Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

Fotó: A szerző archívuma

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Fotó: Tordai Alexa

Ferencz-Nagy Zoltán versei

Assisi szent Ferenc kriptája esztena / tűzgömböknél szónokolnak a kosok / s minden egyes szóval / egy darabka szarv átvándorol a legközelebbi cseppkőre

Tehénsiralom

Havasi csordaként kezdtük,
tudtuk, mi a gótika,
mohafreskók
és sziklaívek,
tömjéngőzű
hajnali csorgók.

Mi tapodtuk ki az utat,
mi ganyéztuk be a mezőt,
belőlünk nőtt ki a fű,
az a sárga havasi,
a tüskebokrot mi irtottuk,
szarvainkkal medvét öltünk.

Ki érdemli meg a csontom,
Velős belét ki mártja ki?
Lám, a völgyben fejsze vár,
s tálba csurog a vérem,
csontos kölykök szopogatják
ujjukról a zamatom.


Juhok mindenütt

Assisi szent Ferenc kriptájában a nyájak
tűzgömbök köré gyűlnek és okos
szemekkel nézik egymást

a cseppkövek barokkosan csüngnek
s a kijáraton keresztül távoli hegyek látszanak
csipke és juhok

Assisi szent Ferenc kriptája esztena
tűzgömböknél szónokolnak a kosok
s minden egyes szóval
egy darabka szarv átvándorol a legközelebbi cseppkőre


Ez történt velem a 19. században

A velencei operában láttam először,
olyan volt, mint egy baldachinos márványkoporsó;
Ahogy találkozott a tekintetünk, az arca
mint egy hómezőn nyíló rózsa,
mint egy lézer-pointer a fehérre meszelt falon,
olyan lett, s szemei a szemérem fáskazánjában égtek.
Az előadás után próbáltam rátalálni,
de mindenhol csak a szokásos
velencei vendégdámák jöttek-mentek.
Elsodródtam a tömeggel az operától,
s megláttam, ahogy éppen elevez vele egy gondola;
utána ugrottam, úszni kezdtem, de ő csak távolodott,
ki a lagúnából, bele az Adria viharaiba.
Fuldokolni kezdtem a kétségbeeséstől,
mindenemet átjárta a kanálislé,
tüdőm megtelt a szennyes nedvvel,
miközben a fehér arcú lány a vihar szárnyán
már Egyiptom partjainál járhatott,
hogy onnan a Níluson felevezve
a titkos tavakat keresse,
ahova annak idején az égiek
kiloccsantották az élet vizét.
Csípte a szemem a só,
levegőt már úgysem kaptam,
így rábíztam magam az évezredes áramlatokra
– majd egy posztapokaliptikus búvár felkaparja csontjaim
Velence vízalatti romjai közül, gondoltam,
aztán felkeltem egy osztrák tüdőszanatórium cellájában,
a nyitott ablakon omlott a fenyőszag,
s én kiszáradva feküdtem
– szóval ilyen az élet, s ilyen Itália, mondtam,
majd következő lázálmomban
hősi halált haltam
a catalaunumi csatamezőn.

Ferencz-Nagy Zoltán 2001-ben született Brassóban. Jelenleg harmadéves bölcsészhallgató Kolozsváron. Lassan három éve közölget itt-ott. A szíve szakad meg a hegyekért.