Hírlevél feliratkozás

Keresés

HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Fotó: Madarász Domján Ildikó

Süket utca

Ebéd felé mintha már nyugodtabbak lennének az emberek. Túléltük a délelőttöt. Megállnak pár pillanatra, és néznek. Hogy hallanak-e, nem tudom.

A metrólejáróban indul a napom. Lágy dzsesszel kezdem, talán így könnyebb lesz a reggel. Késésben lévők suhannak el előttem, eltorzítják a trombitámból áradó hullámokat, de a hangjegyeket nem viszik magukkal. Mások higgadtan, ritmusra lépkednek. Van bennünk valami közös, mégsem néznek felém. Játszom tovább, ilyen korán csak a hangszer van ébren. Mikor enyhül a földalatti nyüzsgés, felsétálok az utcára. Kivilágosodott.

Útlezáró szalag választ el a megszokott helyemtől, nem pakolhatok le. Az ütvefúró és az autósok mérges dudálása elnyom minden más hangot. A feltorlódott forgalom láttán bennem is nő a szorongás. Nyugodtabb utcát keresek, fogalmam sincs, merre. Lassan megyek, bizonytalanul. Nem hallom, de érzem, hogy korog a gyomrom.

A zeneakadémia mellett felgyorsítok. Nem akarok az állásra gondolni, amit olyan gyorsan elvállaltam, sem az utolsó vizsgámra, amit nem szabadott volna elrontanom. Haragszom magamra az elpazarolt időért, már egy órája játszhatnék, de még mindig a helyem keresem. A park szélén állok meg. Váltogatom a filmzenéket és a népszerű slágerek feldolgozásait. Ebéd felé mintha már nyugodtabbak lennének az emberek. Túléltük a délelőttöt. Megállnak pár pillanatra, és néznek. Hogy hallanak-e, nem tudom. Egy nő a zeneakadémia irányába siet. Ismerős az arca, de a haja egészen más. Nem lehetek biztos benne, hogy ő az. Próbára teszem a Malena betétdalával. Elképzelem, hogy zongorázik mellettem. Megint. Az öreg trombitám rögtön felismeri az évek óta nem játszott darabot, most a zene hangosabb az utcánál. Az ujjaim lüktetnek, a hangszer mintha pirosan izzana. Az ismerős alak siet tovább, csak miután már elhaladt előttem, akkor torpan meg, felém fordítja a fejét. Nem ismer fel. Átrohan a zebrán, amíg zölden villog a lámpa.

Kiesek a ritmusból. Zavarba jövök. Rég történt velem ilyesmi. Hagytam a rutinnak, hogy félelemre tanítson, és mindig azt játszottam, amit betéve tudok, kerültem a hibákat. Most pedig, hogy átszakadt ez a védőburok, fogalmam sincs, hogyan tovább. Újra improvizálni kéne, új variációkat kitalálni, mint valamikor az akadémián. Kiindulópontként felidézem a sokat hallott zongoraszót. Az elképzelt billentyűk rozsdavörösen nyomják a dobhártyám, ezt a lüktetést fújom a trombitába. Még sosem játszottam így az utcán. Az emberek megváltoznak körülöttem, lassabbak, figyelmesebbek mint pár perccel ezelőtt, de lehet, csak képzelem.

Nem tudom, meddig tart. A délutánból nem emlékszem képekre, csak hangokra. Este, amikor elnéptelenedik a környék, összeszedelőzködöm, és elindulok a metróaluljáró felé.  Pár dollár és euró gyűlt össze a trombitám tokjában.

Finta Viktória 2000-ben született Komáromban. Jelenleg a Pozsonyi Színművészeti Főiskola negyedéves dramaturg szakos hallgatója. Elsősorban prózát ír, de drámai műfajokkal is foglalkozik. Tagja a József Attila Ifjúsági Klubnak, amely a pozsonyi magyar egyetemistákat képviseli és fogja össze.