Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Karácsony Orsolya versei

Fotó: a szerző archívumából

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. 

Bővebben ...
Szépirodalom

Szabados Attila versei

Úgy kezdődött, hogy írni akartam

Bővebben ...
Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Fotó: Mondik Márta

Napfelkelte

Hamar felmérte a helyzetet. Nem a világvége jött el, egy drón körözött az udvar felett.


Aljona néni az ötödik emeleti lakásának balkonján, cigarettával és frissen főtt kávéval kezdett minden napot. Előbb kelt, mint a Nap, így látta az év összes napfelkeltéjét. Egy időben mindet dokumentálta, és kitette a képeket a közösségi oldalakra. De az embereket nem érdekelte a hatalmas csillag első sugara. Így Aljona néni egy idő után csak megcsodálta a jelenséget, és fotózás helyett megkezdte az aznapi doboz dohányt.

Nem volt ez másképp azon a reggelen sem. A különbség csak az volt, hogy Aljona nénit rettenetes macskajaj kínozta. Elátkozta az összes vodkahamisító kontár kezét, akik ilyen rossz minőségű italt tettek a polcokra. Szívesen megvette volna az ötcsillagos konyakokat, vagy a luxusborokat, de költséghatékonyan kellett berúgnia, mert a nyugdíjából nemigen futotta drága dolgokra. Az olcsó mulatság egyetlen hátránya a keserves másnap volt. Így azon a reggelen kávé helyett uborkásbefőtt volt Aljona néni kezében.

A szürkületben ügyetlenül nyitotta ki az üveget. A kést, amivel felfeszítette a fedőt, le is ejtette. Pengével érkezett meg az alsó szomszéd virágágyásába. Kettészelt egy muskátlit. Szerencsére senki sem járt odalent. Aljona néni egy pillanatra azért lelesett, hogy még egyszer ellenőrizze a kést, majd a törött műanyag székébe huppanva nagyot kortyolt a savanyú uborka levéből. Arra gondolt, Magdolna, az alsó szomszéd hogy fogja átkozni a muskátli miatt.

Furcsa zaj csapta meg a fülét. A napkorong helyett egészen mást látott szemmagasságban.

– Bozse mij![1] – nyöszörögte ijedtében.

Hamar felmérte a helyzetet. Nem a világvége jött el, egy drón körözött az udvar felett.

– Igyi náhuj![2] – kiáltotta, és a repkedő masinához vágta az uborkásüveget.

A furcsán berregő gépezeten hatalmasat csattant az üveg. A propellerek szétkaszabolták az uborkadarabokat, a befőttlé esőként zuhogott a muskátlikra. Aztán a drón és az üveg maradéka is a panelház udvarára hullott.

Aljona néni újabb szál cigarettára gyújtott. Lenézett a balkonról, és mosolyogva hamuzott a gépezet hullájára.

 

[1] Istenem

[2] Menj a faszba!

 

Sz. Kárpáthy Kata Kárpátalján él, az ukrán–magyar határtól 25 kilométerre. Magyart hallgat mesterképzésben. Alapképzésben két szakon – magyar és szociálpedagógia – végzett. Újságíró és tanító(néni). Nem tud úszni, és nem is ez az igazi neve.