Halmosi Sándor versei

Részletek

Írta: Halmosi Sándor

Nincs már te, vagy én, / ők, kedves emlékek, szavak, csak a / közös felelőtlenség van. A mindig / utolsó vacsora. A képmutatás, az / elkülönböződések véget nem érő / sora. A szép adventi várakozás. / A tizenkét dühös ember véres / bocskora.

Dráma

Fölötted a gyermek.
Melletted senki.
Az ágy mellett cserge.
Nyugalmat akarunk.
Egész testeket takarunk légörvénybe.


Egyre kevesebb

Van valaki bennünk, aki mindig ellenkezik.
És egy másik, aki simul. Mindegyik
szeret, és mindegyik türelmetlenül.
Ölelés nem lesz. Elveszett a sok
igehirdetésben. Túl sok a ministráns.
És egyre kevesebb a szentség.


Mint a Messiást

Mint Messiást, úgy vártalak.
És várlak mindig, még ha káromlásnak
is hat. De bűn az, várni az igazi szóra,
és hallgatni a böjt alatt? Nem csend
az, aminek nem beszéd a vége, és nem
beszéd az, ami nem éli túl a szavakat.
Bánt minden, és ha a minden megakad.
Ha azt mondom, egy lélek sincs,
nem rád gondolok. Mert olyan, hogy
veled ne beszéljek, nem lehet. Az
a nagy fiú, azon a szűk kereszten, ő is
beszélt valakihez. Nem tudom, mi lesz
a világ, és hogy fordulnak a nagy ciklusok.
Hogy hányszor fordul bennünk az eke.
De el kell mondanom neked, hogy mi van
most. Mert az csak most van. Semmi
mást nem tudok. Azt a pokoli csendet
nem engedem. Az a pokoli csend jönni fog.


Az első remeték

Az első remeték az emberek elől
menekültek a sivatagba. Az utolsóknak
már nincs hova. A világ nem tud
megbocsátani azoknak, kiket sokat bántott.
A sok gondolat is bántás, és az utolsó
erő is a gyalázókhoz lök. Bennünk ölt
testet valami, amit mi öltöztetünk fel.
Mi mosdatunk. Nincs már te, vagy én,
ők, kedves emlékek, szavak, csak a
közös felelőtlenség van. A mindig
utolsó vacsora. A képmutatás, az
elkülönböződések véget nem érő
sora. A szép adventi várakozás.
A tizenkét dühös ember véres
bocskora.

És ami nem

Az elhagyatottság istenélmény.
A lélekvándorlás, a művészet is az.
A többi kísértés. És ami nem,
kiabál. Vagy közösen hallgat.


Halmosi Sándor (1971, Szatmárnémeti) költő, műfordító, kiadóvezető, matematikus. Eddig kilenc verses- és számos műfordításkötete jelent meg, verseit több, mint tíz nyelvre fordították. Aktív kapcsolatot ápol a világ számos országának írószövetségével és írójával, 2020-tól teljes jogú tagja a párizsi székhelyű Európai Tudományos, Művészeti és Irodalmi Akadémiának. Az AB ART kiadó két új világirodalmi sorozatának (Lyra omnis, Prosa omnis, sorozatterv: Fábián István) életre hívója, Balázs F. Attilával közösen. Számos hazai és nemzetközi irodalmi és kulturális egyesület, szervezet tagja és alapítója. 2020 februárjának elején megírja az Ora et labora című irodalmi kiáltványt, február végén, hét nap alatt a Napszálkák című kötetet. Mindkettőt lefordították azóta vietnámira, spanyolra és szerbre, illetve elhangzottak az idén 30 éves Medellíni Nemzetközi Költészeti Fesztiválon is. Az itt publikált versek a szerző következő, NeRETVA című kötetéből valók, mely előreláthatólag 2021 februárjában jelenik meg.