőré.

Lábazat- és faljavítás, meszelés. Ház, ami az alá- és körbeszigetelt téglablokkokhoz képest valóban olyan, mint egy élőlény.

Írom a Made in China című színdarabot. Tizennégy soros átiratokat készítek a 8-9. század fordulóján élt költő, Li Ho verseiből (illetve a versek jegyzetelt angol fordításából).

Jegyezzük ide, a nagy Tang-kori költők ezer-ezerpárszáz éves késéssel találtak nyugaton visszhangra.

A tíz évvel ezelőtti kínai útról (egy hónapot töltöttem az országban) vegyes benyomásaim maradtak. Akkori barátnőmmel, a szlovén lánnyal repültünk Pekingbe. Angolul szinte senki sem beszélt Kínában, ez talán megváltozott azóta. Szigetszerűen megmaradt emlékek; inkább, mint egy nagyszerű utazás lenyomata. Egy régi lakóház és lakóudvar a pekingi hutongok sűrűjében. Az elvadult Konfucius-sírkert Csifuban; ősöreg ciprusok és tuják. Néhány csodálatosan egyszerű, néhány csodálatosan komplex étel. Egy útszéli hússütő valahol a semmi közepén, Kaifengbe tartva. Esti piacok. A lungmeni Buddhák. Hszian moszlim negyede. Pingyao szénporos óvárosa. Wudang Shan, a ködlepte hegy a kolostorokkal és föliratokkal; egy hatalmas kő-teknősbéka az esőben. A Sárga-tenger egy felhőkarcoló-hotelből.

Lanczkor Gábor (1981). Ez idáig tizenöt kötete jelent meg: versek, regények, gyerekkönyvek és egy-egy dráma- és tanulmánykötet. Legutóbb: Monolit. Válogatott és új versek, Jelenkor, 2018. Feleségével és két kislányával másfél éves szegedi tartózkodás után jelenleg megint régi otthonukban, egy balatonhenyei karanténban él.