Bölénytakaró (részletek)
- Részletek
- Írta: Jász Attila
egy kedves ismerősöd megkérdezi, mennyi / szeretetet bír el egy ember?, nem válaszolsz, / csak mosolyogsz, noha azt gondolod kapásból, / hogy bármennyit, a kérdés sokkal inkább az, / mennyi szeretetlenségtől nem omlasz össze, /vagy meddig bírod egyáltalán szeretet nélkül
IDŐVEL PERSZE ENYHÜL A FÁJDALOM,
nem is kell hozzá túl sok,
és valahogy mindig is tudtad mikor kell
belépni vagy lelépni, megérkezni, megérezni,
mit mikor hogyan kell csinálni, beleállni nyakig
a pillanat hullámverésébe, jókor vagy rosszkor,
vagy legrosszabbkor, mikor mi kell éppen a kis
belső változásodhoz, ha fáj is újra, mint akkor,
amikor fél év katonaság után, amikor végre
hazaengedtek, meglepetést akartál szerezni
a hidrogénszőke bombázónak, ezért váratlanul
állítottál be, addig csak írtad neki szorgalmasan
a leveleket, ő néha meglátogatott, de jól bírtad,
ő sajnos kevésbé,
fél év után váratlanul hazaengednek, lepakolsz
otthon és már vágtatsz is át hozzá, a szomszéd
város hatalmas lakótelepére, szülei lakásába,
de már a lépcsőházban sejted, hogy valami
nincs rendben, az ilyesmit megérzi az emberi lény,
csak nem mindig akar figyelni a megérzéseire,
kopogsz, csengetsz, semmi, valahogy mégis tudod,
hogy otthon van a lány, így nem hagyod abba, és
amikor kinyitja végre, tökéletes a shakespeare-i
forgatókönyv, bukta van, még mentené a helyzetet,
hogy nincs semmi gond, csak gyere vissza máskor,
és hiába vagy későn érő naiv típus, de ennyire
nem, erre persze kidobja a lány a pasit, a régi
szeretőjét, szerelmét, majd berángat, hogy
elmondja, hogy csak téged szeret, de nem bírta
tovább a régi pasi ostromát, ilyeneket mond,
a fiatal indián férfi pedig mint a kő, hideg,
megfagyott benne valami egy pillanat alatt,
tudja, hogy ez már nem a megbocsátáson múlik,
és meg is mondod neki, hogy vége, hiába sír,
könyörög a lány, hiába tűnik őszintének, mégis,
mégse, nem megy már, a csalódásokat még meg
kell szokni, meg kell tanulni elviselni, és ezért
ér is még néhány.
A CSALÓDÁSOKAT BIZONY MEG KELL SZOKNI,
ÉS ÉRNI FOG MÉG NÉHÁNY,
annyi biztos, talán csak azért, hogy edzésben
maradj, bírni kell, mivel a fiatalkor folytonos
edzés, ezért sokkal nehezebb, és talán ezen
múlik minden később, nem lehet kevesebbel
megúszni, az a kérdés, meddig és hogyan
bírod,
sportolsz, csajozol, színjátszózol, zenélsz,
ami jól esik, amit szívesen csinálsz, ami
kikapcsol vagy felszabadít kicsit, nem kell
folyton reál tárgyakkal foglalkoznod,
egy kedves ismerősöd megkérdezi, mennyi
szeretetet bír el egy ember?, nem válaszolsz,
csak mosolyogsz, noha azt gondolod kapásból,
hogy bármennyit, a kérdés sokkal inkább az,
mennyi szeretetlenségtől nem omlasz össze,
vagy meddig bírod egyáltalán szeretet nélkül,
a kérdések és irányaik sem véletlenek, a baj
annyira banális, hogy ugyanazok a kérdések
jönnek elő saját válságaid kapcsán, miért nem
tudott anyád az apáddal boldogan, szeretetben
együtt élni,
mi lehetett, mi volt az ok, ez most mindennél
jobban érdekelne, de már egyikük sem él, nem
tudod megkérdezni, pedig ez most nagyon fontos
lenne számodra,
lehet, hogy egyszerűen csak nem tudtak együtt
élni, de miért nem tudtak, annyira mások?,
és ez miért nem derült ki rögtön, ilyeneket csak
utólag kérdezhet valaki, azt szokták mondani,
hogy elmúlik a szerelem és ott marad az egyik
emberi lény egy másik, hirtelen idegenné váló
emberi lénnyel, és nem értik meg egymást,
mintha két idegen nyelvet beszélnének,
és egyikük sem érti már egykori önmagát,
ilyesmit talán fel lehetne dolgozni, dolgozni
a problémán, megérteni, eldönteni, fontosak-e
egymásnak mégis, menthető-e a menthetetlen-
nek látszó,
van olyan, hogy már annyira nagy a szeretet-
lenség, az értetlenség a másik iránt, hogy csak
a logisztika tartja össze őket vagy már az sem,
kérdezel magadba nézve,
és van olyan pillanat, amikor minden felülíródik
egy rossz döntés alapján?
Jász Attila (1966) költő, esszéista, lapszerkesztő és kiadó (Új Forrás). Egyébként még mindig fényipari tanuló. Tartózkodási helye ismeretlen. Állítólag feltűnik néha a Gerecse egyik nyúlványának tetején kutyájával, nyomukban nélkülözhetetlen társával, Csendes Tollal. Szereti, ha a művei beszélnek helyette. (Legutóbb BELSŐ ANGYAL című kötete a Kortárs Kiadónál 2019-ben.) Díjai és díjazottai is vannak számosan.
