Sonnet Mondal versei
- Részletek
Lanczkor Gábor fordításában
Néha bagoly bújik meg az útszéli mahagónilombban / és rám köpködi rejtjeles zsargonját / mely mégis tisztább mint a nappal kakofóniája. // Olthatatlan szomjúság les elő / riadófelhők mögül. // Tépelődéseim kiszikkasztottak / vénámból szellemet akaratot / és meghagytak engem hús-vérnek.
Sonnet Mondal angolul író indiai költő, az Enchanting Verses Literary Review folyóirat főszerkesztője. Ezidáig kilenc kötete jelent meg, verseit több nyelvre lefordították.
A háztető
A háztető a házé ahol 1997-ben laktam
holt éjszakákon ma is törzshelyem.
Mindennapi magányosságomban maga a megszokás
mely rókák sírása között
dallamos fuvallatokat ziháló fák között
keres kikötőbakot.
Puszta hiúság
a bátrak igaza.
Napi őrjáratom a tetőn
időleges enyhely a fásultság elől
menekülési útvonal.
Néha bagoly bújik meg az útszéli mahagónilombban
és rám köpködi rejtjeles zsargonját
mely mégis tisztább mint a nappal kakofóniája.
Olthatatlan szomjúság les elő
riadófelhők mögül.
Tépelődéseim kiszikkasztottak
vénámból szellemet akaratot
és meghagytak engem hús-vérnek.
Vakmerő élet megfeszül egy szabad sétáért
szabadulásért az időmélyi lárva-bábszövetből
és hogy ösztöneit röptethesse széjjel a tetőről.
Fattyúhatárok és zászlók
Nem lelhettünk gusztust
döglött állatok ünneplésében.
A tehén rég kidőlt a sorból.
A disznók szétszórattak.
Alig néhány lábnak maradt remegnivalója.
Alig páran sarjadztak ki
újra a földből – gumókként fekszenek odalenn.
A némák föláldoztattak.
Szövegek lettek újraírva.
Artikulálatlan oldalak azok,
amiket a legkönnyebben hozzátorzíthattak
a maguk hangjához a demagógok –
csak hogy őrjönghessen a csőcselék.
A kimondott szó költészete
zavaros rádiórecsegésbe rejtőzik.
Mind várakoznak –
a lobbanékony ég
könnyeire várnak, mik
súlyos könnyek,
de megértők: tettetik csak
személytelen közönyüket.
Lopott pillantással lesik
a megerőszakolt országhatárokat.
Utcáinkat engesztelhetetlen
ár fogja elönteni,
amelynek miértje őslényként kihalt.
A szeszélyes hírnököknek csúszva-mászva
kell majd bujkálniuk
a kardok és templomi zászlók elől,
hogy prédikációikat, amikkel a fattyúhatárokhoz
kívánnak szólni, széjjel ne szaggassák
sziklák, csorba fogak, élek.
