Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Bognár Péter verse

A hangosbemondó doboza por, / a rácsozata poros, alul, ahol / a vezeték belemegy, ilyen / nagyon finom, fúrt téglapor pihen, / óra végén dallamcsengő, akkor / kirezeg a lukból néhány szem por, / és a műanyag lambériára / meg a villanykapcsolóra szállva / csillog.

 

Bognár Péter 1982-ben született Budapesten. Petri György-díjas költő, az ELTE magyar és összehasonlító irodalomtudomány szakán végzett, majd ugyanitt abszolválta az Irodalomtudományi Doktori Iskola Európai és Magyar Reneszánsz Doktori Programját. Versei 2003 óta jelennek meg nyomtatásban, három kötete: Sajna–sebaj (2005, Kláris Kiadó), Bulvár (2012, Magvető), A rodológia rövid története (2015, Magvető). 2016-ban Artisjus Irodalmi Díjban részesült.

 

42195

 

(részlet)

 

„Teraszunk üvegfala, tiszta voltam,

és mind a madár, ki sorba, holtan,

élőn-összetörten, lényét vesztve

zuhant gyepre, sárba, kövezetre,

átkényszerülni a fényes renden.”

 

Felírom a táblára, és kezdem.

 

A sarokban poros virágállvány,

ha lespricceltem, a levél szárán

szürke víz folyt végig.

 

                                   Tábla, kréta.

A kréta is por, az mondjuk szép, ha

oldalról éppen úgy süt be a nap,

hogy szétválik írás és táblalap.

 

De azért a kréta is por, tompa,

csikorgó por. Kipróbáltam, hogyha

nyállal elrágod, a fehér krémet

felképzed a táblára, a réteg

szinte lemoshatatlanra szárad

(aztán kiöblögeted a szádat).

 

Por a padon, por a padfiókban,

üvegen, falon, a fényben sok van,

szénpor, az udvaron zsíros halom,

lepisiljük, alig használ.

 

                                   Vajon

a szertárpor milyen anyagból van?

Egy puha porlény, kiveszem, hosszan

tanulmányozom a textúráját,

visszateszem. Üvegek és táblák.

Ma Magyarország vízrajzát fogjuk,

holnap én is: por és hamu vogymuk.

 

A hangosbemondó doboza por,

a rácsozata poros, alul, ahol

a vezeték belemegy, ilyen

nagyon finom, fúrt téglapor pihen,

óra végén dallamcsengő, akkor

kirezeg a lukból néhány szem por,

és a műanyag lambériára

meg a villanykapcsolóra szállva

csillog.

 

Énekpor, földrajzpor, német.

Ich bin ein Staubsauger, pedig félek,

a pordélutánban üldögélve

aztán ezt végül nem merem mégse.

 

A számok unalma is porréteg,

a szavaké is. Ősz van. A fények

eltompulnak, minden poros, de még

üresen kéklik fölöttünk az ég.

 

A téren gesztenyék, ezt is vártam,

örültem és elképzeltem, nyár van,

majd őszre megérnek, akkor szedek,

hűvös reggel, iskolába menet,

lakkos, afrikai gesztenyéket,

saját jogon, én, egyedül. (Szépek,

csak sajnos nincs kinek megmutatni,

mivel akkor kinevetnek, az mi.)

 

Kinyitom a tankönyvet, por, mindegy

hanyadik oldalon nyitom ki. Egy

betűpreparátum szürke rajza,

három szintes vonalrendszer rajta,

por, ez az állítólagos „pince”,

por a „földszint”, por a „padlás”, íme.

És akkor a betűt elhelyezed,

por, kezded a földszinten, a kezed

poros (grafit), mert már elfogad mindent,

radír, az „l” betű kijjebb billent.

 

A feleltetés pora és csöndje.

Kilenc alma meg tizenegy körete

(középen kereszt).

 

                                   Indiánokról

nem tanulunk, sajnos állatokról

sem, éneken szolmizálunk (állva),

németből meg szódolgozat mára.

 

Aki egyest kap, porosan nevet,

amíg az Ica néni a jegyet

bekaparja az osztálynaplóba.

A sírás elkerülése: próba,

aki sír, megverjük a szünetben.

 

Március harmadikán születtem,

apukámmal a dolgozó népet,

anyukámmal, és azóta élek.

Három testvérem van, csak ők lányok,

kedvenc színem, türelmesen várok.

Afrika kutató (vagy indián),

jószívűségem, legnagyobb hibám.

Petőfi Sándorra büszke vagyok,

ha kell, én is kivont karddal halok,

tankkal is megvédeném a hazát,

(vagy hát a Szovjetuniót magát).

A kisdobos dob segítségével,

kedvenc állatom, amikor éjjel,

nyáron elutaztunk Tiszalökre,

fürödtünk, a víztározót, közbe

apukámmal: peca. Pont. A csuka

ragadozó hal, hadakozó raj,

zaj, rája, a rája iskolája,

várja iskolája kiskorába,

még legalább mennyit kéne írnom,

vessző, kiszámolom, bírom, víznyom.

 

A külalak klórmész, három szótag,

amivel a dög testére szórnak,

hogy ha beadtuk, a tömegsírban

az én maradványom, amit írtam

ne fertőzze át a többiekét,

kettes, tartalom, hipószag, ebéd.

 

A zsír végigfolyik a hátamon,

rántott tanármell, tarhonyás takony,

István bácsit disznópörzsölővel,

kivonszolnánk a szertárból, nőj fel,

de csak visít, a fülénél fogva,

a hazáért, nem akarja, fogja,

én a lapáttal ütném a hátát,

te a nyaki ütőerét vágd át.

 

Ica néni egyik lába, új sor,

mindenkinek elég mára, új sor,

bal csöcséből oldalából, új sor,

Bognár, Ruttner, Lovász, Tábor, vége.

 

Ma elhatározásra jutottam,

hazafelé egyszerre nyugodtan

bírtam rágondolni a témára,

Mátyás király legkisebb végvára.

A döntés lényege az akarat,

amivel kicselezed magadat,

hogy végül is meg bírjad csinálni,

és abban a legkisebb királyfi.

Petőfi Sándor, szün, János vitéz.

Ez elég hosszú és elég nehéz,

de már majdnem tudom az egészet,

pedig csak elsős vagyok. Belépek,

taps, tüzesen süt le a nyári nap,

por, egy lehetőséget bárki kap,

jó lenne ezt most nem elpuskázni,

jutalomkönyv, Jókai Mór, bármi.