Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Benkovics Judit: Tíz perc

Fotó: a szerző archívuma

Mellénk lép egy szemüveges ember, nagyon magas, vicces kalapban és fekete pólóban, hatalmas bőrönddel, próbálom kitalálni vajon mi lehet benne. Talán egy torta. Az mégsem lehet, mert elolvadna. Vagy egy varázspálca, bár ahhoz túl nagy az a táska, pedig akkor idevarázsolhatná a vonatunkat.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

Posta Marianna versei

Nem tudom, honnan jött, van-e akcentusa, / túl szép a szája ahhoz, hogy másra is figyeljek. / Nem zavarok, mondja mindig, amikor elnézést kérek / az alkalmatlankodásért. Nem vagyok alkalmatlan, / és ebbe beleremeg a mellkasom is. / Éjszakánként nyitva hagyom az ablakot, mert ő is / nyitva hagyja, átrendeztem a hálószobát

 

 

Posta Marianna 1983-ban született Debrecenben. Jelenleg Szentendrén él. 2006-ban jelent meg első verseskötete Szemhatárátkelés címmel. Több helyen is publikált (Csillagszálló, SZIFONline, KULTer, Műút, Hévíz).

 

 

Kávétejszín

 

Egy hete költözött a felettem lévő lakásba,
hét napja felment a vérnyomásom is.
Nem telhet el huszonnégy óra anélkül,
hogy ne kopogtatnék be hozzá,
hol a só, hol a cukor fogyott el, és messze a bolt,
vagy egy kis tejszín kellene a kávémba.
Nem tudom, honnan jött, van-e akcentusa,
túl szép a szája ahhoz, hogy másra is figyeljek.
Nem zavarok, mondja mindig, amikor elnézést kérek
az alkalmatlankodásért. Nem vagyok alkalmatlan,
és ebbe beleremeg a mellkasom is.
Éjszakánként nyitva hagyom az ablakot, mert ő is
nyitva hagyja, átrendeztem a hálószobát, és ilyenkor közelebb
húzódok az ablakkerethez. Hallgatom, hogy horkol-e már:
a búgó basszus elernyeszt.
Ugye, van köztünk valami, nem csak ez az egy emelet?

 

 

A nőd

 

A nőd leszek.
A kedves, aki regényeket olvas,
és rosszul értelmezi a hétköznapokat.
Messzi tájakra viszlek,
és régi sorokat magyarázok napestig,
hangom betölti a restit,
ahol mindig tojásrántotta illata árad.
Magunk mögött hagyjuk a költőket
és keményre tapossuk a virágágyakat.
Megszabadulunk minden kacattól
a nappaliban, a konyhában, a kertben.
Kihűlt szobákat, huzatos temetőket
hagyunk magukra.
Magunk mögött hagyjuk a kikötőket is
– ujjad hegyéről lesem a partokat.
Éjszakánként felhúzom a hajam,
mintha zuhannék,
hogy közelebb bújhass a nyakamhoz.
Oda viszlek, ahol nem öregszel,
mégis hosszabbak a nappalok
egy ember életénél.