Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Ide, vissza

Fotó: Nemes Eszter

A vízben több tucat fekete, úszósapkás fejet véltem felfedezni. De rendesen elkolombuszoztam! Még a végére sem jutottam amúgy logikussá váló gondolatmenetemnek, ami megválaszolná a kérdést, hogy mi a fenéért hordanak az emberek úszósapkát az óceánban, mikor rájöttem, hogy azok nem emberek. Hanem fókák.

Bővebben ...
Költészet

Áfra János: Áttörve hullámon, ködön

Fotó: Vigh Levente

Örökségem ezer éve / földből lassan kikeverve

Bővebben ...
Próza

Vajna Ádám: A falu (regényrészlet)

Fotó: Oláh Gergely Máté

Végül pedig biztosan tudnak szerezni a fiúkkal valamit a Szent Rókustól, leginkább valami apróbb testrészt vagy hasonló maradványt, és ha rá hallgatnak, akkor a Szent Rókust választják, mert igaz, hogy a népszerűsége, így, hogy egy ideje nem volt komolyabb pestis, lecsengőben van, de előbb-utóbb úgyis jön megint valami járvány, ez majdnem olyan biztos, mint a Teremtő szeretete.

Bővebben ...
Fotó: Szilvási Csaba

a szerző megáll, körbepillant, folytatja a felolvasást

Mindig imitálok, azt játszom, hogy boltos vagyok, könyvelő, kurva, író, azt játszom, hogy író vagyok, mindig lóg a kezemből a ceruza, folyton tollas a kezem, mert Isten megjelöli, ezt gondolom már akkora koromtól kezdve, amikor még nyalogatni tudom csak a tollakat, meg szétrágni, Isten megjelöli a kezem, ez is csak szerep, a fejemben történik


Mindig imitálsz – ezt vágod nekem meg a béna ásványvizes palackodat, a kupak eltalálja a szemöldökcsontomat, de mivel azt szőr növi be, nem látszik a zúzódás, meg az se, hogy felszakadt, mindig imitálsz, ezt futom ki magamból, ki meg be lélegzem, ezt izzadom, mindig imitálsz, mondja a hangosbemondó a buszon, nem is ezt mondja, hanem, hogy aki nem visel maszkot, az leszáll, vagyis le kell szálljon, vagyis a sofőr le fogja szállítani, ha nem veszi fel, áll a busz, nyitva a hátsó ajtó, negyed kilenc van, nem érek haza, az elbeszélés sem halad, ezt is csak kívülről látom, megbüntetnek, ha nem érek haza, mert a hátsó sorban ülő srác nem veszi fel a maszkját, nem hiszem el, egy fekete tenyeres sárga maszkot viselő gyerek ad neki egy biztosan nem sterilet, egy másikat, nem azt, ami rajta van, hanem egy egyszerhasználatosat, erről eszembe jut a forradalom, elindul a busz, milyen forradalom, az ötvenhatos, aztán a negyvennyolcas, aztán csorogni kezd a zúzódásomról az izzadság, kikerüli a szemem, csorog a maszk alá, azt játszom fejben, hogy letörlöm, de igazából nem nyúlok hozzá. Mindig imitálok, azt játszom, hogy boltos vagyok, könyvelő, kurva, író, azt játszom, hogy író vagyok, mindig lóg a kezemből a ceruza, folyton tollas a kezem, mert Isten megjelöli, ezt gondolom már akkora koromtól kezdve, amikor még nyalogatni tudom csak a tollakat, meg szétrágni, Isten megjelöli a kezem, ez is csak szerep, a fejemben történik, te így fogalmaznál, tudom, néha azt játszom, hogy gazdag vagyok, olyankor bepakolok mindent egy nagy kosárba, aztán azt játszom, hogy visszahordom a cuccokat, én nem imitálok – ezt ordítom utánad és belerúgok a fekete fémhálós papírtároló kukába, aminek behorpad az oldala – ennél jobban nem is tudnék önmagam lenni! Erre biztosan megsértődsz, ismerem a fajtád, képes vagy mindenen megsértődni, olyankor őrjöngsz és megpróbálod beverni az orrom, aztán úgy teszünk egész nap, mintha nem történne semmi – kérsz még drágám, hogy vagy, drágám, rohadj meg, drágám – addig fajul, hogy azt ordítom ÉN NEM IMITÁLOK és közben úgy intézem, hogy az ásványvizes üveg egyenesen a homlokod felé repül, ÉN CSAK JÁTSZOM – épp ez a baj, üvöltöd, hogy te mindig csak JÁTSZOL, bazdmeg és visszadobod az üveget, de már ügyesebb vagyok és elkapom, és vicsorítok, aztán sírni kezdek és azt játszom, hogy nem ismerlek fel, nem szólok hozzád, dörgölőzöl, de lerúglak magamról, meg kell az embernek őrülni, ÉN ÍGY NEM BÍROK ÉLNI, érted – és folyik a könnyem, és egybekeveredik a nyálammal, és nem bírom abbahagyni, azt játszom hogy gyűlöllek, mert bedagad a szemöldököm, és sírok, hiú vagyok, érdekel, hogy bedagad, mindig imitálsz, ezt futom ki magamból, ezt is csak kívülről látom, de a buszon már belül vagyok, elképzelem, hogy megírom és bosszút állok rajtad, úgysem olvassa senki, csak úgy tesznek mintha, megfürdök, lesminkelem a zúzódást, felöltözök szépen, végigsétálok a lakáson, azt játszom, hogy valami nagy irodalmi díjat adnak át, „oh, igen, a regényem valós események alapján”, itt meg fog állni az elbeszélés, befejezem, integetek a tükörképemnek, imitálok, játszok, imitálok.


Szűcs Anna Emília 1999-ben született Budapesten. Harmadéves magyar szakos hallgatóként főleg kisprózákat, verseket, kritikákat, illetve reflexiókat ír. A nemrég indult Nincs online folyóirat egyik szerkesztője.