Taizs Gergő versei

Részletek

Írta: Taizs Gergő

Azt mondtad, láttad / a tónál két hete, és most / megmutatod a halálról / készített filmedet.

A kő, a víz és a fényben oldódó kényszerek

A sarokban fehér medve ácsorog,
arra vár, hogy kiverje a fejéből
önmagát.

Azt mondtad, láttad  
a tónál két hete, és most
megmutatod a halálról
készített filmedet.
A lassított felvételen
a vízfelszín távoli gyűrűket
képez, a koncentrikus
körök, mintha egymást
kergetnék, egy pontba
sűrűsödnek, cseppeket vonz
a vízbe vájt nyílás,
felhabzik a tölcsér:
szülőcsatorna, míg végül
lomha loccsanás,
kiszakad belőle
              a kő,
visszatér oda,
ahol emlékei szerint
sosem járt még, felül-
emelkedik a felületen,
kimért ívet követve
eltűnik a képről, bele-
hull az ismeretlen,
éteri magányba, ahogy
elkezdődött, úgy ér véget,
csillámló tükörré simul
a tó, benne lebeg fürkésző
tekinteted és fejed felett
          a fény.


Nyomortükrözés

Ez nem helyhatározó,
hanem a pólyába
csavart
csecsemő szögesdróton
fennakadt
mosolya.
És nézd,
ez a skandináv
klímaszorongás
helyett a kiszáradt
folyómeder
iszapráncai közt
haldokló műanyagpohár.

Ez nem az egyrétegű
vécépapír,
hanem az arcra bukott
kisgyerek
és a dögkeselyű  
története.
És nézd,
ez a sulimenza
kínálatának
fárasztó íze
helyett a bármit
elfogadó tenyerek
néma tátogása.

Ezek életszekvenciák,
egymás fénymásolatát
kergetjük,
üldözőink vagyunk
és üldözötteink,
ma lánctalpak hűvöse,
holnap kartondobozból
hajtott takaró.
Ezek mi vagyunk
és ezek ők,
könnyen felcserélhető,
törékeny távlatok.
Mindenki a maga poklát,
mindenki a maga megváltóját
hazudja el.

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészettudományi karán végezte Piliscsabán. Újságíróként, kulturális programszervezőként és kommunikációs szakemberként dolgozott. Első kötete Utasok címmel 2019-ben látott napvilágot, második Üvegidő című kötete 2021-ben, Visszhangok című harmadik kötete pedig 2022-ben jelent meg.