Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...
Műfordítás

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

Fotó: A szerző archívuma

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Days Past Ovulation

Fotó: a szerző archívuma

Azt hitték, valami komoly bajunk van, amiatt utazgatunk folyton ide. Aztán amikor elmondtuk nekik, mi a dörgés, egyikük azt mondta, hogy menjünk el cigányasszonyhoz, mert biztos valami rontás okozza a dolgot. Volt, hogy mindketten nevettünk a hasonlókon, ma már azt sem tudom, mit gondoljak.

Bővebben ...
Műfordítás

Thomas Pynchon (f. Greskovits Endre): Ellenfényben

Még a kilencvenes évek végén, amikor a Drakula című regény miatt a vámpírizmus divatba jött, és ez lehetővé tette, hogy a vérszívók nyilvánosan engedelmeskedjenek az ösztöneiknek, Miskolci rájött, hogy egyáltalán nincs egyedül az elfajult ízlésével, hanem egy egészen kiterjedt közösség tagja. A budapesti telefonhálózat egy részét nyilvánvalóan ezeknek a hæmatofágoknak tartották fenn.

Bővebben ...
Költészet

Vasas Tamás: Orosz rulett

Fotó: A szerző archívuma

kis rózsaszín tütü a FAO Schwarzban

Bővebben ...
Költészet

Berényi Sarolta versei

Fotó: Szabó Róbert

viharban futott haza a mamám, / nehogy a lányát elkapja a ború

Bővebben ...
Műfordítás

Juli Zeh (f. Nádori Lídia): Nem egyezkedő tárgyalás

Fotó: Peter von Felbert

De nem tudja, mi a helyes válasz, és ettől a körül­ménytől annyira megijed, mintha ebben a pillanatban tűnne fel neki először, hogy valami alapvetően megválto­zott az életében. Mia világában ugyanis minden kérdésre létezett válasz, pontosabban kérdésenként csak egy helyes válasz létezett. Ami viszont nem létezett: olyan helyzetek, amikor úgy érezte, meleg víz lötyög a fejében.

Bővebben ...
Próza

Oravecz Imre: Alkonynapló II. (részlet)

Fotó: Szilágyi Lenke

Az érsebész pangó vérű lábvisszerembe szúrja az injekciós tűt, és valami oldatot fecskendez bele, mialatt megosztja velem nemzethalál-vízióját. Az érfal a kezelés következtében begyullad, összetapad, és állítólag teljesen felszívódik. Hetente ismétli majd, mert több ilyen erem van. Kivéve, ha látomása hamarosan beigazolódik, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Bővebben ...
Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...
Költészet

Jakab-Balogh Lilla versei

Fotó: Bánkövi Dorottya

A terapeutám szerint apakomplexus. / Apám szerint a terápia hülyeség

Bővebben ...
Műfordítás

Matteo Bussola (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A rozmaringot nem bántja a tél

Fotó: a szerző archívuma

Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy minden kórházi esetet személyes ügyként kezelj. Az empátia mindig lesben áll, készen arra, hogy széttépjen.

Bővebben ...
Költészet

Zsolnai György: Nem elérhető

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

írásban maradt a mélység nyaggatása

Bővebben ...
Fotó: Szabó Benedek

Korsós Gergő versei

A fiatalság százada nevű várat, / jelentem, körbevettük. / Készleteik a semmi határán táncoltak // Sikeresen éheztettük őket, de jött a tél, / és hazamentünk asszonyainkhoz. // Legközelebb / tavasszal / támadunk.

Az alabárdos monológja

Míg te, nézőm,
a hőst bámulva,
rezgő zacskódból cukrodat szopkodod,

én, az alabárdos,
a színpad széléről,
tincseid játékát kémlelem,

s elképzelem, hogy idejössz,
ha ennek vége,
és lengő bárdomra sóhajtasz nagyot.

Irigy lesz rám a többi:
– az alabárdos megcsinálta! –
motyognák maguknak sokan.

.........

De nem lesz ilyen.
Te is tudod,
én is tudom.

Ám esküszöm,
ha leszúrnám most Lear királyt,
a pillanat hevében találkozna tekintetünk,

és akkor,
míg el nem kapnak az érzéketlen biztonságiak,
levetíteném neked az életet.

Majd könnyes szemmel néznéd végig,
hogy viszik földre,
és hatástalanítják,

a figyelmedre vágyó,
színpad széli,
királyölő alabárdost.

 

A terv

Ma délután,

mikor a többiek uzsonnázni mennek,
mi meglógunk észrevétlen,
te, a Hapci meg én,

és lecsillézünk bányamélybe,
az elfelejtett tárnákhoz.

A tiltott ércet
kivájjuk,
lenyeljük,

és hazaérvén,
székletünkből kiturkáljuk! –

De műszak után
még elmegyünk a főnökhöz.

Mert,

bár eddig tűrtük valahogy,
de így, hogy bennünk az érc,
végre elküldjük a jó kurva anyjába.

 

A fiatalság százada nevű várat,

jelentem, körbevettük.
Készleteik a semmi határán táncoltak.

Sikeresen éheztettük őket, de jött a tél,
és hazamentünk asszonyainkhoz.

Legközelebb
tavasszal
támadunk.

 

Korsós Gergő 2000-ben született Szekszárdon. Az ELTE germanisztika alapszakának hallgatója. Verseit eddig többek között a Székelyföld, a Pannon Tükör, az Új Forrás és a KULTer.hu közölte.