Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Fotó: Katherine Wolkoff

Louise Glück: Jezsámen

a kiáltást, amely mindig felszakad, / az egyesülés alantas, / megalázó előfeltételét

 

Mondom, hogy nem a Hold,
hanem a virágok
világítják meg az udvart. 

Gyűlölöm őket.
Úgy gyűlölöm, ahogy a szexet,
a számra záródó
férfiszájat, a bénító
férfitestet – 

és azt a kiáltást, amely mindig felszakad,
az egyesülés alantas,
megalázó előfeltételét – 

Ma este
a kérdést és az azt követő választ
egyetlen hangként hallom,
mely egyre feljebb és feljebb hág, aztán
ugyanarra a régi két részre szakad,
a kifáradt ellentétpárra. Érted?
Átvertek minket.
És a jezsámen illata
beszivárog az ablakon át. 

Hogy pihenjek?
Hogy legyek nyugodt addig,
amíg még létezik a világon
ez az illat?

 

Louise Glück New Yorkban született 1943-ban. Magyar felmenőkkel is rendelkező amerikai költő, író, esszéista, egyetemi tanár. 1993-ban Pulitzer-díjat nyert The Wild Iris című kötetével, 2020-ban pedig az Irodalmi Nobel-díjat ítélték neki. A kortárs amerikai költészet egyik legjelentősebb alakja volt, 2023 októberében hunyt el.

Réder Ferenc Budapest (1999). Műfordító, dramaturg, egyetemista. Munkái eddig többek között az Alföldben, az 1749.hu-n, a Versumon, a KULTer.hu-n és a Literán jelentek meg.