Hírlevél feliratkozás

Keresés

Folyó/irat/mentés

Irodalom apokalipszis idején ‒ folyóiratszemle 2024 őszén

Montázs: SZIFONline

Újra meg újra meglep, hogy az egyre nehezebb kulturális és gazdasági körülmények közepette az egyes irodalmi folyóiratok milyen magas színvonalú lapszámokat képesek kihozni a nyomdákból. Úgy tűnik, lehet bármilyen mély a mocsár, a lótusz megleli a módját, hogy felemelkedjen. A napról napra veszélyeztetettebb folyóirat-kultúra relevanciáját, úgy gondolom, az alábbi, általam választott lapszámok háromszorosan igazolják.

Bővebben ...
Próza

Bethlenfalvy Gergely: Fekete prizma (részletek)

Fotó: Bethlenfalvy Péter

Amikor a keskeny résen át fénypászma hull az alkimista szobájába és felragyogtatja a kristályokat, gömböket, triangulumokat, a jelenség éppúgy ámulattal tölti el, mint egy mérték szerint szerkesztett körmondat, amelynek utóbb egyetlen pontján megszegik rendjét vagy elrontják ritmusát.

Bővebben ...
Költészet

Déri Anna: Hagyom

Fotó: Kovalovszki Rita

egyik születésnapomon küldte át nekem őket, / azóta nem fogadom a hívásait

Bővebben ...
Próza

Szabó Benedek: A védnök

Fotó: a szerző archívuma

A férfi furcsállta, hogy őt, a díj védnökét meg sem említették, pedig mégiscsak rajta keresztül sikerült elérni, hogy az elöljáróság rábólintson az eseményre. Ha senki sem udvariaskodik, ő sem fog másképp tenni, gondolta. Hanyagul M. elé sétált, gratulált a díjhoz, kezet csókolt neki, majd elkezdte kihúzkodni az égszínkék kötőtűket a nyakából.

Bővebben ...
Költészet

Bozóky Balázs versei

Fotó: Raimonds Platacis

Talán ez a növény mégsem virág, / hanem kétszínű parazita, / ami oxigént se termel.

Bővebben ...
Próza

Borsos Bence: Roni

Fotó: a szerző archívuma

Az egyik kollégámat, aki hozta nekünk a speedet, pont így kapcsolták le két hete. Egy afteres hajnalon lement a boltba, odalépett hozzá egy bőrdzsekis, napszemüveges forma, hogy tud-e neki segíteni. Persze, hogy tudott, hiszen mindig volt nála valamennyi. Ez volt az utolsó sztori, amit hallottunk róla. De nem kellene erre gondolnom, mert a ledzsalóban könnyen bepánikolok.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Viktória versei

Fotó: Szabolcsi Ágnes

Idegentest. Vándorol a bőr alatt. / A vénák legyezőit kékre festi, / a hajszálerekben visszafordul.

Bővebben ...
Műfordítás

Vasco d'Agnese: A buszon

Fotó: a szerző archívumából

Idővel a hajuk megőszül, a lépteik lelassulnak, elbizonytalanodnak, a napok rövidebbek lesznek, és attól kezdve minden perc az életük utolsó perce lesz

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

Rabok foglalkoztatnak rabokat / az újra simított falak sokadik üzemében.

Bővebben ...
Próza

Palotai Péter: Műtéti sziluett

Fotó: Fejes Márton

 

Mintha csak egy kannibál hentespultja fölé kitűzött ábrát nézegetnénk, amire az van írva, hogy az emberi test részei. Amikor kimozdulok otthonról, ezek a sziluettek segítenek a túlélésben. Jobban vagyok. Visszaülök, még senki se foglalta el a helyemet. A kismutató megint fordult egyet. A könyökömmel a térdemre támaszkodom, az arcomat a tenyerembe engedem. A szemhéjam mögött foltok úszkálnak. Anyuka azt mondta, amikor kisfiú voltam, hogy csak bánat jár a nyomomban, majd megsimogatta a fejemet.

