Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Puskás Panni: Szép, akkor is (regényrészlet)

Fotó: Valuska Gábor

Vagy tarthatnának egy nyilvános kivégzést az egyetem kertjében, ahol tőlem, meg a hozzám hasonló méltatlanul sokat élt oktatóktól egy füst alatt megszabadulhatnának. Nevünket pedig egy emléktábla őrizné az alma mater falán: itt nyugszanak egyetemünk legfölöslegesebb tanárai, akik arra sem voltak képesek, hogy időben elpatkoljanak. Legyen könnyű nekik a föld!

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Fotó: Dézsi Judit

Ayhan Gökhan versei

Megmutattad a kanapén, hogyan feküdt az utcán látott galamb, milyen testtartást vett fel, milyen pózba vágta a halál: meredt előre csőr és láb, egy test, amelytől elemelkedett a lélek.


Mit rejt egy szülőszoba?

Megnyílt szülőszobák, mint szállodák, csatornában elakadt gyerekek, mint szállodákban elakadt liftek, két létezésforma között, egyenruhában a kezek, ahogy egyenruhában a szállodai személyzet, ne érjen vád, hogy a túlzás metaforájába estem, és a szülőszobák és szállodák közt megtalálom az összhatást, hogy belelátom a közlekedő liftbe a születést, ne hozzon félreértést, 

ne adjon rám gyógyszert köpenyes metafora, gyerekfej tágítja a horizontom, beenged a külvilágból némi zajt, beenged a külvilágból némi fényt, tényként nem kezel félreértést, tényként kezelt metafora sávja a szülőszoba és a szálloda között, mennyi hátrányt szenved egy lift, amely függőleges irányt ismer, mint a hátrányt szenvedett szem, amely önzésébe lát, mint liftaknába ejtett köpeny, ismer egy függőleges irányt, szűkös a horizont, mint a szülőcsatorna, szép vagy, mint a napfényre váró, izgatott szálloda, kapcsolatunk szállása kétszemélyes lift.

Galamb

Vas Vikinek

„Az öleléseink is olyanok legyenek, hogy ne csak a felhevültség perceiben legyen maradéktalanul szép, hanem akkor is, ha visszagondolunk rá.”

Szabó Borbála – 1944. november 5.

Megmutattad a kanapén, hogyan feküdt az utcán látott galamb, milyen testtartást vett fel, milyen pózba vágta a halál: meredt előre csőr és láb, egy test, amelytől elemelkedett a lélek. Akárhogy kutatsz az emlékeidben, nem találni ezzel azonosítható élményt. Az emlékezet madaraktól csendes. Nem talál Rajtad fogást. Tested magyaráz, mint egy szimbólum körülfogta bábú. Szimbólumokba gabalyodsz, bárhová mozdulsz, leversz egy jelentést, felröppen egy veréb, bárhová mozdulsz, kinyílik egy virág a budakalászi kertben. Közvetítesz. Báb. Virág. Kalász. Mennyi az idő? Megmérem a szobám a lépéseiddel, a hangsúlyoddal, annyi, mint Gibraltáltól Gilgames. A hőmérséklet testhőmérsékleted. Énekeltél a konyhában. Főztem, és hallgattam, ahogy énekelsz. Olasz tészta, paradicsomszósz, énekelsz. Főzőedény, villanytűzhely, énekelsz. Olívaolaj, balzsamecet, énekelsz. Érintés és főzés rokonszavak, mint szavanna és szandál. Átsétálsz a konyhán, és valahol felébred egy galamb.

 

Körülsétálok egy beszélgetést

„Túl közel álltak az emberekhez, ezért letörték az orrukat, a fülüket és a kezüket. Minden barbár boldogan tépi le egy isten fülét, ha tudja, hogy nem kap érte büntetést.”

Artur Klinau (Pálfalvi Lajos fordítása)

Ahol a száj elszakad tőled, fenséges beszéd, műemlékvédelem alá kerül, nem tudja a megmondható, mire volt jó, amikor jóság volt a beszédben, fogak és harapás kimondhatósága, érzések alkalmas és képzett kifejezője, nem mindent betöltő szobor, nem mindent betöltött hang-műemlék a rég hagyott helyek terében, templomok hajóján úszó menedékkérő, beszéd, beszéd, mért hagytál el minket, beszéd, beszéd, mit tettél velem, gesztusok próbálta próbálkozást tört át a hang, hang hangolta próba, mért hagyjunk el, hang hangolta próba, mit tegyek veled, az oszlopok magánya lassú haldoklás, és  a beszéd fátyolba burkolt szobra rejtjeles üzenet, üzen, nem pihen.


Ayhan Gökhan 1986-ban született Budapesten, költő, kulturális újságíró, a Mesecentrum nevű gyerekirodalmi portál egyik szerkesztője. Verseskötetei: Fotelapa (József Attila Kör, 2010), János és János (Kalligram, 2013), Sókirályság (Scolar, 2021). Jelenleg egy mesekönyvön dolgozik.