Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Fotó: Katherine Wolkoff

Louise Glück: Jezsámen

a kiáltást, amely mindig felszakad, / az egyesülés alantas, / megalázó előfeltételét

 

Mondom, hogy nem a Hold,
hanem a virágok
világítják meg az udvart. 

Gyűlölöm őket.
Úgy gyűlölöm, ahogy a szexet,
a számra záródó
férfiszájat, a bénító
férfitestet – 

és azt a kiáltást, amely mindig felszakad,
az egyesülés alantas,
megalázó előfeltételét – 

Ma este
a kérdést és az azt követő választ
egyetlen hangként hallom,
mely egyre feljebb és feljebb hág, aztán
ugyanarra a régi két részre szakad,
a kifáradt ellentétpárra. Érted?
Átvertek minket.
És a jezsámen illata
beszivárog az ablakon át. 

Hogy pihenjek?
Hogy legyek nyugodt addig,
amíg még létezik a világon
ez az illat?

 

Louise Glück New Yorkban született 1943-ban. Magyar felmenőkkel is rendelkező amerikai költő, író, esszéista, egyetemi tanár. 1993-ban Pulitzer-díjat nyert The Wild Iris című kötetével, 2020-ban pedig az Irodalmi Nobel-díjat ítélték neki. A kortárs amerikai költészet egyik legjelentősebb alakja volt, 2023 októberében hunyt el.

Réder Ferenc Budapest (1999). Műfordító, dramaturg, egyetemista. Munkái eddig többek között az Alföldben, az 1749.hu-n, a Versumon, a KULTer.hu-n és a Literán jelentek meg.