Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Ide, vissza

Fotó: Nemes Eszter

A vízben több tucat fekete, úszósapkás fejet véltem felfedezni. De rendesen elkolombuszoztam! Még a végére sem jutottam amúgy logikussá váló gondolatmenetemnek, ami megválaszolná a kérdést, hogy mi a fenéért hordanak az emberek úszósapkát az óceánban, mikor rájöttem, hogy azok nem emberek. Hanem fókák.

Bővebben ...

Befejezni egy könyvet

Sok szál esett le a földre, egyesével kellett összeszednem őket. A kupac alatt pedig ott maradt három kötegnyi. Egyáltalán nem szándékosan. És ha ez véletlen, akkor érdekes véletlen, hogy pont az Inter Presszóból, a címadó szövegből maradt meg néhány. Már csak egy jó helyet kellett találnom a zsáknak. Tudtam, hogy a 6-os kerékpárút mellett, a Lágymányosi híd pesti hídfője után, van egy elhagyott gyártelep.

 

A 2009-es könyvhéten jelent meg az Inter Presszó. A könyv szövegeit először lapokra írtam, aztán kezdtem füzetbe másolni őket. A bemutatók és a felolvasások után terveztem ugyan, hogy majd újra átnézem a kéziratokat és a füzeteket, de valahogy mindig halasztódott a dolog. Végül beraktam őket egy irattartóba, és évekig hozzájuk se nyúltam.
 Persze mindig voltak nekibuzdulások: majd január 1-e után..., majd nyáron..., majd amikor több időm lesz...; de ezekből soha nem lett semmi.
 Az akol kisöprése, így volt a fejemben az átnézés. Tudtam, hogy mindenképpen fontos lenne, viszont évekig nem írtam semmi érdemlegeset, legkevésbé volt hát kedvem a visszamaradt kéziratokkal foglalkozni.
 Aztán hét évvel később, 2016 novemberében, csak rászántam magam a dologra. Levettem a polcról a megporosodott irattartót; egyesével kerültek elő a kéziratok, gondosan félbehajtva és dátummal ellátva. Szépen sorba rendeztem őket az asztalomon, majd készítettem róluk egy fotót.



























 

Utoljára, mert akkor már tudtam, hogy egy iratmegsemmisítő segítségével meg fogok szabadulni tőlük. (A füzeteket egyelőre visszaraktam egy dobozba.)
 Meglepően gyorsan haladtam. A vastagmetélt-szélességű papírcsíkokat elkezdtem visszapakolni az asztalra. Balról jobbra haladtam, oszloponként darálva le a szövegeket.
 Mintha egy nagy bálna lett volna, úgy kezdte el beteríteni az asztalt a kézirathalom. Alig fért el. Kiemelkedett a síkból. Kedvem lett volna belefeküdni.



























 

Lefotóztam így is, mert valahogy mégis szerettem volna, ha nyoma, ha emléke marad a könyvemnek. Aztán egy nagy, fekete szemeteszsákba kezdtem el begyömöszölni.
 Sok szál esett le a földre, egyesével kellett összeszednem őket. A kupac alatt pedig ott maradt három kötegnyi. Egyáltalán nem szándékosan. És ha ez véletlen, akkor érdekes véletlen, hogy pont az Inter Presszóból, a címadó szövegből maradt meg néhány.
 Már csak egy jó helyet kellett találnom a zsáknak. Tudtam, hogy a 6-os kerékpárút mellett, a Lágymányosi híd pesti hídfője után, van egy elhagyott gyártelep. Soha nem mentem be ugyan, de egyszer az út menti kerítés mellől készítettem néhány fotót az épületekről, onnan ismertem.
 Egy keddi este mentem el oda. Amikor a benzinkútnál átvágtam a Kvassay Jenő úton és rátértem a sötét bicikliútra, egy kicsit elbizonytalanodtam, de aztán ösztönösen haladtam tovább. Éreztem, hogy csak tekernem kell, majd úgyis odatalálok. A lámpám alig világított, vagyis alig láttam valamit, de a sötétben még így is észrevettem egy nyitott kaput.
 Bent voltam a városban, mégis úgy éreztem, hogy mindentől távol vagyok. Próbáltam kikerülni a kisebb kátyúkat, de ezeket leszámítva egy egészen jó állapotú aszfaltozott úton haladtam. Aztán egy lebetonozott placcnál megtaláltam a helyet.



























 

Már nem volt sok hátra a küldetésemből, már csak néhány lépés választott el a kézirat eltüntetésétől, az akol végleges kisöprésétől. Elővettem a szemeteszsákot, alig bírtam kihúzni, annyira beleszorult a biciklitáskámba. Lehelyeztem a földre a kéziratot, a bálna partot ért, gondoltam patetikusan.
 Hogy az utolsó képet is elkészíthessem, már csak két dolgot kellett kivennem a táskámból.



























 

Hogy is van pontosan az a Bulgakov-mondat a kéziratról? – próbáltam felidézni magamban, amikor meggyújtottam a gondosan belocsolt papírhalmot. Egyből lángra kapott. A tűzoszlop több méter magas lett. Hatalmas és megigéző látvány volt. Nem is tudtam teljesen lefotózni.



























 

A tűz mellett kivilágosodott a környék. Vagy talán csak a szemem szokta meg a sötétet? Egyszerre minden szűk és kicsi lett.



























 

Sokáig lángolt. Eleinte annyira forró volt, hogy alig bírtam a közelében maradni. Később egy kanállal turkáltam benne, hogy teljesen elégjen. Sok hamu maradt utána. Végig alaposan fotóztam a fázisokat, de utólag visszanézve ezek már érdektelenek lettek.
 Kivártam amíg leégett, aztán leöntöttem a magammal vitt vízzel. Elmosattam. Elmosattam, hogy nyoma se maradjon.



























 

Sietve összepakoltam magam után, aztán beraktam az Until the End of the World-öt a U2-tól, és elindultam vissza a városba.
 Kifelé a gyártelepről egy autó fényszóróit vettem észre, amint éppen kikanyarodott az egyik épület mögül. Egy ideig velem párhuzamosan haladt. A kijárat felé tartott ő is.
 A város közben nem állt meg. A villamosok is mentek tovább, a lány is ott volt még a benzinkútnál. A rövidebbik úton akartam volna hazamenni, de a sötétben eltévedtem.
 A Duna-parton a kivilágított épületeket nézve arra gondoltam, hogy a kézirat helye is bizonyára ilyen díszes lakónegyed lesz hamarosan.
 Lassan tekertem. Érthetetlenül világos lett. Egyszerre éreztem magam könnyednek és fáradtnak, de akkor már tudtam, hogy meg fogom ezt írni. Már csak a címe hiányzott, érdekes, régebben mindig az volt meg leghamarabb.



























 

Neszlár Sándor 1980-ban született Sátoraljaújhelyen. Író. Első kötete 2009-ben jelent meg, Inter Presszó címmel, a FISZ gondozásában, jelenleg új kéziratán dolgozik.