Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...

Napló 2015 májusából

A faluban, a környéken, aztán szerte a Dunántúlon (és gondolom, az egész országban) sorra vágják ki a lombjukat vesztett, hernyórágta puszpángbokrokat, a pannon kúria-udvarok, templomkertek és ótemetők szép örökzöldjét. Az útszéli jegenyesorok kipusztítása után mindez fölér egy újabb, kéregmélyi tájrombolással.

 

Noha a rendszerváltás óta kétségkívül vezető szerepre tettek szert nyelvünkben az anglicizmusok, én a pálmát most mégis egy jelképes erejű, pesties germanizmusnak adom: a Wass Albert.

A száz évvel ezelőtti párizsi művész-emigrációban a román parasztfiú volt a ritka kivétel, aki nem nyomorgott; Brancusi nem ócska kifőzdékbe járt, hanem főzött magának.

Két napon, két éjszakán keresztül ömlik az eső. Amikor a harmadik délelőttön végre eláll, a kútban talajszinten áll a víz. A harangozókert végében arasznyi mély tóka.

Üdére suvickolt, halvány-kékeszöldes mezők a borús ég alatt. A Fekete-hegy koronáján ködtakaró. A hegy északkeleti, henyei oldalán, ahol már nincsenek szőlők, füstöl az erdő, mint a Himalája dombvonulatai monszun után.

Hangyasav illata az ujjbegyeimen.

A faluban, a környéken, aztán szerte a Dunántúlon (és gondolom, az egész országban) sorra vágják ki a lombjukat vesztett, hernyórágta puszpángbokrokat, a pannon kúria-udvarok, templomkertek és ótemetők szép örökzöldjét. Az útszéli jegenyesorok kipusztítása után mindez fölér egy újabb, kéregmélyi tájrombolással.

Be akart szökni a tornácról a házba egy arasznyi kölyök-vízisikló. Vödörbe tettük a lányommal, és eleresztettük a kert végében.

Az első éjszakán, amikor tárt ablak mellett alszunk, belopódzik álmomba az átvilágított sötétségben nyüzsgő kert.

A kőből rakott kerítésfalat bástyának mondják.

A szomszéd ház udvarán magasra nőtt a fű, közbül pipacsok, napraforgó, néhány szál búza. A konyhakert földjében megbújt krumpliszemek makacsul küldik a fény felé zöld hajtásaikat. Az eresz alatt elárvultan lógnak a paprikafüzérek kampói.

A feleségem harminckettedik születésnapja alkalmából mocsári ciprust ültettünk a harangozókert végébe.

Hároméves lett a nagyobbik lányom.

Egy hullt dámagancs szaga, mint a jegygyűrű alatti bőré.

Lábazat- és faljavítás, meszelés. Ház, ami az alá- és körbeszigetelt téglablokkokhoz képest valóban olyan, mint egy élőlény.

Írom a Made in China című színdarabot. Tizennégy soros átiratokat készítek a 8-9. század fordulóján élt költő, Li Ho verseiből (illetve a versek jegyzetelt angol fordításából).

Jegyezzük ide, a nagy Tang-kori költők ezer-ezerpárszáz éves késéssel találtak nyugaton visszhangra.

A tíz évvel ezelőtti kínai útról (egy hónapot töltöttem az országban) vegyes benyomásaim maradtak. Akkori barátnőmmel, a szlovén lánnyal repültünk Pekingbe. Angolul szinte senki sem beszélt Kínában, ez talán megváltozott azóta. Szigetszerűen megmaradt emlékek; inkább, mint egy nagyszerű utazás lenyomata. Egy régi lakóház és lakóudvar a pekingi hutongok sűrűjében. Az elvadult Konfucius-sírkert Csifuban; ősöreg ciprusok és tuják. Néhány csodálatosan egyszerű, néhány csodálatosan komplex étel. Egy útszéli hússütő valahol a semmi közepén, Kaifengbe tartva. Esti piacok. A lungmeni Buddhák. Hszian moszlim negyede. Pingyao szénporos óvárosa. Wudang Shan, a ködlepte hegy a kolostorokkal és föliratokkal; egy hatalmas kő-teknősbéka az esőben. A Sárga-tenger egy felhőkarcoló-hotelből.

Lanczkor Gábor (1981). Ez idáig tizenöt kötete jelent meg: versek, regények, gyerekkönyvek és egy-egy dráma- és tanulmánykötet. Legutóbb: Monolit. Válogatott és új versek, Jelenkor, 2018. Feleségével és két kislányával másfél éves szegedi tartózkodás után jelenleg megint régi otthonukban, egy balatonhenyei karanténban él.