Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

Fotó: A szerző archívuma

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Fotó: Németh Lili

Karcagi Ágnes kisprózái

Pontosan ezernegyven vasárnap. Ezernegyven alkalom a megbánásra. Kórházban csak egyszer voltam ‒ ha nem számítjuk a születésemet. Egy csontom tört el. A fülembe négy lyukat lövettem. Háromszor hánytam alkoholtól és egyszer sem mondtam el anyámnak, mégis mindig kiderült.

244

Testvérből pontosan kettő, talán azért, mert így valakiről mindig gondoskodni kell. És nálunk legtöbbször van is valaki, aki gondoskodik. Anyából egy egész apából háromnegyed. Az igazi nagyjából negyedrész, a pót pedig talán fél. Kilókból nagyjából nyolcvan adatott nekem.

Gyerekkori traumákból összesen öt. Két nagyszerű nagyszülő, két nagyszerű halál. Kutyából egy, macskából kettő. Egyesekből három, az ötösök sosem érdekeltek. Összetört tányérokból nyolc, baráti összeveszésekből négy, könyvekből pedig kettőszázhatvanhárom darab. Háromszor voltam szerelmes és háromszor csalódtam. Pofonokból kettőt adott anyám, hármat a bátyám. Öt alkalommal ettem pisztáciát, hatszor fáztam fel és összesen kilencszer estem le a lépcsőn. Pontosan ezernegyven vasárnap. Ezernegyven alkalom a megbánásra. Kórházban csak egyszer voltam ‒ ha nem számítjuk a születésemet. Egy csontom tört el. A fülembe négy lyukat lövettem. Háromszor hánytam alkoholtól és egyszer sem mondtam el anyámnak, mégis mindig kiderült. Kilencvenhatszor menstruáltam, és mindig elmondtam anyámnak. Tizenegy harisnya szakadt szét a combomon, hat gomb esett ki az ingemből és két melltartómból jött ki a merevítő mosás után. A körmömet ötvenkétszer festettem ki ‒ tizenhétszer pirosra.

Nagyjából ennyi történt 244 hónap alatt. Ez minden, ami valaha fontos volt.

 

Legédesebb kapcsolatom


Szégyen. Az esemény után még napokig érezte. Kezdetben csak ritkán, aztán fokozatosan erősödött. Ez a szégyennek az a fajtája, ami folyamatosan velünk van. Megszokta, tűri. Olyan, mint egy hívatlan vendég vasárnap délután.

Van, hogy enyhül. Ilyenkor helyére ül az önutálat. Tudod, amikor gyerekkorodban nem kapod meg az utolsó csokit és leszidnak. Ez sokkal trükkösebb. Ritkán jelentkezik, de ha betoppan, akkor pánikszerűen. Nála egyébként különösen sokszor kopogtat az önmarcangolás: a körmösnél, az iskolában meg ebédkor. Undorodott magától, egyszerűen nem értette, mi vitte rá arra, hogy ilyet tegyen. Ilyet senki sem csinál. Utoljára Szandi szülinapján, a csokitorta után érezte ezt. A szégyen és az önutálat ugyan ilyenkor általános, de ő minden elképzelhetőnél komolyabb szinteken szenvedett. Jött aztán a bizonytalanság, a titkolózás és az elszigetelődés. Szép sorjában. Annyira borzasztó volt ilyet tenni, hogy senkinek nem akart róla beszélni. Pedig sok barátja volt, de egyik sem értette volna. Ezután a konkrét alkalom után annyira megszégyenülve érezte magát attól, amit a szájába vett, hogy el akart tüntetni a testéből minden nyomot. Két ujját hívta segítségül. Sosem érezte magát kevesebbnek. Nem segített a terápia sem. Ez az eset végzetes volt.

Ilyen aljasságokra képes egyetlen darab habos fánk. Egyetlen darab habos fánk.

 

Karcagi Ágnes 2002 óta része a világnak, Győrben született, jelenleg másodéves magyar szakos hallgató az ELTE-n. A könyveit nagyság szerint rendszerezi.