Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Benkovics Judit: Tíz perc

Fotó: a szerző archívuma

Mellénk lép egy szemüveges ember, nagyon magas, vicces kalapban és fekete pólóban, hatalmas bőrönddel, próbálom kitalálni vajon mi lehet benne. Talán egy torta. Az mégsem lehet, mert elolvadna. Vagy egy varázspálca, bár ahhoz túl nagy az a táska, pedig akkor idevarázsolhatná a vonatunkat.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Fotó: Cser András

Zsigmond Soma: november

Mozgó pont vagy a térképen. A huszonkilences buszon lehetsz, / gyorsan haladsz. Én a mekiben ülök. Krumplikból építek várat.

budai ablakok, télen

Talán a várakozás, ami, mint mindig, most is belülről fakad.
Azt tudtad, hogy a Tisza is egy piciny forrásból ered? Mint minden folyó.
Megint rácsodálkozom az ablaküvegre, a saját arcomra:

születésem óta csak öregszem. Érdes a bőröm,
és a sok én is szeretlektől száraz a nyelvem.

Mert igaz, beleférne még egy kör.
De őszintén, nem akarom. Gyöngyözik a térben a soft techno,
egészen addig, amíg a test mozog, minden más: felesleg.

A másodikon laksz. Ez is ugyanolyan este, mint bármelyik.
Ledobod a blúzod, a hajadat hátrakötöd.
Nézem az ablakon megjelenő képmásodat,

a fényeket Buda felett. Órákkal később
eszembe jut, hogy minden ugyanolyan.
Nosztalgia sincs, hogy legalább vágyakozhassunk.


Dear Milena!

Szerelemből egymásnak esni, bakancslistánk második pontja.
Lerángatni egymásról a ruhákat, meztelenül rohangálni a hideg folyosón.
Aztán egy ikeás lepedőn, törökülésben, félretolni a sakktáblát,
bámulni a másik ajkát, mint valami megható filmben legyen a Pride and Prejudice.

Mozgó pont vagy a térképen. A huszonkilences buszon lehetsz,
gyorsan haladsz. Én a mekiben ülök. Krumplikból építek várat.

Félkör alakú dolgozószoba. Csupa függöny, dohányszag.
A Böszörményi útra néz. Százéves kanapék állnak a nappaliban,
a posztó, mint nagyapa keze, roskatag.

A temetőben találtunk újra egymásra, te úgy mondanád
„I love you more” – ezen nem vesztünk össze.
Hazafelé a buszon megfogtad a kezem.
Lehetőség a visszazökkenésre.


glamour

didergő karok között forró mellkas.
libabőrtől érdes melleken puha mellbimbók.
már régóta el akarom mondani neked, hogy olyan vagy,
mint a Möbius-szalag: egyetlen oldalad látom.
csak nyaktól lefelé létezel.

még nincs tél, de már látszik a lélegzet.
zúgó vagonként süvítesz egy elhasznált sínpályán.
nagyokat ásítasz, karod az égnek mered –
szeretnék emlékezni rád, hogy elmondhassam:
a kék szem valójában nem egy genetikai hiba,
csupán a fény furcsa szóródásának eredménye.


kisvilág

„Esténként tégy majd búra alá.
Nagyon hideg van itt nálad.
Rosszul vagy berendezkedve.
Ahonnét én jöttem...”

Temérdek út vezet ki a városból. Egyiket sem ismerjük.
Levelekkel tarkított betonlapokon egyensúlyozunk.
Alattunk a föld most is instabil.

Télbe zárnak a bérházak, visszhangjuk,
akár a rózsára tett burok: beborít.
Harapjuk a szmogot és a taxiból kiabáló spanyolok kiáltásait.

Hidegbe lépünk, egy kivilágítatlan alagsorba.
Elvegyülünk az alterlányok közt, egyre beljebb,

utcáról pincébe, pincéből emberekbe,
emberekből fülkagylót szaggató ritmusok közé.  

*

„Vaszi, várj, állj meg!”

Régóta nem kellett remegő kezeket nyugtatnom,
a szív poros kamráihoz közel. Egy megölt indulat után,
végre, az üveg alatt fellélegezhetek.

Más azt mondaná: „Vaszi, bolond vagy! Mi van neked a fejedben?”.
Kelenföld, Můstek, Colli Albani, Széll Kálmán tér.

A város szennyvízcsatornái, egy üvegbúra alatt.

*

Villamosról lelépsz, buszon megmutatod a bérleted, leszállsz.
Az üvegszerű felhőket nézed. Kulcsaidért nyúlsz, nyílik a fakapu.

Az ágyadra ülsz, merev testtartásod, mint álmaimban egy kutyáé.
Szimatolsz. Egymáson maradt a szagunk. Kár lenne lemosni.


Nyarak helyett

Nyugodt kertvárosban ébredsz, lomhán mozognak karjaid,
mint a lombkoronán átszűrődő napsugarak.
Elfelejtett nyarak emlékét idézed vissza,
sörhabtól átázott testekét, tartozékokat.
Azóta fojtogat, mint amikor túl magas a
páratartalom és a lélegzet, túl nagy falat,
megakad torkodon. Felülsz és vársz.
Minden este.
Vársz arra, hogy valaki lehúzza rólad a pólód,
kikapcsolja a melltartód kopott pántját,
teát főzzön és becsukja utánad az ajtót.
Itt nem dőlnek rád a gyárak,
nem szorítják a nyakad többemeletes panelházak.
Esténként csak a fényszennyezés látszik,
milliókba tört cserepek. A hátad mutatod nekem,
hagyod, mint amikor a villamos kanyarodik,
hogy a sikátorok falainál is közelebb legyek.
Lapockáid közé fúrom a fejem, de
még innen sem látszanak a csillagok.


Zsigmond Soma 2004-ben született Szegeden. Budapest külvárosaiban él, jelenleg a Pannonhalmi Bencés Gimnázium végzős tanulója. Az Új Forrásban jelentek meg versei.