Hírlevél feliratkozás

Keresés

Szén Benjámin verse

A homlokomra ül egy holló, / a szemhéjam alá fészkel a szorongás: / „Két vadállat párzik a párás templomkertben, / mindkettő hím”, ugye nem én vagyok a gyenge? / A kutyáktól fél csak a húsom, / májammal rokon a gránát, / sosem akarom látni / Verdun laktanyáját.

 

 

(Bokor Krisztián felvétele)

 

 

Szén Benjámin 1994-ben született Székesfehérváron, 2017-ben szerzett diplomát az ELTE BTK történelem szakán. Verset és slamet ír.

 

 

Vérszivattyú

 

Látok egy elhagyatott laktanyát,
ami francia földön szivattyúzza a vért.
Azt mesélik, 1916-ban
a lövészárok mögött a táj felhasadt,
amikor a cigarettafákat
meggyújtották a Fokker Dreideckerek.
Puskától fél csak a puska.
Méhkassal rokon a gránát.
Sápadt vadászkutyák hagyják el
Verdun laktanyáját.

A vérrel teli vödröket
megvilágítják a szentjánosbogarak.
Remegni kezd a vér,
és hallom, ahogy nevet.
Ezt a helyet katonák lakják,
akik örökre belefagynak
a kimerevített torkolattűzbe.


A tépőfogak nagyobbak annál,
hogy elbírja az állkapocs.
Hiába ugyanolyan,
mint a horizontra költöző lánglabdák,
sosem vettem komolyan
a fekete madarak baritonkórusát.


A homlokomra ül egy holló,
a szemhéjam alá fészkel a szorongás:
„Két vadállat párzik a párás templomkertben,
mindkettő hím”, ugye nem én vagyok a gyenge?
A kutyáktól fél csak a húsom,
májammal rokon a gránát,
sosem akarom látni
Verdun laktanyáját.