Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Költészet

Bán-Horváth Veronika: Tiszta lap

Fotó: Bán-Horváth Attila

Hol nyúlánk fénylényeknek, / Hol puffadt koboldoknak látszunk.

Bővebben ...
Fotó: Kovács Bodor Máté

Szirmai Panni: Vénasszonyok nyara

Nyáron vettem öt kiló rizst, le volt árazva a kínainál. Elég lesz egész télre. Tudom, hogyan lehet takarékoskodni. Az ember egyszerűen visszafogja magát, ha arról van szó. Nem kell annyit enni. Édesanyámnál egyetlen szem sem ment veszendőbe. Olyan nem létezett, hogy válogatós gyerek, meg a szaftot nem akarja kitunkolni.

Minden este bemondja a tévé, hogy esni fog. Aztán nem. A Marika is mondja, az újság is megírja. És esik? Nem esik. Pedig a földnek nem lenne mindegy. Édesapáméknak az volt az időjárásjelentés, hogy lesték a békát, mit csinál az üvegben. Most meg a tévé közli, mi lesz. Csak hát nem az lesz, többnyire. Mert ki se néznek az ablakon. Én viszont hiszem, ha látom. Most nem látok esőfelhőket, de megérzem a csontjaimban, ha változik az idő. A kosztümös időjós is elhiszi majd, ha megöregszik. Nem hibáztatom ezeket ott, a tévében, de mégiscsak súlya van annak, amit bemondanak.

Annak úgy kellene lenni. Az időjárás sorsfordító lehet. Azért van a kinti hőmérőm, hogy tudjam. Mégis jobb, ha tudja az ember, nem igaz? Hogy mire számíthat. Ha reggel megnézem, és nem melegszik fel nyolcig tizenöt fok fölé, akkor ki se megyek. Minek? Mindenem megvan. Persze, a szomszédok is segítenének, de nem akarok senkinek a terhére lenni. Nyáron vettem öt kiló rizst, le volt árazva a kínainál. Elég lesz egész télre. Tudom, hogyan lehet takarékoskodni. Az ember egyszerűen visszafogja magát, ha arról van szó. Nem kell annyit enni. Édesanyámnál egyetlen szem sem ment veszendőbe. Olyan nem létezett, hogy válogatós gyerek, meg a szaftot nem akarja kitunkolni. Nem úgy, mint a mostani gyerekek. Egész nap tömik magukba a kekszet meg a kólát. Na, inkább hagyjuk. Be van zacskózva az a rizs rendesen. Kimértem napok szerint. Nem is kell minden nap főzni, így is spórolok az árammal. Hétfőn, szerdán és pénteken készítek egy adagot. Néha répával eszem, az tápláló, és másnap is finom. Nem kívánok vastagabb ételt, nem bírja a gyomrom. Egész életemben főztem a családra, abáltam a szalonnát, töltöttem a kolbászt, harminc kiló paprikából meg paradicsomból tettem el télire lecsót. Bőven elég nekem ez a rizs. És változatos! Kis vegetával meg tudja bolondítani az ember. Nem kell túlbonyolítani.

Mindenem megvan, ami kell. A népkonyhára is elmegyek néha, de csak a társaság miatt. Jól főznek egyébként. És nem kell mosogatni se, praktikus az a műanyag edény. Fel lehet használni később, ezért mindig elhozom. Már van itthon több tucat. Csak mindig elfelejtem magammal vinni, mikor megyek. Nem rossz ez a földszinti lakás, kicsit huzatos, de azért megvagyok. Nem túl világos, viszont nyáron hűvös marad. Ha itthon vagyok, sokszor be se gyújtok. Minek? Elnézelődök az ablakban. Réteges öltözködés, több zokni. Megedződtem, sose voltam az a fázós. Kérdezgetik néha, hogy vagyok, itt rendes emberek laknak. Jó a közösség. Volt, hogy kekszet hoztak, vagy tortát, ha maradt. Ilyenkor mit csináljak? Nem utasíthatom vissza az ajándékot. Kaptam a múltkor az első emeleti fiatalasszonytól egy elektromos takarót. Na, azt nem fogom használni sose, még kigyullad itt nekem a szoba. Az eredeti csomagolásában van azóta is az ágy alatt. Szépen bevilágít a szobába az utcai lámpa, annak a fénye egész este elég. Nem szoktam már tévézni se nagyon. Csak belenézek, de alig van néznivaló. Nem vagyok én olyan, mint az özvegyasszony itt a házban, amelyik ki se jön a lakásból, egész nap megy nála a tévé. Hát mi abban az öröm? Szerencsére nekem jó természetem van, megtalálom a hangot az emberekkel. Szeretnek, nem azért mondom. Akárhány munkahelyem volt, mindenhol benne voltam a pikszisben. Azt is meg kell becsülni, hogy mostanra sem lettem magányos, igaz? Legalább a magam ura vagyok. Nem kell ugrálnom senkinek, ugráltam eleget. Mondjuk azt tényleg nem értem, hogy miért mondják, hogy esni fog, amikor nem fog. Pedig jót tenne a földnek.

Szirmai Panni 1988-ban született Budapesten. Doktori kutatását az ELTE-n végezte kísérleti költészet témában. Érdeklődése kiterjed az alternatív kultúrával és experimentális művészettel kapcsolatos kérdésekre.