Bergman szikláinak szomszédságában éltem

Részletek

Írta: Orbán Krisztina

Vond ki a színeket! Az év kilenc hónapjában az ég és a levegő jellegtelen, az itthoni tavaszban a növények még nem, az őszben már nem zöldek. Szóval hagyd meg a szürkéket, a téglaszínt, a sötétbarnát, a feketét, a fehéret, a piszkoskéket, a fakózöldet, a rezet. A meleg évszakra tartalékold a sárgáid, liláid, a rózsaszínt, de akkor nincsenek ott az egyetemisták, te miért lennél?

Személyesen talán sosem mutathatom meg neked Lundöt, úgyhogy elmesélem! Képzelj el egy kisvárost, kisebbet, mint Győr. Sok a tér és a park is. Képzelj el egy andalgós, földszintes házak között kanyargó utcáival egy XII. századi dóm köré épült városmagot. Nem olyan hipszterek az arcok, mint Göteborgban, de hasonlóan sokszínűek és fiatalok. Ne feledd, ez egy kisváros, ráadásul közel a harmadát a campus és az egyetemisták teszik ki.

Vond ki a színeket! Az év kilenc hónapjában az ég és a levegő jellegtelen, az itthoni tavaszban a növények még nem, az őszben már nem zöldek. Szóval hagyd meg a szürkéket, a téglaszínt, a sötétbarnát, a feketét, a fehéret, a piszkoskéket, a fakózöldet, a rezet. A meleg évszakra tartalékold a sárgáid, liláid, a rózsaszínt, de akkor nincsenek ott az egyetemisták, te miért lennél? Úgy. Húzd le a fényerőt. Tekerd le a hangokat. Azt mondod, semmilyen? Azt mondom, nyugodt. Persze csak, amíg el nem jön a péntek este: akkor menj ki a Lundi Egyetem Fehér Épülete elé! Itt áll a szökőkút, és itt állnak a liliomfák, a főépületet szfinxek őrzik, mindez ikonikus, képeslapokról és Erasmus-diákok blogjainak borítóképeiről néz vissza rád. Négy épület határolja a teret. Ülj le egy padra a Palaestra et Odeum előtt: ezen most legfeljebb barnuló levelei miatt van mit nézni, ahogyan alacsonyan és szélesen terül el a nagyelőadó épülete, ám áprilisban a kúszóakác első rügyei, majd kékeslila virágai mellett érvényesülhetnek a tégla rozsdaárnyalatai. Egyelőre fordíts nyugodtan hátat neki, szemben veled a tornyos Kungshus, egy király építtette, hogy a püspök lakjon benne. Valamikor ez volt az egész egyetem, tornya csillagvizsgáló, ma a szomszédai között is ósdinak tűnik, és mintha valamiféleképpen szégyenkezne, elbújna mellettük. A két ház: a Kungs- és a tér negyedik oldalán álló Akademiska közé, a kavicsos részre biztosan befut valami. Lehet, hogy plüssjelmezekben tartott tandembicikliverseny célvonalát jelölték ki itt. Vagy rózsaszín-sárga-piros-kék overállos csapatok érkeznek: egyenviseletüket a textilt szinte elfedő rávarrók különböztetik meg egymástól, melyek arról árulkodnak, hogy milyen fesztiválokon, bulikon vettek részt: szinte izzik a csapatszellem, ahogyan előadnak egy koreografált feladatot, amit felsőbb évesek pontoznak. Akkor gólyákról van szó. A mérnököket arról ismered meg, hogy skandálnak. De mi is voltunk ezen a téren kincsvadászaton, Macarenát táncoltunk és elhitettük idegenekkel, hogy rég nem látott ismerőseink, vagy meg kellett ölelnünk egy svédet, bónusz pontért tört nyelven megkérdezni, hogy hogy van. A leghelyibb az, amikor egy sittningre menet elkerekezik az úton valaki a nationja felé. Lehet, hogy a Pride-témához öltözött vagy a húszas évekhez vagy épp a jövőnek, esetleg bullshit szakmáknak vagy pont nyomozós noirhoz: téma mindig kell. És énekelni a nationok daloskönyvéből az ivós dalokat, felállni a székre szakoknak megfelelő sorrendben a szöveg adott helyén, testes francia nőkre inni, akik taposták a bordóit vagy csak elkezdi a förman, hogy Vi gingo ned till Röda havet…

