Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Fotó: Tordai Alexa

Ferencz-Nagy Zoltán versei

Assisi szent Ferenc kriptája esztena / tűzgömböknél szónokolnak a kosok / s minden egyes szóval / egy darabka szarv átvándorol a legközelebbi cseppkőre

Tehénsiralom

Havasi csordaként kezdtük,
tudtuk, mi a gótika,
mohafreskók
és sziklaívek,
tömjéngőzű
hajnali csorgók.

Mi tapodtuk ki az utat,
mi ganyéztuk be a mezőt,
belőlünk nőtt ki a fű,
az a sárga havasi,
a tüskebokrot mi irtottuk,
szarvainkkal medvét öltünk.

Ki érdemli meg a csontom,
Velős belét ki mártja ki?
Lám, a völgyben fejsze vár,
s tálba csurog a vérem,
csontos kölykök szopogatják
ujjukról a zamatom.


Juhok mindenütt

Assisi szent Ferenc kriptájában a nyájak
tűzgömbök köré gyűlnek és okos
szemekkel nézik egymást

a cseppkövek barokkosan csüngnek
s a kijáraton keresztül távoli hegyek látszanak
csipke és juhok

Assisi szent Ferenc kriptája esztena
tűzgömböknél szónokolnak a kosok
s minden egyes szóval
egy darabka szarv átvándorol a legközelebbi cseppkőre


Ez történt velem a 19. században

A velencei operában láttam először,
olyan volt, mint egy baldachinos márványkoporsó;
Ahogy találkozott a tekintetünk, az arca
mint egy hómezőn nyíló rózsa,
mint egy lézer-pointer a fehérre meszelt falon,
olyan lett, s szemei a szemérem fáskazánjában égtek.
Az előadás után próbáltam rátalálni,
de mindenhol csak a szokásos
velencei vendégdámák jöttek-mentek.
Elsodródtam a tömeggel az operától,
s megláttam, ahogy éppen elevez vele egy gondola;
utána ugrottam, úszni kezdtem, de ő csak távolodott,
ki a lagúnából, bele az Adria viharaiba.
Fuldokolni kezdtem a kétségbeeséstől,
mindenemet átjárta a kanálislé,
tüdőm megtelt a szennyes nedvvel,
miközben a fehér arcú lány a vihar szárnyán
már Egyiptom partjainál járhatott,
hogy onnan a Níluson felevezve
a titkos tavakat keresse,
ahova annak idején az égiek
kiloccsantották az élet vizét.
Csípte a szemem a só,
levegőt már úgysem kaptam,
így rábíztam magam az évezredes áramlatokra
– majd egy posztapokaliptikus búvár felkaparja csontjaim
Velence vízalatti romjai közül, gondoltam,
aztán felkeltem egy osztrák tüdőszanatórium cellájában,
a nyitott ablakon omlott a fenyőszag,
s én kiszáradva feküdtem
– szóval ilyen az élet, s ilyen Itália, mondtam,
majd következő lázálmomban
hősi halált haltam
a catalaunumi csatamezőn.

Ferencz-Nagy Zoltán 2001-ben született Brassóban. Jelenleg harmadéves bölcsészhallgató Kolozsváron. Lassan három éve közölget itt-ott. A szíve szakad meg a hegyekért.