Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (III.)

Fotó: a szerző felvétele

Háztűznézőbe készült, így hát, hogy alkalomhoz illő legyen megjelenése, leporolta régi-régi öltözékeit.  Meg aztán olvasott Kantot és Moritzot, hogy jobban beilleszkedhessen az úri közegbe – aminek az eredménye csak annyi lett, hogy meggyűlölte a paragrafusokat, a késeket és faliórákat.

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (II.)

Fotó: a szerző felvétele

(Legnagyobb tisztelői is csak találgattak. Egyesek azt mondták, feltétlen Borisznak kell lennie, erre mások úgy érveltek, hogy semmiképp nem lehet Borisz, mert az iszákos név, és hősünk kitűnő formában van, épp, ahogy az Andrejek szoktak kinézni. Jómagam egy bizalmasamtól tudtam meg a valós nevét – tehát azt, hogy Arkagyij Pridurovicsnak hívják, s ez vitán felül áll, kérem.) 

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (I.)

Fotó: a szerző felvétele

És, ahogy az az elbeszélésekben szokott lenni, hogyha látunk egy kis esélyt valaminek a bekövetkezésére, akkor annak okvetlen be is kell következnie: hát Ánya csakhamar kinyitotta kalitkáját, és úgy kisuhant az ablakon, hogy Varvaráéknak felocsúdni sem volt idejük.

Bővebben ...
Költészet

Bordás Máté versei

Fotó: A szerző archívuma.

Ami visszaveri / a fényt, az nem önmaga, hanem az, / amit a fény el tud róla árulni

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Krupp József a Litmusz Műhelyben

Fotó: Litmusz Műhely

Vendégünk volt Krupp József irodalomtudós, klasszika-filológus, kritikus, az ELTE BTK Latin Tanszékének oktatója, aki szerint az irodalom az, ami az olvasás során a saját horizuntonkon megképződik.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

„Mert ezek itt mind / köréd pakolt trópusi / idézőjelek.” – irodalmi folyóiratok szemléje 2024 tavaszán

Montázs: SZIFONline

A felkérés örömén felmarkoltam pár áprilisi, majd májusi lapot, hogy ezúttal nem a könyvtári lapozóban, nem is a boltban helyben fogom olvasni – ünnep, hogy haza is hozhattam mindegyiket. Aztán a felismerés, hogy rosszul emlékeztem, öt helyett hármat szokás szemlézni. Ez kevesebb megírandó szöveget, mégis több fejtörést jelent. Sebaj, kivételesen időben neki is láttam. Az egynapos csúszást persze már csak illemből is el szokás követni mint az „akadémiai viertel”-t. Hát így.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Didaktikus áthallások (fiktív kritika)

Fotó: Litmusz Műhely

Sörény Elek második kötete: csalódás. Ezt az első kötet fényében is megállapíthatjuk, amely még valamelyest reménykeltőnek volt mondható. Bár valóban mondani nem mondta senki, ugyanis nem olvasták sokan.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

mert a szükség nagy úr nagy hajlító hajlítók közt is a legnagyobb

Bővebben ...
Próza

Petrik Iván: A harmadik cím (II. rész)

Fotó: Petrik Máté Benedek

Az ajtó előtt elegáns hölgy állt. Kozák pézsmakucsmát viselt, és vállára csúsztatott afgán bundát, nyakában földöntúli lángok, éles csillanások, a szemérmetlen gazdagság gyémántkövei. A menekülő kis híján meghajolt előtte, de tudta, mert megérezte, hogy ez itt és most valami miatt, amit nem ért, de tud, nem lenne helyénvaló. A hajnalnak sem volt könnyű súlya, friss lehelete, szőke illata. Itt csak megtörtént, megtörtént vele, mint egy háború. 

Bővebben ...
Próza

Petrik Iván: A harmadik cím (I. rész)

Fotó: Petrik Máté Benedek

– A gépezeteket ebben az őrült világban jobban elismerjük, mint az embereket. Ők az igazi hőseink.

– Hagyjál ezzel a tárgyfetisizmussal! Engem a szellem nagyszerűsége érdekel.

Bővebben ...
Költészet

Mechiat Zina versei

Fotó: Kállai Márta / Scolar

Úgy nézel ki, mint Cillian Murphy, / csak a magasságod, a cipőméreted, / és a fogsorod más.

