Hírlevél feliratkozás

Keresés

Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Ide, vissza

Fotó: Nemes Eszter

A vízben több tucat fekete, úszósapkás fejet véltem felfedezni. De rendesen elkolombuszoztam! Még a végére sem jutottam amúgy logikussá váló gondolatmenetemnek, ami megválaszolná a kérdést, hogy mi a fenéért hordanak az emberek úszósapkát az óceánban, mikor rájöttem, hogy azok nem emberek. Hanem fókák.

Bővebben ...
Költészet

Áfra János: Áttörve hullámon, ködön

Fotó: Vigh Levente

Örökségem ezer éve / földből lassan kikeverve

Bővebben ...
Próza

Vajna Ádám: A falu (regényrészlet)

Fotó: Oláh Gergely Máté

Végül pedig biztosan tudnak szerezni a fiúkkal valamit a Szent Rókustól, leginkább valami apróbb testrészt vagy hasonló maradványt, és ha rá hallgatnak, akkor a Szent Rókust választják, mert igaz, hogy a népszerűsége, így, hogy egy ideje nem volt komolyabb pestis, lecsengőben van, de előbb-utóbb úgyis jön megint valami járvány, ez majdnem olyan biztos, mint a Teremtő szeretete.

Bővebben ...
Műfordítás

Cynthia Zarin (f. Nagy Benedek Máté): November

Fotó: Sara Barrett

Mivel tudtam, / hogy én magányra születtem, / úgy döntöttem, téged foglak szeretni: szellem, üldöző — 

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Ocsenás Péter Bence: Örökös sehol sem lét – 2025 márciusi, áprilisi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A felkérés után körbekérdeztem az ismerőseim között, ki olvas irodalmi folyóiratokat. Esztéták, filozófusok, magyar szakosok, próbáltam „szakmán belül” maradni: a válaszadók ismerik a legtöbb folyóiratot, de nem állandó olvasók. A kérdések mögött nem hózódott meg elitista hőbörgés, sőt: 

Bővebben ...
Próza

Soltész Béla: Binárisban

Fotó: Moraru Beatrice

Nyolc hónappal később, tizenhat óra vajúdás után a kis Panka felsírt. Teljesen lila volt és szívbemarkolóan ronda. Dani végtelenül boldognak érezte magát, de zavarba is jött egy kicsit, hogy mit kellene csinálnia, miután kitessékelték a folyosóra.

Bővebben ...
Próza

Triebl Zsuzsanna: Ellenőrizze a hálózati kapcsolatot

Fotó: a szerző archívuma

Megjelenik az első indiai kolléga. Mindig ez a legkínosabb, amikor még nincs bent a menedzser, csak néhány kisebb hal, mint ők ketten. Olyan felületet használnak a cégnél mítingelésre, amin nem tudják kikapcsolni a kamerát és a mikrofon lenémítását is csak az admin engedélyezheti. Az indiai is fáradt, meg sem próbálnak beszélgetni a köszönés után, csak hallgatják egymás lélegzését.

Bővebben ...
Műfordítás

Neige Sinno (f. Kiss Kornélia): Nyomorult tigris

Fotó: H. Bamberger

Vajon egy ilyen kislány hogyan keltette fel egy férfi érdeklődését? Mit láthatott, amikor rám nézett? Mennyi erotika lehetett ebben a sebhelyes térdű kislányban, akinek még ki sem hullott az összes tejfoga, és aki képes volt órákat lesben állni, hogy délutánonként a forró köveken elkaphassa a gyíkokat?

Bővebben ...
Fotó: Varga Judit

Szalai Zsolt versei

A cserepekről csúszó hó az ereszen megáll, / míg a teraszról lapátolok, a lavina elmarad. / Délelőtt olvadni kezd, aztán visszafagy, / ahogy átbukik a nap a homlokzat ívén.


A hulladék mecénásai

Zöldül. A vonatról egyre messzebb
a horizont. A kékre nyílt égbe folyik
a felhők narancsos habja.

A vetés egyre nagyobb foltokat vesz el
a szürkére fagyott földtől.
                               Jön a tavasz,
a szerelvény versenyt hasít az autókkal,
nézem, a főúton kik érnek előbb haza,
csukják be maguk mögött a kaput,
                                     és nem engedik
a város feletti burát a kerítésen belülre,
a tetőtéri ablakok fölé.

(akar a homályosan fénylő füst minket is,
takar a zajból és szennyből növekvő árny.)

A cserepekről csúszó hó az ereszen megáll,
míg a teraszról lapátolok, a lavina elmarad.
Délelőtt olvadni kezd, aztán visszafagy,
ahogy átbukik a nap a homlokzat ívén.

Hetek múlva tégladarabokat söprök,
mállik a téglapárkány.
A résekbe fagyott víz
a ház díszeit repeszti először.

Megszoktam, megszerettem, felépültem,
hogy e körforgásban részeire essen az egész.
A bádogos szilikonnal gyógyít,
[TÖMÍTJÜK! KISZORÍTJUK!]
feltartóztatjuk a rontást.
De a víz csak csöpög, szétfröccsen a falra,
a térkő réseiben nőnek a palánták.

A természet rongál,
                          az állat rongál,
                                   nem az ember;
ég a műanyag zsák,
a nyári konyha fölött
opálosan remeg a levegő.

Amit gyűjtünk, azok vagyunk,
a hulladék mecénásai.

Szétszakadnak a zsákok,
a szemét körforog:
a szelektív udvarból a focipályára,
a focipályáról az öntözőcsatornába,
míg betemeti a játékot elunó föld,
és issza, issza sörösdobozok maradékát,
horpad lépteim alatt a szomjas csatornapart.

Kozmogónia

Lesöpörtük a padlást. A csatos üvegeket
meg a literes boros palackokat félretettük,
a nem tudom, mire lesz jó favonalzót,
ónémet tükröt is. Egy rendezetlen élet kellékeit.
Aztán nekiláttunk a födémnek.

A lapáttal fölszedett vályog porfelhőjében
sok ezer csillag gyúlt, maszkban figyeltük
egy világegyetem születését. Amikor leülepedett
a zavaros homály, a hűlő döbbenetben
deszkák réseiből záptojások, kirágott dióhéjak
kukoricacsutkák kerültek elő.

Vödörszám hordtuk le, gyűlt a halom a ház előtt.
Átköltöztetett lett a káosz. A hálószobában már
szkafandert vettünk, ne a nyakunkba folyjon a törekes
homok. Láncban adtuk ki az ablakon, talicskával rohantunk
egyre kisebb lendülettel a magasodó dombra.

Aztán megállt az emelkedés, befejeződött a bontás.
Végül feltártuk a nagy pele múmiáját is, örök álomra
aludhatta magát valamelyik télen.

Egymástól kérdeztük, hogy lesz ebből otthon,
és a ház előtti sitthalmot néztük. Legalább eltűnt a mocsok,
hangzott a civilizált válasz, de láttuk az ablakból.
Három hónapig hordtuk a hulladékudvarba utánfutóval,

végül jött egy munkagép meg egy hatalmas billencs,
és negyed óra alatt eltüntette földtörténetünk nyomait.

Szalai Zsolt 1979-ben született Győrött, Öttevényen él. Költő, kritikus, az Ambroozia folyóirat szerkesztője, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum munkatársa. Megjelenés előtt álló kötete: Gyökeres ház.