Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Fotó: Szabó Benedek

Korsós Gergő versei

A fiatalság százada nevű várat, / jelentem, körbevettük. / Készleteik a semmi határán táncoltak // Sikeresen éheztettük őket, de jött a tél, / és hazamentünk asszonyainkhoz. // Legközelebb / tavasszal / támadunk.

Az alabárdos monológja

Míg te, nézőm,
a hőst bámulva,
rezgő zacskódból cukrodat szopkodod,

én, az alabárdos,
a színpad széléről,
tincseid játékát kémlelem,

s elképzelem, hogy idejössz,
ha ennek vége,
és lengő bárdomra sóhajtasz nagyot.

Irigy lesz rám a többi:
– az alabárdos megcsinálta! –
motyognák maguknak sokan.

.........

De nem lesz ilyen.
Te is tudod,
én is tudom.

Ám esküszöm,
ha leszúrnám most Lear királyt,
a pillanat hevében találkozna tekintetünk,

és akkor,
míg el nem kapnak az érzéketlen biztonságiak,
levetíteném neked az életet.

Majd könnyes szemmel néznéd végig,
hogy viszik földre,
és hatástalanítják,

a figyelmedre vágyó,
színpad széli,
királyölő alabárdost.

 

A terv

Ma délután,

mikor a többiek uzsonnázni mennek,
mi meglógunk észrevétlen,
te, a Hapci meg én,

és lecsillézünk bányamélybe,
az elfelejtett tárnákhoz.

A tiltott ércet
kivájjuk,
lenyeljük,

és hazaérvén,
székletünkből kiturkáljuk! –

De műszak után
még elmegyünk a főnökhöz.

Mert,

bár eddig tűrtük valahogy,
de így, hogy bennünk az érc,
végre elküldjük a jó kurva anyjába.

 

A fiatalság százada nevű várat,

jelentem, körbevettük.
Készleteik a semmi határán táncoltak.

Sikeresen éheztettük őket, de jött a tél,
és hazamentünk asszonyainkhoz.

Legközelebb
tavasszal
támadunk.

 

Korsós Gergő 2000-ben született Szekszárdon. Az ELTE germanisztika alapszakának hallgatója. Verseit eddig többek között a Székelyföld, a Pannon Tükör, az Új Forrás és a KULTer.hu közölte.