Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Vakán Zsuzska versei

Fotó: A szerző archívuma

A letűnt korok maradványából okulnak majd. // Egyszer megcsodálják.

Bővebben ...
Költészet

Radu Vancu: Kaddis Radnóti Miklósért (részlet)

Fotó: Rareș Helici

Azt éreztem, minden mondat, ami a hisztériáról szól, diagnózis eddigi írásaimra. A valósághoz való kötődés küzdelmének szomatizálása – ez volt minden mondatom.

Bővebben ...
Költészet

Nagy-Benus Viktor: Öregségi folt

Fotó: dr. Gábor Kamilla

Egy kimérő kancsó szorításában / lebegett a túlvilág / és az élet között, / tehetetlenül.

Bővebben ...
Próza

Nagy Bara: Három (II. rész)

Fotó: Semis L. Boró

Oda kell nyújtanom neki, hogy biztos legyen benne, az övé is. Nem véletlenül, nem tévedésből, nem megszerezte, nem elvétettem, hanem átadtam, megosztottam, ugyanazzal a szándékkal, amivel most védelmezem.

Bővebben ...
Próza

Nagy Bara: Három (I. rész)

Fotó: Semis L. Boró

A szobának nincsenek ablakai, csak vastag farönkökből felhúzott falai. Eddig sötétben ült itt mindenki, merül fel bennem a kérdés. A férfi válaszát tisztán értem, még ha számomra ismeretlen nyelven szól is.

Bővebben ...
Próza

Hernyák Zsóka: Bestia

Fotó: Hernyák Kati

Az első tompa puffanásra riadtam fel. A Bestia lendületet vett, de az ajtót elvétve a falnak rohant neki teljes erőből. Nyugalom, csitítgatott Zs., előbb-utóbb kifárad, és lefekszik aludni. Nem tudtam megnyugodni, a folyosóról vészjósló morgás szűrődött be. Felpattantam az ágyról, és azonnal öltözködni kezdtem.

Bővebben ...
Költészet

Élő Csenge Enikő: A transzcendentális filozófia egyik alaptézise szerint megismerésről csak érzékiség és értelem együttműködésekor beszélhetünk

Fotó: Vincze Márton

szóval mit kezdjek ezzel a krisztálytiszta gyűlölettel, / mert az egészen világos, hogy se szó, se könny nem használ, / nem fognak rajta a ponyvaregény-gesztusok

Bővebben ...
Műfordítás

Justin Quinn Short Song című versének fordításai az Ír Műhelyből

Fotó: Tereza Límanová

A busszal a Stephen’s Greenig megyek, / Körülöttem péntek esti forgatag, / Talán egy kis zug még valahol szabad, / s a lárma elől ott elrejtőzhetek.

Bővebben ...
Költészet

Dóczy Bianka Anna: Erőtér

Fotó: Kőrösi Kata

Beszélgetünk és nem vérzik / a nyelvem, / pedig a dolog / természeténél fogva / kikezdi

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Halmi Tibor a Litmusz Műhelyben

Fotó: Litmusz Műhely

Vendégünk volt Halmi Tibor költő, kritikus, szerkesztő, irodalomszervező, aki szerint az irodalom időpocsékolás, azaz időkitöltés, azaz az időből való kiszakadás mind olvasói, mind írói szemszögből.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Halmi Tibor - Kerber Balázs - Körtesi Márton: A dolgok bolyha

Fotó: Litmusz Műhely

A kedély, / a kedély akár egy zuhanyrózsa júliusban, / szikkadt szirmai nem fednek semmit.

Bővebben ...
Fotó: A szerző archívuma.

Farkas Arnold Levente versei

hallottalak sírni uram / de a könnyed bizonytal / an bizonytalan minden

 

jézus neve
alá írom
ezt a vers
et táncsics
mihály ut
cza neve s
záz év múl
va megvált
ozik emlék
tábla a há
z falán itt
alkot ott a
kórházból
hozta haz
a gyermek


hallottalak sírni uram
de a könnyed bizonytal
an bizonytalan minden
könnyed szent igédet lökje
d lökjed ha az élet elt
ávozik minden élő elvált
ozik elváltozik minden é
let édes testem isten vél
ed feltámadok szavak n
élkül nyelvem alatt a cs
önd kékül kékül a csön
d borul a rend teremtet
len teret teremt zsebke

 

gyermek volt még izráel
amikor megszerettem leh
ajoltam hozzá enni adta
m neki olyan voltam hozz
á mint aki arczához em
eli a csecsemőt lehajoltam
hozzá enni adtam neki én
tanítottam meg járni efrai
mot kötéllel vonzottam ő
ket a szeretet puha köte
leivel lehajoltam hozzá e
nni adtam neki kiáltás h
allik rámában ráchel s
iratja gyermekeit mert n
incsenek többé lehajoltam
hozzá nem akar vigasztal
ódni enni adtam neki egyi
ptomból hívtam az én f
iamat nem pedig áldozato
t ó bárcsak megértenéd j
eruzsálem jeruzsálem
mint a tyúkanyó aki
szárnya alá gyűjti csib
éit lehajoltam menjün
k haljunk meg vele mi
is éjszaka volt három
nap és három éjszaka
én pedig három nap al
att felépítem azt ne fé
lj leányom ne félj enni
adtam ujjával porba í
rt nincsenek többé ihs

 

Farkas Arnold Levente 1979. január 30-án született Nagyváradon. Az általános iskola elvégzése után Szobra került, ott érettségizett, majd felvételt nyert Debrecenbe. Az egyetem megkezdését követően tett egy vargabetűt, rövid ideig Budapesten volt a lazarista szerzetesrend novíciusa. Visszatért Debrecenbe, ahol egy kocsmában megismerte leendő első feleségét, diplomázott (magyar-filozófia szak), majd tanárként, kollégiumi nevelőtanárként dolgozott. Debrecenből a Szentendrei-szigetre költözött. Jelenleg is itt él első feleségével és gyermekeivel, általános iskolában tanítja nemzetét (nem középiskolás fokon). Írásai különböző folyóiratokban látnak napvilágot. Három önálló kötete is megjelent (A másik Júdás, anyám teste, brácsahúr). Nem különösebben tehetséges.