Ayhan Gökhan versei
- Részletek
- Írta: Ayhan Gökhan
Megmutattad a kanapén, hogyan feküdt az utcán látott galamb, milyen testtartást vett fel, milyen pózba vágta a halál: meredt előre csőr és láb, egy test, amelytől elemelkedett a lélek.
Mit rejt egy szülőszoba?
Megnyílt szülőszobák, mint szállodák, csatornában elakadt gyerekek, mint szállodákban elakadt liftek, két létezésforma között, egyenruhában a kezek, ahogy egyenruhában a szállodai személyzet, ne érjen vád, hogy a túlzás metaforájába estem, és a szülőszobák és szállodák közt megtalálom az összhatást, hogy belelátom a közlekedő liftbe a születést, ne hozzon félreértést,
ne adjon rám gyógyszert köpenyes metafora, gyerekfej tágítja a horizontom, beenged a külvilágból némi zajt, beenged a külvilágból némi fényt, tényként nem kezel félreértést, tényként kezelt metafora sávja a szülőszoba és a szálloda között, mennyi hátrányt szenved egy lift, amely függőleges irányt ismer, mint a hátrányt szenvedett szem, amely önzésébe lát, mint liftaknába ejtett köpeny, ismer egy függőleges irányt, szűkös a horizont, mint a szülőcsatorna, szép vagy, mint a napfényre váró, izgatott szálloda, kapcsolatunk szállása kétszemélyes lift.
Galamb
Vas Vikinek
„Az öleléseink is olyanok legyenek, hogy ne csak a felhevültség perceiben legyen maradéktalanul szép, hanem akkor is, ha visszagondolunk rá.”
Szabó Borbála – 1944. november 5.
Megmutattad a kanapén, hogyan feküdt az utcán látott galamb, milyen testtartást vett fel, milyen pózba vágta a halál: meredt előre csőr és láb, egy test, amelytől elemelkedett a lélek. Akárhogy kutatsz az emlékeidben, nem találni ezzel azonosítható élményt. Az emlékezet madaraktól csendes. Nem talál Rajtad fogást. Tested magyaráz, mint egy szimbólum körülfogta bábú. Szimbólumokba gabalyodsz, bárhová mozdulsz, leversz egy jelentést, felröppen egy veréb, bárhová mozdulsz, kinyílik egy virág a budakalászi kertben. Közvetítesz. Báb. Virág. Kalász. Mennyi az idő? Megmérem a szobám a lépéseiddel, a hangsúlyoddal, annyi, mint Gibraltáltól Gilgames. A hőmérséklet testhőmérsékleted. Énekeltél a konyhában. Főztem, és hallgattam, ahogy énekelsz. Olasz tészta, paradicsomszósz, énekelsz. Főzőedény, villanytűzhely, énekelsz. Olívaolaj, balzsamecet, énekelsz. Érintés és főzés rokonszavak, mint szavanna és szandál. Átsétálsz a konyhán, és valahol felébred egy galamb.
Körülsétálok egy beszélgetést
„Túl közel álltak az emberekhez, ezért letörték az orrukat, a fülüket és a kezüket. Minden barbár boldogan tépi le egy isten fülét, ha tudja, hogy nem kap érte büntetést.”
Artur Klinau (Pálfalvi Lajos fordítása)
Ahol a száj elszakad tőled, fenséges beszéd, műemlékvédelem alá kerül, nem tudja a megmondható, mire volt jó, amikor jóság volt a beszédben, fogak és harapás kimondhatósága, érzések alkalmas és képzett kifejezője, nem mindent betöltő szobor, nem mindent betöltött hang-műemlék a rég hagyott helyek terében, templomok hajóján úszó menedékkérő, beszéd, beszéd, mért hagytál el minket, beszéd, beszéd, mit tettél velem, gesztusok próbálta próbálkozást tört át a hang, hang hangolta próba, mért hagyjunk el, hang hangolta próba, mit tegyek veled, az oszlopok magánya lassú haldoklás, és a beszéd fátyolba burkolt szobra rejtjeles üzenet, üzen, nem pihen.
Ayhan Gökhan 1986-ban született Budapesten, költő, kulturális újságíró, a Mesecentrum nevű gyerekirodalmi portál egyik szerkesztője. Verseskötetei: Fotelapa (József Attila Kör, 2010), János és János (Kalligram, 2013), Sókirályság (Scolar, 2021). Jelenleg egy mesekönyvön dolgozik.
