Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Fotó: Kovács Bodor Máté

Szirmai Panni: Vénasszonyok nyara

Nyáron vettem öt kiló rizst, le volt árazva a kínainál. Elég lesz egész télre. Tudom, hogyan lehet takarékoskodni. Az ember egyszerűen visszafogja magát, ha arról van szó. Nem kell annyit enni. Édesanyámnál egyetlen szem sem ment veszendőbe. Olyan nem létezett, hogy válogatós gyerek, meg a szaftot nem akarja kitunkolni.

Minden este bemondja a tévé, hogy esni fog. Aztán nem. A Marika is mondja, az újság is megírja. És esik? Nem esik. Pedig a földnek nem lenne mindegy. Édesapáméknak az volt az időjárásjelentés, hogy lesték a békát, mit csinál az üvegben. Most meg a tévé közli, mi lesz. Csak hát nem az lesz, többnyire. Mert ki se néznek az ablakon. Én viszont hiszem, ha látom. Most nem látok esőfelhőket, de megérzem a csontjaimban, ha változik az idő. A kosztümös időjós is elhiszi majd, ha megöregszik. Nem hibáztatom ezeket ott, a tévében, de mégiscsak súlya van annak, amit bemondanak.

Annak úgy kellene lenni. Az időjárás sorsfordító lehet. Azért van a kinti hőmérőm, hogy tudjam. Mégis jobb, ha tudja az ember, nem igaz? Hogy mire számíthat. Ha reggel megnézem, és nem melegszik fel nyolcig tizenöt fok fölé, akkor ki se megyek. Minek? Mindenem megvan. Persze, a szomszédok is segítenének, de nem akarok senkinek a terhére lenni. Nyáron vettem öt kiló rizst, le volt árazva a kínainál. Elég lesz egész télre. Tudom, hogyan lehet takarékoskodni. Az ember egyszerűen visszafogja magát, ha arról van szó. Nem kell annyit enni. Édesanyámnál egyetlen szem sem ment veszendőbe. Olyan nem létezett, hogy válogatós gyerek, meg a szaftot nem akarja kitunkolni. Nem úgy, mint a mostani gyerekek. Egész nap tömik magukba a kekszet meg a kólát. Na, inkább hagyjuk. Be van zacskózva az a rizs rendesen. Kimértem napok szerint. Nem is kell minden nap főzni, így is spórolok az árammal. Hétfőn, szerdán és pénteken készítek egy adagot. Néha répával eszem, az tápláló, és másnap is finom. Nem kívánok vastagabb ételt, nem bírja a gyomrom. Egész életemben főztem a családra, abáltam a szalonnát, töltöttem a kolbászt, harminc kiló paprikából meg paradicsomból tettem el télire lecsót. Bőven elég nekem ez a rizs. És változatos! Kis vegetával meg tudja bolondítani az ember. Nem kell túlbonyolítani.

Mindenem megvan, ami kell. A népkonyhára is elmegyek néha, de csak a társaság miatt. Jól főznek egyébként. És nem kell mosogatni se, praktikus az a műanyag edény. Fel lehet használni később, ezért mindig elhozom. Már van itthon több tucat. Csak mindig elfelejtem magammal vinni, mikor megyek. Nem rossz ez a földszinti lakás, kicsit huzatos, de azért megvagyok. Nem túl világos, viszont nyáron hűvös marad. Ha itthon vagyok, sokszor be se gyújtok. Minek? Elnézelődök az ablakban. Réteges öltözködés, több zokni. Megedződtem, sose voltam az a fázós. Kérdezgetik néha, hogy vagyok, itt rendes emberek laknak. Jó a közösség. Volt, hogy kekszet hoztak, vagy tortát, ha maradt. Ilyenkor mit csináljak? Nem utasíthatom vissza az ajándékot. Kaptam a múltkor az első emeleti fiatalasszonytól egy elektromos takarót. Na, azt nem fogom használni sose, még kigyullad itt nekem a szoba. Az eredeti csomagolásában van azóta is az ágy alatt. Szépen bevilágít a szobába az utcai lámpa, annak a fénye egész este elég. Nem szoktam már tévézni se nagyon. Csak belenézek, de alig van néznivaló. Nem vagyok én olyan, mint az özvegyasszony itt a házban, amelyik ki se jön a lakásból, egész nap megy nála a tévé. Hát mi abban az öröm? Szerencsére nekem jó természetem van, megtalálom a hangot az emberekkel. Szeretnek, nem azért mondom. Akárhány munkahelyem volt, mindenhol benne voltam a pikszisben. Azt is meg kell becsülni, hogy mostanra sem lettem magányos, igaz? Legalább a magam ura vagyok. Nem kell ugrálnom senkinek, ugráltam eleget. Mondjuk azt tényleg nem értem, hogy miért mondják, hogy esni fog, amikor nem fog. Pedig jót tenne a földnek.

Szirmai Panni 1988-ban született Budapesten. Doktori kutatását az ELTE-n végezte kísérleti költészet témában. Érdeklődése kiterjed az alternatív kultúrával és experimentális művészettel kapcsolatos kérdésekre.