Bővebben ...
Költészet

Agóts Mátyás versei

Fotó: A szerző archívuma

sose szabadott beszélni / pedig volt mikor minden pesti / tudta hogy a hatvankettedik és a hatvannegyedik perc között / a szűcs sanyi / lebeg

Bővebben ...
Fotó: Takács Nándor

Takács-Csomai Zsófia: Honvágy

 A külvilággal rég nem érintkeznek, nem vágyják a találkozások kényszerét. Üvegházuk bővelkedik málnában, igyekeznek a poloskákat távol tartani.

I.

Végérvényesen egymás mellett döntöttek. Életük ráépült a négyszögletű kis telekre. Egymásra néznek, és hallgatólagosan megegyeznek abban, hogy a melegfront az oka mindennek.

II.

Két év sokkal többet jelent nekik, mint remélték. Egymás hiedelmeit, ahogy a sajátjaikat is, elhiszik. Együtt figyelik, ahogy a szomszéd cica ágaskodva issza a rozsdásodó vályúból párolgó vizet. A minap még riadtan hallgatták a külső zajokat, ma már elcsendesítik szívüket, és háborítatlanul belefognak teendőikbe. A bodobácsok elhagyták a nagylevelű hárs törzsét, új otthon után kutatnak. Fejük felett a stukatúrnád ölelésében megannyi kis szilánk várja, hogy összeszedjék. Igényt tart figyelmükre a lángra lobbanó gallykupac is. Füstje hamarosan összekeveredik a széllel érkező szaharai homokkal.

III.

Úgy érzik, be vannak táblázva a gondolataik. Órákon át nem szólnak egymáshoz, közben többet mondanak el, mint sejtik. Fekhelyükön egymás mellett sorakoznak a vánkosok, ők pedig várják az estét, mikor egymás kezét fogva megpihennek. Álmaikat megbeszélik, elűzik egymás szörnyeit. A külvilággal rég nem érintkeznek, nem vágyják a találkozások kényszerét. Üvegházuk bővelkedik málnában, igyekeznek a poloskákat távol tartani. Selymes nyugalmat áraszt konyhájuk csempéje. Ízes dzsemek sorakoznak pirosan-sárgán polcaikon. Üvegeikben érlelik a zamatot.

IV.

Felváltva olvasnak az elmúlásról és az életről. Elsuttogják reményeiket, vásznakra festik múltjukat. Sokféleképpen mesélnek egymásnak, mindahány forma csakis az övék. Lecsupaszítva, vacogva állnak egymással szemben. Figyelik a másik szemében önmagukat. Mikor már dideregnek, haladékot adnak az őket kísértő gondolatoknak: szeretnék meglátogatni szeretteiket, amíg még lehet. Lehámozták egymásról kötöttségeiket, mint vastag kabátot a meleg szobában télvíz idején. Tudják, mit várnak az élettől.

V.

Az erdőket járják. Nem kell mást tenniük, csak követni a jelzést. Amíg kismalacok sivalkodnak a bokrokban, addig jó irányba tartanak. Harkályok morzézzák az aznapi leckét. Elvesznek a táj zöldjében, ujjukkal követik a fák tekergő gyökereit. Nem hitték volna, hogy így fordul a világ.

VI.

Mécsest gyújtanak. Kormol, innen tudják, jóra fordul a sorsuk. Lefekvés előtt ellenőrzik az ajtókat, mind zárva van. Egymás szemébe néznek a holdfénynél, összekulcsolt kezek jelzik álombéli szövetségüket. Rózsabogár koppan a hársfa ágán. A déli szél leheletétől sercenve alszik ki a gyertyaláng.


Takács-Csomai Zsófia 1991-ben, Zircen született. Tanulmányait a Széchenyi István Egyetemen, majd az ELTE-n folytatta. Férjével a Bakonyban élnek.