Cevat Çapan versei
- Részletek
Cevat Çapan 1933-ban született Kocaeliben. Költő, műfordító (angol, olasz, és görög nyelvből), egyetemi tanár. Műveivel és műfordításaival számos díjat nyert Törökországban.
Hol vagy, Susie Petschek?
Először 1955-ben,
Firenzében találkoztunk,
a Villa Fabricottiban – ott nem lehetsz már,
sem pedig, hová motorbiciklivel mentünk,
Fiesoléban.
Emlékszel-e az Arnóra, a Ponte Vecchióra,
a Santa Maria Novella
hűvös, ciprusfás udvarára?
Az első török voltam, kit ismertél,
másodgenerációs amerikai,
általunk, hiába, visszacsehszlovákosíthatatlan.
Íme, ilyen két ember barátsága:
évek múlva felvirágzó rózsa
az emlékezet sivatagában.
Még tegnap
Hirtelen kezdett el fújni, mintha
eztán sohasem szűnne már, úgy jött az őrült szél,
utána eső, utána hó –
mindent újra meg újra átgondolni
mire való?
Tudom, te ilyentájt bontod ki mindig
elszáradt virágaid, lánykori motyód,
elkoptatatlan kancsóalátéteid,
csipkéket, hímzést, megsárgult leveleket.
Elmerülsz, jársz a nézés és látás határán,
minden egymásba fonódik, rendezetlen.
Tegnapba vezérel-e, holnapba-e
a szemközti kéményből emelkedő füst?
Hirtelen,
meglassuló ütemben kezdesz el elpakolni
a bensődben tomboló viharban szétszórt dolgok között.
Egy pillanat kérdése csak számodra már
felkelni, menni, mindenre készen állni.
Szőllőssy Balázs fordításai