Bővebben ...
Költészet

Ferencz-Nagy Zoltán versei

Fotó: Tordai Alexa

Sohasem érkeztünk meg, / pedig folyton hajnalodott.

Bővebben ...
A borító Balla Demeter fotójának felhasználásával készült. Tervezte: Vincze Judit

Százsoros Pilinszky Jánosnak

Ha huszonöt szerző négy-négy sorát összeadjuk, éppen százat kapunk. Annyit, ahány éve Pilinszky János született. Az viszont az Olvasó dolga már, hogy meg- megállva, négysorosok labirintusában kalandozik-e, vagy egyben nézi az ötvenkezes százsorost.


Nyár elején, amikor szerkesztőségünk összeült, hogy megvitassuk a centenáriummal kapcsolatos ötleteinket, egyetértettünk abban, hogy mozdulatlan tiszteletadás helyett olyasmire vállalkoznánk, ami szerzőket és minket, szerkesztőket is párbeszédre hív. Úgy döntöttünk, négysorosok írására kérjük az általunk megszólított költőket – vagyis Pilinszky tán legismertebb versének formáját kölcsönözzük nekik.

A felkérésünkre született szövegek döntő többsége erős, állító mondatokból és sűrűn rakott főnevekből építkezik, hol szorosabban, hol lazábban kapcsolódva Pilinszkyhez. Mégsem mondhatjuk, hogy puszta stílusgyakorlatokról volna szó, autonóm alkotások készültek.

Az egymástól függetlenül beérkezett verseket ‒ ezeket a fényes cserepeket ‒ ősszel egyetlen nagy mozaikba rendeztük. Hiszen, ha huszonöt szerző négy sorát összeadjuk, éppen százat kapunk. Annyit, ahány éve Pilinszky János született. Az viszont az Olvasó dolga már, hogy meg- megállva, négysorosok labirintusában kalandozik-e, vagy egyben nézi az ötvenkezes százsorost.

Esztergom, 2021. november 27., Veréb Árnika

---


Géczi János

Esti vázlat

A tárgyak között némán ül
valaki. A mindenséget
méri a nyers tárgyakat
nézve, rész-e, egész-e.


Vajna Ádám
Találtkabát

Apró hegek a késhideg sorokban.
Találtkabátban áll ott és remeg.
Rég eladva a lobogó, a girland.
A szobrász én leszek.


Molnár T. Eszter
Pilinszky 100 Hommage

Nem váltott ruhát, ugyanabban
a feltűrt ujjú ingben hasogatott fát,
ölt bárányt, mosott ólomnehéz csecsemőt.
A csönd mállasztotta szét rajta a vásznat.


Nyőgér Róbert
Tejfakasztó

Lámpalázas rohanások, cserepes ajkú színfalak.
Járművek indulnak a lábukon.
Apád látta. El kell majd árulnom.
Magad számára is megszülettél, mikor a világra hoztalak.


Sütő Csaba András
[Az időbe született]

Az időbe született, inkább előbb, mint utóbb. Megérteni: tér idő híján és vice versa: nem. S azontúl minden alkonyatkor leült, tudta, ég és föld gyermeke, szülei,
utódai is azok, egyazon rács alá szórva. A kádkilépő műanyag kvadrátjaiba a disznóól falán agyonvert legyeket csipegette, pakolt akkurátusan. Bőrén átütött a
fájdalom, foszlányok peregtek arca elé, felhordta a szemetet, sakkozott az éjszaka feltámadó éles, fekete szél. Nézte az aranyló vetést, szalmakazlakon ugrált, estére
hajából töreket rázott, a karátos csillagok alá ült, fülelt a csönd, belebokszolt, kitárta ujjait a pászmák felé. Boldog volt a nyugati végeken, esőszag, szél, tört fény.


Fodor Balázs
Zavar

A plafon sivatagában, a fűrészpor dűnéi között
tévelygő pókot bámul az asztalon heverő tükör.
Hasán megbarnult, gyerekkori igazolványkép.
Végtelen tekintete szűnni nem akaró figyelemzavar.


Pajor Tamás
[Elromlottam]

Elromlottam és nincs, aki megjavítson engem
Évek tölcsérén át kúszok, mindig újrakezdem
Visszadob a perem, e nehezen szűnő katlan
Szolgakéz várja, ami máshogy megoldhatatlan


Terék Anna
[Búzatábla]

Búzatábla, ami sosem lesz sárga,
ölelés, amiben folyton összeroppant minden,
aztán valami kátrányos, szájba szakadt csókok
és egy rozsdás zsilett még a nyelven.


