Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Haramza Kristóf: Fogadás

Fotó: a szerző archívuma

Nem akartam elhinni, hogy ennyire beszariak. Abban volt igazság persze, hogy ettől a Korpától, ha iszik, sok minden kitelik. Mégis kíváncsi voltam. Ha nem provokáljuk, nem itatjuk és figyelünk rá, miért ne lehetne vele józanul diskurálni?

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...
Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Fotó: Mondik Márta

Napfelkelte

Hamar felmérte a helyzetet. Nem a világvége jött el, egy drón körözött az udvar felett.


Aljona néni az ötödik emeleti lakásának balkonján, cigarettával és frissen főtt kávéval kezdett minden napot. Előbb kelt, mint a Nap, így látta az év összes napfelkeltéjét. Egy időben mindet dokumentálta, és kitette a képeket a közösségi oldalakra. De az embereket nem érdekelte a hatalmas csillag első sugara. Így Aljona néni egy idő után csak megcsodálta a jelenséget, és fotózás helyett megkezdte az aznapi doboz dohányt.

Nem volt ez másképp azon a reggelen sem. A különbség csak az volt, hogy Aljona nénit rettenetes macskajaj kínozta. Elátkozta az összes vodkahamisító kontár kezét, akik ilyen rossz minőségű italt tettek a polcokra. Szívesen megvette volna az ötcsillagos konyakokat, vagy a luxusborokat, de költséghatékonyan kellett berúgnia, mert a nyugdíjából nemigen futotta drága dolgokra. Az olcsó mulatság egyetlen hátránya a keserves másnap volt. Így azon a reggelen kávé helyett uborkásbefőtt volt Aljona néni kezében.

A szürkületben ügyetlenül nyitotta ki az üveget. A kést, amivel felfeszítette a fedőt, le is ejtette. Pengével érkezett meg az alsó szomszéd virágágyásába. Kettészelt egy muskátlit. Szerencsére senki sem járt odalent. Aljona néni egy pillanatra azért lelesett, hogy még egyszer ellenőrizze a kést, majd a törött műanyag székébe huppanva nagyot kortyolt a savanyú uborka levéből. Arra gondolt, Magdolna, az alsó szomszéd hogy fogja átkozni a muskátli miatt.

Furcsa zaj csapta meg a fülét. A napkorong helyett egészen mást látott szemmagasságban.

– Bozse mij![1] – nyöszörögte ijedtében.

Hamar felmérte a helyzetet. Nem a világvége jött el, egy drón körözött az udvar felett.

– Igyi náhuj![2] – kiáltotta, és a repkedő masinához vágta az uborkásüveget.

A furcsán berregő gépezeten hatalmasat csattant az üveg. A propellerek szétkaszabolták az uborkadarabokat, a befőttlé esőként zuhogott a muskátlikra. Aztán a drón és az üveg maradéka is a panelház udvarára hullott.

Aljona néni újabb szál cigarettára gyújtott. Lenézett a balkonról, és mosolyogva hamuzott a gépezet hullájára.

 

[1] Istenem

[2] Menj a faszba!

 

Sz. Kárpáthy Kata Kárpátalján él, az ukrán–magyar határtól 25 kilométerre. Magyart hallgat mesterképzésben. Alapképzésben két szakon – magyar és szociálpedagógia – végzett. Újságíró és tanító(néni). Nem tud úszni, és nem is ez az igazi neve.