Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...

Maria Cyranowicz versei

ott maradsz örökre / belülre hagyatva / meszelve mint a hó / fordítva szentelve // én vagyok alexander és akkor a fiú fanny / a sebem mögé pillant és oldalba bök / miközben a szerepek diszkréten / hátat fordítanak nekünk

Maria Cyranowicz (1974) költő, irodalomkritikus, a 2002-es Neolingvista Manifesztum egyik aláírója. Öt verseskötete látott napvilágot: neutralizacje (neutralizációk), 1997; i magii nacja (imagináció), 2001; piąty element to fiksja (az ötödik elem a fixió, 2004; psychodelicje (pszichodelíciák), 2006; denpresja (depresszió), 2009). Az 1989-2009 közötti kortárs női költészetet bemutató antológia, a Solistki (Szólistanők) szerkesztője. Megjelent művei tipográfiai megoldásaikkal is a 20. század kezdetének avantgarde-ját, a konkrét költészetet és a kortárs képzőművészet ‒ vagy akár performance ‒ világát idézik.

 

 

wendy vértanúsága

 

 

semmi nincs a jelen időben

a fürdőszobában a kék síkok jobban

emlékeznek mint a banánmennyezet a fejnyílásnál

 

amikor a szemeim látják wendy

levetkőzi a gyerekkorát belép

a bőröm alá mint a zuhany alá

nincs

 

a jelen időben vértanúság

a kellékek között tart az amnézia

 

 

(kötetben: psychodelicje / pszichodelíciák 2006)

 

 

temetés

 

 

és akkor megértettem

én vagyok alexander és akkor a fiú fanny

én megyek megyek folyton a jelen nem levő apám után

ismételgetem a büdös francba és csupa rondaságokat

összeszoritott fogakkal mosolygok rájuk amikor simogatják a...

 

majd pont érdekli őket hogy csoszogok cipőben

hogy egy gyerek vagyok onnan

(engem csak ne javítsanak ki)

onnan nem lehet visszajönni

ott maradsz örökre

belülre hagyatva

meszelve mint a hó

fordítva szentelve

 

én vagyok alexander és akkor a fiú fanny

a sebem mögé pillant és oldalba bök

miközben a szerepek diszkréten

hátat fordítanak nekünk

megyünk lufikkal a kézben a temetéssel

 

 

(kötetben: I magii nacja / Imagináció 2001)

 

 

Tinkó Máté és Kellermann Viktória fordításai