Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Szöllősi Tamás: Medvetáncoltatás

Fotó: a szerző archívuma

Constantin egyetlen határozott mozdulattal megrántotta a láncot, s az állat abban a pillanatban két lábra ágaskodott. Tömör teste lassan, imbolygó léptekkel mozgott a férfi irányítása alatt, táncra emlékeztető mozdulatokkal.

Bővebben ...
Műfordítás

Andris Kalnozols (f. Kis Orsolya): Szólíts Naptárnak

Fotó: Ģirts Raģelis

Aztán a lelkész kissé vonakodva hozzátette, hogy tulajdonképpen van egy feketén működő konyha a templom gazdasági épületében. Azt mondtam, hogy a szín itt lényegtelen, rendben lesz.

Bővebben ...
Műfordítás

Karin Smirnoff (f. Patat Bence): Azután hazamentem

Fotó: Thron Ullberg

A bűntudat az ölembe ült. Hideg és nyirkos karját a nyakam köré fonta. Arcát az enyémhez nyomta és a fülembe suttogott.

Bővebben ...
Költészet

Pavlovits Gitta: Kakasos

Fotó: Pavlovits Júlia

Mocorog, ismerős pózt keresve / mélyed a karjaidba.

Bővebben ...
Költészet

Szűcs Anna Emília: az anyám nem érez rossz energiákat

Fotó: Ladányi Jancsó Jákob

az anyám nem érez rossz energiákat / még szerencse olyankor az ember mindent elront

Bővebben ...
Műfordítás

Karl Ove Knausgård (f. Kúnos László): A harmadik birodalom

Fotó: Valuska Gábor

Trollok, a három ajtó, az erdő. Beszélő állatok, állattá változott emberek. Boszorkányok, földművesek, királyok, barlangok és föld alatti paloták, farönkök, cserfes királykisasszonyok, mostohák, öreg szülék, hegyi pásztortanyák, kéklő hegycsúcsok. Már gyerekkoromban sejtettem, hogy a mesék rejtegetnek valamit. És hogy a titkuk fontos.

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Fegyverszünet

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Tisztában kell lenni a reménytelenséggel. Beleszületik az ember, akár egy családba, és megörökli, mint a nevét. Lehet nem gondolni rá, de felesleges letagadni vagy küzdeni ellene.

Bővebben ...
Költészet

Ilosvai Eszter: A poézis menekül

Fotó: A szerző archívuma

a poézis / nem tud megtartani / törékeny és kecses / keretei között

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Izsó Zita a Litmusz Műhelyben

Fotó: Izsó Zita

Vendégünk volt Izsó Zita költő, műfordító, drámaíró, szerkesztő, aki szerint az irodalom olyan saját tér, amely élményeket és ingereket ad, és amely szabadabb, mint a hétköznapi élet kötöttségekkel teli világa.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Izsó Zita - Kerber Balázs - Körtesi Márton: Éhes kutya hangosan ugat

Nem tudom, a zsebem mikor lyukadt ki. / Finánc, finánc, lila az ég alja! / A téren kicsapott kutya vezekel, / Vele együtt vonyítok én is.

Bővebben ...
Próza

Király Kata Magdolna: Ezer körül

Fotó: a szerző archívuma

A csoda már bő fél órája tartott, az öregek visszahúzódtak a fekhelyükre és legyintettek: szemfényvesztés. Hosszú percek múlva a zúgás elhamvadt, a köd megfeküdte a völgyet, és a többiek is nyugovóra tértek.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Kőszegi Nándor

jobb kézre tenni fel karkötőt / a delfinkapocs folyvást / elsodródik

Bővebben ...
Fotó: Mondik Márta

Napfelkelte

Hamar felmérte a helyzetet. Nem a világvége jött el, egy drón körözött az udvar felett.


Aljona néni az ötödik emeleti lakásának balkonján, cigarettával és frissen főtt kávéval kezdett minden napot. Előbb kelt, mint a Nap, így látta az év összes napfelkeltéjét. Egy időben mindet dokumentálta, és kitette a képeket a közösségi oldalakra. De az embereket nem érdekelte a hatalmas csillag első sugara. Így Aljona néni egy idő után csak megcsodálta a jelenséget, és fotózás helyett megkezdte az aznapi doboz dohányt.

Nem volt ez másképp azon a reggelen sem. A különbség csak az volt, hogy Aljona nénit rettenetes macskajaj kínozta. Elátkozta az összes vodkahamisító kontár kezét, akik ilyen rossz minőségű italt tettek a polcokra. Szívesen megvette volna az ötcsillagos konyakokat, vagy a luxusborokat, de költséghatékonyan kellett berúgnia, mert a nyugdíjából nemigen futotta drága dolgokra. Az olcsó mulatság egyetlen hátránya a keserves másnap volt. Így azon a reggelen kávé helyett uborkásbefőtt volt Aljona néni kezében.

A szürkületben ügyetlenül nyitotta ki az üveget. A kést, amivel felfeszítette a fedőt, le is ejtette. Pengével érkezett meg az alsó szomszéd virágágyásába. Kettészelt egy muskátlit. Szerencsére senki sem járt odalent. Aljona néni egy pillanatra azért lelesett, hogy még egyszer ellenőrizze a kést, majd a törött műanyag székébe huppanva nagyot kortyolt a savanyú uborka levéből. Arra gondolt, Magdolna, az alsó szomszéd hogy fogja átkozni a muskátli miatt.

Furcsa zaj csapta meg a fülét. A napkorong helyett egészen mást látott szemmagasságban.

– Bozse mij![1] – nyöszörögte ijedtében.

Hamar felmérte a helyzetet. Nem a világvége jött el, egy drón körözött az udvar felett.

– Igyi náhuj![2] – kiáltotta, és a repkedő masinához vágta az uborkásüveget.

A furcsán berregő gépezeten hatalmasat csattant az üveg. A propellerek szétkaszabolták az uborkadarabokat, a befőttlé esőként zuhogott a muskátlikra. Aztán a drón és az üveg maradéka is a panelház udvarára hullott.

Aljona néni újabb szál cigarettára gyújtott. Lenézett a balkonról, és mosolyogva hamuzott a gépezet hullájára.

 

[1] Istenem

[2] Menj a faszba!

 

Sz. Kárpáthy Kata Kárpátalján él, az ukrán–magyar határtól 25 kilométerre. Magyart hallgat mesterképzésben. Alapképzésben két szakon – magyar és szociálpedagógia – végzett. Újságíró és tanító(néni). Nem tud úszni, és nem is ez az igazi neve.