André Ferenc
Négysoros

rabruhán a gyűrődések,
lépcsők között a fény vagyok.
ez még nem tél ‒ mondom, míg összetépnek
szeretetéhes farkasok.


Jász Attila
Négykezes az angyallal

Énjeink éveink légüres lombjait rázzák,
falkamagányban fázó fényjelek,
élve hagytad a halat a kádban,
bocsásd meg minden vétkemet!


Szabó Imola Julianna
Rongyaink

Kerítés az ima.
Az égiek oltára görbe heg.
Utolsó jelünk ez a téli ránc.
Kopaszra nyírják a bárányokat.


Bánki Éva
Négysoros

A téli ködből egy templom előkondul.
Imbolyognak a háztetők, a kerítések. Örök útján
megperdül a hold, és int a felcsapó madaraknak.
Ünnep lesz, mindig ünnep. Csak én állok mozdulatlan.


Makáry Sebestyén
[Ahogy a jégen fekszik]

Ahogy a jégen fekszik, azok a színek,
a hal, ahogy kifogták, a nejlonban marad.
Ez a pikkely valahogy ide került.
Felényúlok, hogy ledörzsöljem.


Szalai Zsolt
Mégis

Vetkőznek a fák a hidegfehér fal előtt,
ahogy a mész pereg. Felnyúló kezünkben
porlik a levél. Házunk áttűnő fényben,
mégis az ereszbe préselődik a nyár.


G. István László
Alvadt négysoros
 
Alvó Seneca jéghideg homokban.
Álmodtam, mint egy fintort a dermedt fejen.
Villany nincs, csak egy sztoikus halott.
Nincs vérontás, átvérzett szövet, történelem.


Fekete Anna
Négysoros

Hajnal, fél három.
Zizegő lapok. Az olvasólámpa konok fénye.
A hőseim szeretnek, meghalnak, meghalnak, szeretnek,
aztán kikísérnek a sötétségbe.


Izsó Zita
[egy üres villamos]

egy üres villamos, aminek az ajtaját bezárták az orrod előtt.
egy elárasztott falu vízből kilógó templomtornya
a madár, amelyik egy teniszlabdát próbál kikölteni.
a szavak, amiket nem tudtunk sem kimondani, sem elfelejteni.


Taródi Luca
[Alvó emberek]

Alvó emberek a metróüléseken.
Zakatolásban a gyerekkor megpihen.
Lekapcsoltad szobámban a villanyt.
Nem néz ránk senki sem.


Kupihár Rebeka
minek nevezzenek

sötét van a szavak, sötét a sorok között.
tudták, hogy ehhez a szóhoz neked is van közöd?
és mikor lesznek olyanok majd a körülmények,
hogy emiatt vagy amiatt, téged is lecserélnek?


Simon Bettina
Nekem Pilinszky drága

Nekem Pilinszky nem a párom
kedvenc költője, hanem az enyém,
de ezt nem tudja, mert nem akarom,
hogy ajándékba megvegye az összesét.


Farkas Arnold Levente
[Belenyúlt]

Belenyúlt. Kivette.
Aztán visszatette.
Nem kérdett, mivégre.
Csak leült, és nézte.


Kellerwessel Klaus
[Nem érek rád]
 
Nem érek rád. Árnyékot vetek.
Némán aratok néma csöndeket.
Látom, nézel. Szálló csöndjeim.
Izzó léggömbök. Nem érnek rád ők se.


Nádasdy Ádám
[Egy hosszú utcán]

Egy hosszú utcán végigmenni úgy,
hogy nem mész át a túloldalra. Nézed.
Ott járnak-kelnek, vérük eleven.
Nem érinted a járda peremét.


Szijj Ferenc
Önzetlenség

Nem érdemeljük meg, hogy meglássuk magunkat,
kiáltotta le a karzatról a félkezű sintér,
amíg az önzetlenségünk nem éri el a kritikus határt.
Akkor pedig már minek, nézhetnénk akár egy kőrakást is.


Ferencz Mónika
Négysoros

Vörös fáklyák a levendulásban
Mi változik, ha elfordítom a tekintetem?
A nyughatatlan éjszakából reggel lesz,
hogy aztán éjszakává váljon újra.


Pilinszky János (1921. november 27. – 1981. május 27.) költő.