Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Fotó: Tordai Alexa

Ferencz-Nagy Zoltán versei

Assisi szent Ferenc kriptája esztena / tűzgömböknél szónokolnak a kosok / s minden egyes szóval / egy darabka szarv átvándorol a legközelebbi cseppkőre

Tehénsiralom

Havasi csordaként kezdtük,
tudtuk, mi a gótika,
mohafreskók
és sziklaívek,
tömjéngőzű
hajnali csorgók.

Mi tapodtuk ki az utat,
mi ganyéztuk be a mezőt,
belőlünk nőtt ki a fű,
az a sárga havasi,
a tüskebokrot mi irtottuk,
szarvainkkal medvét öltünk.

Ki érdemli meg a csontom,
Velős belét ki mártja ki?
Lám, a völgyben fejsze vár,
s tálba csurog a vérem,
csontos kölykök szopogatják
ujjukról a zamatom.


Juhok mindenütt

Assisi szent Ferenc kriptájában a nyájak
tűzgömbök köré gyűlnek és okos
szemekkel nézik egymást

a cseppkövek barokkosan csüngnek
s a kijáraton keresztül távoli hegyek látszanak
csipke és juhok

Assisi szent Ferenc kriptája esztena
tűzgömböknél szónokolnak a kosok
s minden egyes szóval
egy darabka szarv átvándorol a legközelebbi cseppkőre


Ez történt velem a 19. században

A velencei operában láttam először,
olyan volt, mint egy baldachinos márványkoporsó;
Ahogy találkozott a tekintetünk, az arca
mint egy hómezőn nyíló rózsa,
mint egy lézer-pointer a fehérre meszelt falon,
olyan lett, s szemei a szemérem fáskazánjában égtek.
Az előadás után próbáltam rátalálni,
de mindenhol csak a szokásos
velencei vendégdámák jöttek-mentek.
Elsodródtam a tömeggel az operától,
s megláttam, ahogy éppen elevez vele egy gondola;
utána ugrottam, úszni kezdtem, de ő csak távolodott,
ki a lagúnából, bele az Adria viharaiba.
Fuldokolni kezdtem a kétségbeeséstől,
mindenemet átjárta a kanálislé,
tüdőm megtelt a szennyes nedvvel,
miközben a fehér arcú lány a vihar szárnyán
már Egyiptom partjainál járhatott,
hogy onnan a Níluson felevezve
a titkos tavakat keresse,
ahova annak idején az égiek
kiloccsantották az élet vizét.
Csípte a szemem a só,
levegőt már úgysem kaptam,
így rábíztam magam az évezredes áramlatokra
– majd egy posztapokaliptikus búvár felkaparja csontjaim
Velence vízalatti romjai közül, gondoltam,
aztán felkeltem egy osztrák tüdőszanatórium cellájában,
a nyitott ablakon omlott a fenyőszag,
s én kiszáradva feküdtem
– szóval ilyen az élet, s ilyen Itália, mondtam,
majd következő lázálmomban
hősi halált haltam
a catalaunumi csatamezőn.

Ferencz-Nagy Zoltán 2001-ben született Brassóban. Jelenleg harmadéves bölcsészhallgató Kolozsváron. Lassan három éve közölget itt-ott. A szíve szakad meg a hegyekért.