Hírlevél feliratkozás

Keresés

Lavinia Braniște (f. Mărcuțiu-Rácz Dóra): Belsőnulla

Egy adott ponton megpróbáltam elpanaszolni a dolgot a főnöknőnek, de hiába. Az irodában mindenki, de abszolút mindenki az a típusú ember, aki az autója ajtajánál messzebbre nem hajlandó elgyalogolni. A főnöknő nevetett, és rám hagyta, hogy értsek ebből a nevetésből, amit akarok.

Bővebben...

Acsai Roland versei

Ki fél, lehúzza estig a félelem-spirál, / és háztalan huzatban az éj forog vele.

Bővebben...

Puskás Panni: Szép, akkor is (regényrészlet)

Vagy tarthatnának egy nyilvános kivégzést az egyetem kertjében, ahol tőlem, meg a hozzám hasonló méltatlanul sokat élt oktatóktól egy füst alatt megszabadulhatnának. Nevünket pedig egy emléktábla őrizné az alma mater falán: itt nyugszanak egyetemünk legfölöslegesebb tanárai, akik arra sem voltak képesek, hogy időben elpatkoljanak. Legyen könnyű nekik a föld!

Bővebben...

Pocsai János versei

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben...

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben...

Murányi Zita versei

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben...

Demeter Arnold versei

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben...

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben...

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben...

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben...

Kátai Boróka versei

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben...

Debreczy Csenge Kata versei

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben...

Fotó: Dallos István

Taizs Gergő versei

Azt mondtad, láttad / a tónál két hete, és most / megmutatod a halálról / készített filmedet.


A kő, a víz és a fényben oldódó kényszerek


A sarokban fehér medve ácsorog,
arra vár, hogy kiverje a fejéből
önmagát.

Azt mondtad, láttad  
a tónál két hete, és most
megmutatod a halálról
készített filmedet.
A lassított felvételen
a vízfelszín távoli gyűrűket
képez, a koncentrikus
körök, mintha egymást
kergetnék, egy pontba
sűrűsödnek, cseppeket vonz
a vízbe vájt nyílás,
felhabzik a tölcsér:
szülőcsatorna, míg végül
lomha loccsanás,
kiszakad belőle
              a kő,
visszatér oda,
ahol emlékei szerint
sosem járt még, felül-
emelkedik a felületen,
kimért ívet követve
eltűnik a képről, bele-
hull az ismeretlen,
éteri magányba, ahogy
elkezdődött, úgy ér véget,
csillámló tükörré simul
a tó, benne lebeg fürkésző
tekinteted és fejed felett
          a fény.


Nyomortükrözés

Ez nem helyhatározó,
hanem a pólyába
csavart
csecsemő szögesdróton
fennakadt
mosolya.
És nézd,
ez a skandináv
klímaszorongás
helyett a kiszáradt
folyómeder
iszapráncai közt
haldokló műanyagpohár.

Ez nem az egyrétegű
vécépapír,
hanem az arcra bukott
kisgyerek
és a dögkeselyű  
története.
És nézd,
ez a sulimenza
kínálatának
fárasztó íze
helyett a bármit
elfogadó tenyerek
néma tátogása.

Ezek életszekvenciák,
egymás fénymásolatát
kergetjük,
üldözőink vagyunk
és üldözötteink,
ma lánctalpak hűvöse,
holnap kartondobozból
hajtott takaró.
Ezek mi vagyunk
és ezek ők,
könnyen felcserélhető,
törékeny távlatok.
Mindenki a maga poklát,
mindenki a maga megváltóját
hazudja el.

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészettudományi karán végezte Piliscsabán. Újságíróként, kulturális programszervezőként és kommunikációs szakemberként dolgozott. Első kötete Utasok címmel 2019-ben látott napvilágot, második Üvegidő című kötete 2021-ben, Visszhangok című harmadik kötete pedig 2022-ben jelent meg.