Martzy Réka versei
- Részletek
- Írta: Martzy Réka
és még mindig nem értettem meg, mit / keres a mélyvörös ribizlitál a lábam között, / és mit keresek benne én, / de elmondtam neked apa, te meg csöndben lehúztad a plédet, a nyirkos lepedőt, / amíg én a körmöm alá száradt magokat nézegettem, / majd elővetted a lavórt, amiben engem sosem fürdettél
Apa mos
Reggelre átvéreztem a pizsamám, a lepedőm,
a matracot is
és még mindig nem értettem meg, mit
keres a mélyvörös ribizlitál a lábam között,
és mit keresek benne én,
de elmondtam neked apa, te meg csöndben lehúztad a plédet, a nyirkos lepedőt,
amíg én a körmöm alá száradt magokat nézegettem,
majd elővetted a lavórt, amiben engem sosem fürdettél,
elővetted valahonnan,
aztán belehajtogattad az anyagot, hogy ellepje a víz,
és én néztem, apa, hogyan dörzsölsz ki engem
onnan, ahol magam sem tudom miért,
és néztem, ahogy a hüvelykujjaddal
feszülten, dörzsölsz ki engem.
Keresni
pipacsos mozaikdarabokat fújok a kert minden sarkába
szoba lett ez a pár fűszál, ez a néhány bokor
ide már nem kell redőny, se szárító
maguktól feszülnek a
kivasalt gyökerek hálói,
ha egyenként felnevelem a mozaikdarabokat,
és a pipacsot a lábam közé tömködöm,
akkor hervadáskor talán megtalállak, az asztal alatt
két ujjperc között
Mikve
Remeg a csempe
rádermed a piros viasz
a medence mozdulatlan
falán fázisok
mindig egyenként kötjük fel
a hajunkat
a nyakszirten megpihen
az apály
a kibomló medencecsontról
pereg a szárazság
a bőr árnyalatai szétcsúsznak
repedések és pengék
futnak a testünkön
mindig az kezdi akinek
a legjobban –
a vékony anyag összehúzódik
ahogy a dagály
görcsbe rántja
dünnyög a víztükör alá
a merülés nem fáj
csak a hideg
olvad a méh a viasz
már gyúrható a medence csempéi
lüktetnek
egymás után érkeznek a
testek
akár vágóhíd is lehetne
mérgező felszínek
a víz alatt együtt
kiáltunk ebbe a hatalmas
fészekbe
kiszállunk és egymás
hajában törölközünk
Martzy Réka 1997-ben született Budapesten. Jelenleg az ELTE-n hatodéves, magyar-történelem tanár szakos hallgató, az ELTE Press főszerkesztője.
