Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

Fotó: A szerző archívuma

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Fotó: Lukács Fanni

Lukács Flóra versei

Nehézvörös lázkeresztek a homlokfalakon, / labilis motívumok rozsdás kapuk rácsain, / sötétségszekvenciák. / Valahol most száz feldíszített elefánt, / világít az éjszakában.


Membrán

Áttetsző torkú, lángoló
pelikánokat nézek a szúnyogháló
pixeles membránján keresztül.
Kalitkát építünk magunk köré,
tűkből és horgokból,
sebeink nem véreznek.

Estére magukhoz térnek a növények,
kiheverik a hőség hosszan tartó ostromát.
Újra áramlani kezdenek szárukban,
levelükben a nedvek.

Úgy jár végig testeden a szemem,
mintha válaszok lennének beletetoválva.
Egy buborék felszalad a pohár falán,
hátamon folyik az izzadtság,
sárga kéndarab olvad a tenyeremben.

A kéz, ami bokámat szorítja,
egyre kevésbé valószínű,
hogy hozzám tartozik.

Sistereg a szél.
Homályos, sötét tűzű szőnyegre ülve
lábadnak dőlök, perzsaszabású lét
kamaszos öntudatával.
 
Állítsuk meg, Józsué, ezt a napot,
mielőtt államon borosta nő,
csontjaimra már a szükséges
mennyiségű hús se tapad.
A vajmécsesek, soha ki ne aludjanak.


Latmosz-hegy

A Latmosz-hegy barlangja
felé tartok ólmos léptekkel,
testem, akár egy rájatetem lebeg,
hullámzik a sós szélben,
színevesztett arcom elmaszkosodik,
megnyílok, mint Bacon kettéhasított disznója.

Sáfrányszínű vásznak száradnak
a házak között, pikkelyek csillognak
a fehérre meszelt kápolna falán.
A hosszú, pamutszövetcsíkokra
nyomtatott mantrákat kikezdi az eső,
elrongyolódnak, de lobognak,
míg végleg szét nem foszlanak.

Soha ilyen hosszú napokat.

Nyelem a kőport, az ásványzúzalékot.
Párkák állnak a sziklafalon, villanófényben,
derekuk köré csavart mályvaszín,
ultramarin, sziromfehér anyaggal,
fonják, kimérik, vágják az életfonalat.

Beleszenvedem magam a hegy hasába
és elefántcsont-, szénszál-,
szarumarkolatú késekkel
jeleket karcolok a nedves falakra.


Szekvenciák


Egy érzékeny mozdulattal lefejtesz magadról,
mint egy tekercs átvérzett gézt.
Mekongi halat adsz pálmalevélen,
rizzsel, hangyatojással.

Azután útnak indítasz, kövessem
a rohanó víz szökésvonalait.

Nehézvörös lázkeresztek a homlokfalakon,
labilis motívumok rozsdás kapuk rácsain,
sötétségszekvenciák.
Valahol most száz feldíszített elefánt,
világít az éjszakában.

Nem vagyok azonos magammal.
Azt képzeled, az érzés a te kiváltságod.
Szürkésen gomolygó fellegek
takarják a holdat.

Erős idegzetű kóborkutyák
mozdulatait próbálgatom,
lépteiket, lapockatáncukat.

Ma éjszaka csatlakozok a csont-bőr sakálokhoz.

Lukács Flóra Budapesten született 1994-ben. Miskolcon nőtt fel, jelenleg Budapesten él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem szabad bölcsészet szakán és az ELTE BTK irodalom- és kultúratudomány mesterszakon végzett. Első kötete a FISZ-nél jelent meg Egy sanghaji hotel teraszán címmel.