Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Fotó: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina a Litmusz Műhelyben

Fotó: Simon Bettina

Vendégünk volt Simon Bettina író, költő, művészettörténész, aki szerint a „mi az irodalom?” kérdés maga az irodalom.

Bővebben ...
Költészet

Farkas Arnold Levente versei

Fotó: A szerző archívuma.

hallottalak sírni uram / de a könnyed bizonytal / an bizonytalan minden

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina - Kerber Balázs - Körtesi Márton: Az éjszaka fényszíve

Fotó: Litmusz Műhely

Ömlik belőlem / a malőr, idegesen bámulom a csillárt, / a hátam mögött érzem a fintorgást, / és megtölti az éjszaka kezemben a poharat.

Bővebben ...
Fotó: Hegedűs Gyöngyi

Bölénytakaró (részletek)

egy kedves ismerősöd megkérdezi, mennyi / szeretetet bír el egy ember?, nem válaszolsz, / csak mosolyogsz, noha azt gondolod kapásból, / hogy bármennyit, a kérdés sokkal inkább az, / mennyi szeretetlenségtől nem omlasz össze, /vagy meddig bírod egyáltalán szeretet nélkül

IDŐVEL PERSZE ENYHÜL A FÁJDALOM,

nem is kell hozzá túl sok,

és valahogy mindig is tudtad mikor kell
belépni vagy lelépni, megérkezni, megérezni,
mit mikor hogyan kell csinálni, beleállni nyakig
a pillanat hullámverésébe, jókor vagy rosszkor,
vagy legrosszabbkor, mikor mi kell éppen a kis
belső változásodhoz, ha fáj is újra, mint akkor,
amikor fél év katonaság után, amikor végre
hazaengedtek, meglepetést akartál szerezni
a hidrogénszőke bombázónak, ezért váratlanul
állítottál be, addig csak írtad neki szorgalmasan
a leveleket, ő néha meglátogatott, de jól bírtad,
ő sajnos kevésbé,

fél év után váratlanul hazaengednek, lepakolsz
otthon és már vágtatsz is át hozzá, a szomszéd
város hatalmas lakótelepére, szülei lakásába,
de már a lépcsőházban sejted, hogy valami
nincs rendben, az ilyesmit megérzi az emberi lény,
csak nem mindig akar figyelni a megérzéseire,
kopogsz, csengetsz, semmi, valahogy mégis tudod,
hogy otthon van a lány, így nem hagyod abba, és
amikor kinyitja végre, tökéletes a shakespeare-i
forgatókönyv, bukta van, még mentené a helyzetet,
hogy nincs semmi gond, csak gyere vissza máskor,

és hiába vagy későn érő naiv típus, de ennyire
nem, erre persze kidobja a lány a pasit, a régi
szeretőjét, szerelmét, majd berángat, hogy
elmondja, hogy csak téged szeret, de nem bírta
tovább a régi pasi ostromát, ilyeneket mond,
a fiatal indián férfi pedig mint a kő, hideg,
megfagyott benne valami egy pillanat alatt,
tudja, hogy ez már nem a megbocsátáson múlik,
és meg is mondod neki, hogy vége, hiába sír,
könyörög a lány, hiába tűnik őszintének, mégis,
mégse, nem megy már, a csalódásokat még meg
kell szokni, meg kell tanulni elviselni, és ezért
ér is még néhány. 

 

A CSALÓDÁSOKAT BIZONY MEG KELL SZOKNI,
ÉS ÉRNI FOG MÉG NÉHÁNY
,

annyi biztos, talán csak azért, hogy edzésben
maradj, bírni kell, mivel a fiatalkor folytonos
edzés, ezért sokkal nehezebb, és talán ezen
múlik minden később, nem lehet kevesebbel
megúszni, az a kérdés, meddig és hogyan
bírod,

sportolsz, csajozol, színjátszózol, zenélsz, 

ami jól esik, amit szívesen csinálsz, ami
kikapcsol vagy felszabadít kicsit, nem kell
folyton reál tárgyakkal foglalkoznod,

egy kedves ismerősöd megkérdezi, mennyi
szeretetet bír el egy ember?, nem válaszolsz,
csak mosolyogsz, noha azt gondolod kapásból,
hogy bármennyit, a kérdés sokkal inkább az,
mennyi szeretetlenségtől nem omlasz össze,
vagy meddig bírod egyáltalán szeretet nélkül,

a kérdések és irányaik sem véletlenek, a baj
annyira banális, hogy ugyanazok a kérdések
jönnek elő saját válságaid kapcsán, miért nem
tudott anyád az apáddal boldogan, szeretetben
együtt élni,

mi lehetett, mi volt az ok, ez most mindennél
jobban érdekelne, de már egyikük sem él, nem
tudod megkérdezni, pedig ez most nagyon fontos
lenne számodra,

lehet, hogy egyszerűen csak nem tudtak együtt
élni, de miért nem tudtak, annyira mások?,

és ez miért nem derült ki rögtön, ilyeneket csak
utólag kérdezhet valaki, azt szokták mondani,
hogy elmúlik a szerelem és ott marad az egyik
emberi lény egy másik, hirtelen idegenné váló
emberi lénnyel, és nem értik meg egymást,

mintha két idegen nyelvet beszélnének,
és egyikük sem érti már egykori önmagát,
ilyesmit talán fel lehetne dolgozni, dolgozni
a problémán, megérteni, eldönteni, fontosak-e
egymásnak mégis, menthető-e a menthetetlen-
nek látszó,

van olyan, hogy már annyira nagy a szeretet-
lenség, az értetlenség a másik iránt, hogy csak
a logisztika tartja össze őket vagy már az sem,
kérdezel magadba nézve,

és van olyan pillanat, amikor minden felülíródik
egy rossz döntés alapján?

Jász Attila (1966) költő, esszéista, lapszerkesztő és kiadó (Új Forrás). Egyébként még mindig fényipari tanuló. Tartózkodási helye ismeretlen. Állítólag feltűnik néha a Gerecse egyik nyúlványának tetején kutyájával, nyomukban nélkülözhetetlen társával, Csendes Tollal. Szereti, ha a művei beszélnek helyette. (Legutóbb BELSŐ ANGYAL című kötete a Kortárs Kiadónál 2019-ben.) Díjai és díjazottai is vannak számosan.