Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Fotó: Mondik Márta

Napfelkelte

Hamar felmérte a helyzetet. Nem a világvége jött el, egy drón körözött az udvar felett.


Aljona néni az ötödik emeleti lakásának balkonján, cigarettával és frissen főtt kávéval kezdett minden napot. Előbb kelt, mint a Nap, így látta az év összes napfelkeltéjét. Egy időben mindet dokumentálta, és kitette a képeket a közösségi oldalakra. De az embereket nem érdekelte a hatalmas csillag első sugara. Így Aljona néni egy idő után csak megcsodálta a jelenséget, és fotózás helyett megkezdte az aznapi doboz dohányt.

Nem volt ez másképp azon a reggelen sem. A különbség csak az volt, hogy Aljona nénit rettenetes macskajaj kínozta. Elátkozta az összes vodkahamisító kontár kezét, akik ilyen rossz minőségű italt tettek a polcokra. Szívesen megvette volna az ötcsillagos konyakokat, vagy a luxusborokat, de költséghatékonyan kellett berúgnia, mert a nyugdíjából nemigen futotta drága dolgokra. Az olcsó mulatság egyetlen hátránya a keserves másnap volt. Így azon a reggelen kávé helyett uborkásbefőtt volt Aljona néni kezében.

A szürkületben ügyetlenül nyitotta ki az üveget. A kést, amivel felfeszítette a fedőt, le is ejtette. Pengével érkezett meg az alsó szomszéd virágágyásába. Kettészelt egy muskátlit. Szerencsére senki sem járt odalent. Aljona néni egy pillanatra azért lelesett, hogy még egyszer ellenőrizze a kést, majd a törött műanyag székébe huppanva nagyot kortyolt a savanyú uborka levéből. Arra gondolt, Magdolna, az alsó szomszéd hogy fogja átkozni a muskátli miatt.

Furcsa zaj csapta meg a fülét. A napkorong helyett egészen mást látott szemmagasságban.

– Bozse mij![1] – nyöszörögte ijedtében.

Hamar felmérte a helyzetet. Nem a világvége jött el, egy drón körözött az udvar felett.

– Igyi náhuj![2] – kiáltotta, és a repkedő masinához vágta az uborkásüveget.

A furcsán berregő gépezeten hatalmasat csattant az üveg. A propellerek szétkaszabolták az uborkadarabokat, a befőttlé esőként zuhogott a muskátlikra. Aztán a drón és az üveg maradéka is a panelház udvarára hullott.

Aljona néni újabb szál cigarettára gyújtott. Lenézett a balkonról, és mosolyogva hamuzott a gépezet hullájára.

 

[1] Istenem

[2] Menj a faszba!

 

Sz. Kárpáthy Kata Kárpátalján él, az ukrán–magyar határtól 25 kilométerre. Magyart hallgat mesterképzésben. Alapképzésben két szakon – magyar és szociálpedagógia – végzett. Újságíró és tanító(néni). Nem tud úszni, és nem is ez az igazi neve.