Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Fotó: Dézsi Judit

Ayhan Gökhan versei

Megmutattad a kanapén, hogyan feküdt az utcán látott galamb, milyen testtartást vett fel, milyen pózba vágta a halál: meredt előre csőr és láb, egy test, amelytől elemelkedett a lélek.


Mit rejt egy szülőszoba?

Megnyílt szülőszobák, mint szállodák, csatornában elakadt gyerekek, mint szállodákban elakadt liftek, két létezésforma között, egyenruhában a kezek, ahogy egyenruhában a szállodai személyzet, ne érjen vád, hogy a túlzás metaforájába estem, és a szülőszobák és szállodák közt megtalálom az összhatást, hogy belelátom a közlekedő liftbe a születést, ne hozzon félreértést, 

ne adjon rám gyógyszert köpenyes metafora, gyerekfej tágítja a horizontom, beenged a külvilágból némi zajt, beenged a külvilágból némi fényt, tényként nem kezel félreértést, tényként kezelt metafora sávja a szülőszoba és a szálloda között, mennyi hátrányt szenved egy lift, amely függőleges irányt ismer, mint a hátrányt szenvedett szem, amely önzésébe lát, mint liftaknába ejtett köpeny, ismer egy függőleges irányt, szűkös a horizont, mint a szülőcsatorna, szép vagy, mint a napfényre váró, izgatott szálloda, kapcsolatunk szállása kétszemélyes lift.

Galamb

Vas Vikinek

„Az öleléseink is olyanok legyenek, hogy ne csak a felhevültség perceiben legyen maradéktalanul szép, hanem akkor is, ha visszagondolunk rá.”

Szabó Borbála – 1944. november 5.

Megmutattad a kanapén, hogyan feküdt az utcán látott galamb, milyen testtartást vett fel, milyen pózba vágta a halál: meredt előre csőr és láb, egy test, amelytől elemelkedett a lélek. Akárhogy kutatsz az emlékeidben, nem találni ezzel azonosítható élményt. Az emlékezet madaraktól csendes. Nem talál Rajtad fogást. Tested magyaráz, mint egy szimbólum körülfogta bábú. Szimbólumokba gabalyodsz, bárhová mozdulsz, leversz egy jelentést, felröppen egy veréb, bárhová mozdulsz, kinyílik egy virág a budakalászi kertben. Közvetítesz. Báb. Virág. Kalász. Mennyi az idő? Megmérem a szobám a lépéseiddel, a hangsúlyoddal, annyi, mint Gibraltáltól Gilgames. A hőmérséklet testhőmérsékleted. Énekeltél a konyhában. Főztem, és hallgattam, ahogy énekelsz. Olasz tészta, paradicsomszósz, énekelsz. Főzőedény, villanytűzhely, énekelsz. Olívaolaj, balzsamecet, énekelsz. Érintés és főzés rokonszavak, mint szavanna és szandál. Átsétálsz a konyhán, és valahol felébred egy galamb.

 

Körülsétálok egy beszélgetést

„Túl közel álltak az emberekhez, ezért letörték az orrukat, a fülüket és a kezüket. Minden barbár boldogan tépi le egy isten fülét, ha tudja, hogy nem kap érte büntetést.”

Artur Klinau (Pálfalvi Lajos fordítása)

Ahol a száj elszakad tőled, fenséges beszéd, műemlékvédelem alá kerül, nem tudja a megmondható, mire volt jó, amikor jóság volt a beszédben, fogak és harapás kimondhatósága, érzések alkalmas és képzett kifejezője, nem mindent betöltő szobor, nem mindent betöltött hang-műemlék a rég hagyott helyek terében, templomok hajóján úszó menedékkérő, beszéd, beszéd, mért hagytál el minket, beszéd, beszéd, mit tettél velem, gesztusok próbálta próbálkozást tört át a hang, hang hangolta próba, mért hagyjunk el, hang hangolta próba, mit tegyek veled, az oszlopok magánya lassú haldoklás, és  a beszéd fátyolba burkolt szobra rejtjeles üzenet, üzen, nem pihen.


Ayhan Gökhan 1986-ban született Budapesten, költő, kulturális újságíró, a Mesecentrum nevű gyerekirodalmi portál egyik szerkesztője. Verseskötetei: Fotelapa (József Attila Kör, 2010), János és János (Kalligram, 2013), Sókirályság (Scolar, 2021). Jelenleg egy mesekönyvön dolgozik.