Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Misina

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Kezdetben volt az eszem. Először csak álmok laktak benne. Később jöttek a szavak, végül belefért a sötétség riasztó csöndje is.

Bővebben ...

Maria Cyranowicz versei

ott maradsz örökre / belülre hagyatva / meszelve mint a hó / fordítva szentelve // én vagyok alexander és akkor a fiú fanny / a sebem mögé pillant és oldalba bök / miközben a szerepek diszkréten / hátat fordítanak nekünk

Maria Cyranowicz (1974) költő, irodalomkritikus, a 2002-es Neolingvista Manifesztum egyik aláírója. Öt verseskötete látott napvilágot: neutralizacje (neutralizációk), 1997; i magii nacja (imagináció), 2001; piąty element to fiksja (az ötödik elem a fixió, 2004; psychodelicje (pszichodelíciák), 2006; denpresja (depresszió), 2009). Az 1989-2009 közötti kortárs női költészetet bemutató antológia, a Solistki (Szólistanők) szerkesztője. Megjelent művei tipográfiai megoldásaikkal is a 20. század kezdetének avantgarde-ját, a konkrét költészetet és a kortárs képzőművészet ‒ vagy akár performance ‒ világát idézik.

 

 

wendy vértanúsága

 

 

semmi nincs a jelen időben

a fürdőszobában a kék síkok jobban

emlékeznek mint a banánmennyezet a fejnyílásnál

 

amikor a szemeim látják wendy

levetkőzi a gyerekkorát belép

a bőröm alá mint a zuhany alá

nincs

 

a jelen időben vértanúság

a kellékek között tart az amnézia

 

 

(kötetben: psychodelicje / pszichodelíciák 2006)

 

 

temetés

 

 

és akkor megértettem

én vagyok alexander és akkor a fiú fanny

én megyek megyek folyton a jelen nem levő apám után

ismételgetem a büdös francba és csupa rondaságokat

összeszoritott fogakkal mosolygok rájuk amikor simogatják a...

 

majd pont érdekli őket hogy csoszogok cipőben

hogy egy gyerek vagyok onnan

(engem csak ne javítsanak ki)

onnan nem lehet visszajönni

ott maradsz örökre

belülre hagyatva

meszelve mint a hó

fordítva szentelve

 

én vagyok alexander és akkor a fiú fanny

a sebem mögé pillant és oldalba bök

miközben a szerepek diszkréten

hátat fordítanak nekünk

megyünk lufikkal a kézben a temetéssel

 

 

(kötetben: I magii nacja / Imagináció 2001)

 

 

Tinkó Máté és Kellermann Viktória fordításai