A helyspecifikus művészeti formákról írtam egyszer egy listát, sok főnévi igenévvel, ezek használatára is a germán nyelvek befolyása miatt szoktam rá. Olyasmik szerepeltek rajta, mint hogy a biciklizés azzal kezdődik, hogy egyik kézzel cigizel vagy fagyban-szélben tekersz, de egészen addig a mesterszintig fejleszthető, míg biciklizel, egy másik bringát a kormányánál fogva vezetsz a tiéd mellett, a csomagtartódon ülő pedig egy bőröndöt húz magával az ellentétes oldalon. A helyi rendőrök vezetik a rekordját annak, hányan ültek egyszerre egy biciklin, amikor megbüntették őket, ötről biztosan tudok. De a sorban állás is egy művészet, a VG sorától egészen a Lundakarneval jegyeiig fejleszthető, de a koliszobára várakozás évekbe is telhet, újra és újra generálják a sorszámod. Az egyetemi negyedóra felsőbb szintje a dupla negyedóra. Ez a sittningeken érvényes, ha még nem hallottál róla. De az is elég, ha sikerül a mosókonyhába emberi napszakra foglalnod időpontod, és még a zoknijaidat sem veszíted el.

A fűben mindenfelé emberek ülnek. Azt ezzel összefüggésben írtam össze, nekem milyen svéd.

Fagyival a kezében száll le a bicikliről a nő, hogy segítsen három diáknak, akiknek halvány lila gőze sincs, hogyan kell használni a jobbra‑balra megtalálható bringás elsősegély légtömlőt. De annyira is svéd, hogy a dóm mellett megint felszabadult zsúfoltságban ülnek a napozók és a campus padjai, füves területei is mind foglaltak. Nem számít, hogy festőietlen foltokról van szó, nem a látvány miatt jöttek, a könyvtár előtti pici körben – amit térkő szegélyez és a biciklitároló meg az út között kapott helyet – is napoznak ketten. Előjönnek a nyári svédek, és kérdezés nélkül csivitelnek nekem a kolis konyhában ugyanazok, akik hónapokig nem is köszöntek. Aztán amikor beüt a meleg, rögtön olyan orgonás május van, hogy mást sem lehet csinálni tőle.

Mehetünk máshova is, nem muszáj az egyetemre. Ha gyalog a Kulturen felé indulnál, szalutálhatsz is a mester szobrának. Kanyarodjunk jobb felé, mit szólsz a Mårtenstorghoz? Áll ott egy pici ház, olyan, mintha csak ottfelejtették volna, a tér maga annyira takaros, ez a ház pedig a tengelye körül is mintha megfordulna, a járdára is belóg. A legkülönfélébb kiállításokat nézhetjük meg itt, a pincében hanginstalláció szól, a padláson üres dunsztos üvegeket helyezett egymás mellé valaki, magyarázatra sem szorul. Vagy megmutathatom neked a Lunds Allhelgonakyrkát, ezt a téglatemplomot jobban szerettem, mint a híres dómot, aminek az altemplomában még mindig ott van az oltár meg az óriás, aki ki akarta rántani az oszlopot az építményből, csak elérte a nap, és kővé vált. Ne feledd, ezek mind evangélikus templomok. Innen aztán a Kävlingevägen bevehetjük magunkat a temetőbe, a mohás tölgyek között sétálhatunk.

Nem jó? Hát ez egy egyetemi város portréja, persze, hogy ez az idevetett bekezdés kilóg belőle. Annak idején azt mondtam, nem akarom ismerni, felnőttként milyen itt az élet. Annyira összefonódott az élmény a diákklubokkal, kolibulikkal, ingyenes programokkal. De tudod mit? Lund már egy másik város, villamosa is lett azóta. Visszamennék úgy, hogy el tudok menni színházba, enni a Skissernas éttermében és a Govindasban, vásárolni a lakberendezési boltokban, mondjuk a Granitban, és kaviárt és lazacot vennék a vásárcsarnokban. Ha színe továbbra sem lenne, legalább ízeket kapjon.

Orbán Krisztina 1993-ban született, rokonai szemében azóta is csak „győri lány”. A Lundi Egyetem kommunikáció- és médiatudomány mesterszakán végzett, azóta meghasonlott a média és az északi irodalom között. Prózát és kritikát ír, de mostanában leginkább kérdez. Kleptománia egyedül könyvek közelében tör rá. A portréképe Humlebækben készült. Lundnek nincs tengerpartja.