Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Fotó: Mondik Márta

Napfelkelte

Hamar felmérte a helyzetet. Nem a világvége jött el, egy drón körözött az udvar felett.


Aljona néni az ötödik emeleti lakásának balkonján, cigarettával és frissen főtt kávéval kezdett minden napot. Előbb kelt, mint a Nap, így látta az év összes napfelkeltéjét. Egy időben mindet dokumentálta, és kitette a képeket a közösségi oldalakra. De az embereket nem érdekelte a hatalmas csillag első sugara. Így Aljona néni egy idő után csak megcsodálta a jelenséget, és fotózás helyett megkezdte az aznapi doboz dohányt.

Nem volt ez másképp azon a reggelen sem. A különbség csak az volt, hogy Aljona nénit rettenetes macskajaj kínozta. Elátkozta az összes vodkahamisító kontár kezét, akik ilyen rossz minőségű italt tettek a polcokra. Szívesen megvette volna az ötcsillagos konyakokat, vagy a luxusborokat, de költséghatékonyan kellett berúgnia, mert a nyugdíjából nemigen futotta drága dolgokra. Az olcsó mulatság egyetlen hátránya a keserves másnap volt. Így azon a reggelen kávé helyett uborkásbefőtt volt Aljona néni kezében.

A szürkületben ügyetlenül nyitotta ki az üveget. A kést, amivel felfeszítette a fedőt, le is ejtette. Pengével érkezett meg az alsó szomszéd virágágyásába. Kettészelt egy muskátlit. Szerencsére senki sem járt odalent. Aljona néni egy pillanatra azért lelesett, hogy még egyszer ellenőrizze a kést, majd a törött műanyag székébe huppanva nagyot kortyolt a savanyú uborka levéből. Arra gondolt, Magdolna, az alsó szomszéd hogy fogja átkozni a muskátli miatt.

Furcsa zaj csapta meg a fülét. A napkorong helyett egészen mást látott szemmagasságban.

– Bozse mij![1] – nyöszörögte ijedtében.

Hamar felmérte a helyzetet. Nem a világvége jött el, egy drón körözött az udvar felett.

– Igyi náhuj![2] – kiáltotta, és a repkedő masinához vágta az uborkásüveget.

A furcsán berregő gépezeten hatalmasat csattant az üveg. A propellerek szétkaszabolták az uborkadarabokat, a befőttlé esőként zuhogott a muskátlikra. Aztán a drón és az üveg maradéka is a panelház udvarára hullott.

Aljona néni újabb szál cigarettára gyújtott. Lenézett a balkonról, és mosolyogva hamuzott a gépezet hullájára.

 

[1] Istenem

[2] Menj a faszba!

 

Sz. Kárpáthy Kata Kárpátalján él, az ukrán–magyar határtól 25 kilométerre. Magyart hallgat mesterképzésben. Alapképzésben két szakon – magyar és szociálpedagógia – végzett. Újságíró és tanító(néni). Nem tud úszni, és nem is ez az igazi neve.