Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Fotó: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina a Litmusz Műhelyben

Fotó: Simon Bettina

Vendégünk volt Simon Bettina író, költő, művészettörténész, aki szerint a „mi az irodalom?” kérdés maga az irodalom.

Bővebben ...
Költészet

Farkas Arnold Levente versei

Fotó: A szerző archívuma.

hallottalak sírni uram / de a könnyed bizonytal / an bizonytalan minden

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina - Kerber Balázs - Körtesi Márton: Az éjszaka fényszíve

Fotó: Litmusz Műhely

Ömlik belőlem / a malőr, idegesen bámulom a csillárt, / a hátam mögött érzem a fintorgást, / és megtölti az éjszaka kezemben a poharat.

Bővebben ...

Melyben a szerző bevallja, hogy néha kissé kelekótya

Mint látható, ma már nem először botlom a blog kifejezésbe. S ez talán nem is véletlen. Hiszen most rákényszerülve arra, hogy alaposan górcső alá vegyem az irodalmi portálok tárcarovatait is, látva azok műfaji sokszínűségét kezd egy olyan – sokak szemében talán blaszfémiának számító – kérdés megfogalmazódni bennem, vajon nem lehet-e ezekre a rovatokra úgy tekinteni, mint az adott portál blogmellékletei? Az Apokrif Online Feketemosója így is aposztrofálja magát, de mint láthatjuk, itt is nagy a szórás, a regényrészlettől az aktuális közéleti vagy a mindennapi életbeli jelenségekre reflektálásig. Kálmán Gábor Sosemvolt szépidőnk rovata a SzIF Online-on pedig önmagában is meglehetősen változatos képet mutat.

 

Ha a cikksorozatom első része a bele-, illetve visszarázódásról szólt, akkor törvényszerű, hogy a másodikban kell sorra vennem mindazokat, akiket és amiket az első nekifutásból kifelejtettem. Rögtön itt van például a Könyvesblog borítópornó rovata, ami érzésem szerint ritkábban jelentkezik, mint amennyire érdekes lehetne, már csak azért is, mert online felületen, az internetes szleng egyik leggyakoribb kifejezését használva (napjaink hashtag-kultúrájában a porn/pornó utótag ártalmatlan hétköznapi szóvá szelídült), egy nagyon is offline jelenségről szól. Sőt, saját tapasztalatból mondhatom, hogy egy könyvre a boltban a figyelmet felhívó borító akkor is el tudja érni hatását, ha ott és akkor csupán megjegyzem magamnak a kiadványt, hogy aztán később e-változatban vegyem meg.

 

Az év eddig eltelt két hónapjában csak egy bejegyzést találtam a rovatban, Grecsó Krisztián Vera című regénye kapcsán egy interjút Baranyai (b) Andrással, de immáron sokadik fél szememet ezen a sorozatot is rajta tartom majd. Ám ha már a Könyvesblogra kattintottuk, érdemes kicsit körbenéznünk és beleolvasnunk a Saját szoba rovatba is, melynek minden részében „egy-egy klasszikus magyar vagy világirodalmi alkotás néma, mellőzött, semmibe vett vagy fókuszon kívül hagyott női szereplője szólal meg.” A hónap folyamán a Piroska és a farkas nagymamája,  Ludas Matyi édesanyja, valamint a Három nővér Natasája szemszögéből olvashatjuk el a közismert történeteket. A cikkek szerzőjének nevét azonban ne keresse senki, a sorozat célkitűzésének megfelelően nem ez a lényeg, de azért persze lehet találgatni, ki rejtőzik a sorok mögött.

 

Januári szemlémből kimaradt a prae.hu is, szimplán kelekótyaságból, mivel csak a tudósítás és a kritika alrovatkora néztem rá, ahol nem akadt különösen említésre méltó anyag. A portál irodalmi szekciójában fontos változás történt tavaly év végén: Seres Lili Hanna vette át a szerkesztői stafétabotot Benedek Annától, s már csak ezért is érdekes, mennyiben lesz érzékelhető az olvasó számára is a vérfrissítés. De előtte álljunk még meg néhány link erejéig magánál a szerkesztő személyénél. Seres Lili Hannának hamarosan megjelenik első verseskötete, így print és online színtéren egyaránt sűrűbben találkozhatunk publikációival. Itt a SzIF Online-on három (Leső, Mr. Nodody, A partvonal), míg a KULTer.hu-n egy verse (Intelmeink) olvasható, ha szigorúan a februári időszakot figyeljük. Bár nem vagyok híve a szövegkörnyezetükből kiragadott instant verssorok fogyasztásának és az effajta befogadói magatartás ösztönzésének, de hadd emeljem ki azt a sort, hogy „Az irodalom hideg izgalma kapjon el.”, mert pont azt teszi, amire felszólít. De tessék csak elolvasni az egész művet, és mindenkinek saját magának megtalálni azt a sort, amelyben elkapja az irodalom hideg izgalma.

 

Visszatérve a prae.hu-ra, úgy tűnik, mostanság érdemesebb a Gondolat alrovatba belekukkantani, ahol október végén, november elején egy sor új cikksorozat indult, többek között külföldi könyvvásárokról és fesztiválokról, de olvashatjuk Juhász Tibor és Láng Orsolya tárcasorozatát, valamint Oláh Gergely Máté fotónaplóját (szöveg+ kép) is. (Minden esetben a februári részt linkelem.) Van itt egy elsőre titokzatos címűnek tűnő – Huszonegyedik – sorozat is, azonban elég csak rápillantani a Smid Róbert által jegyzett legfrissebb írásra (címe A történetmondás kínzó vágya), hogy azonnal homlokunkhoz csapjunk: hát persze, huszonegyedik, mármint század. Hardcore kultúraelméleti szövegekkel állunk itt szemben, kérem szépen, az irodalom- és kultúratudományok kifejezetten 21. századi kihívásaival és problémafelvetéseivel, s ha valaki tovább szeretne tájékozódni az adott témában, a tárcasorozat egyes cikkei alaposan meg vannak támogatva lábjegyzetekkel.

 

Míg a szöveget görgettem a mobilomon, képzeletben hallottam egyik-másik idősebb nőismerősöm méltatlankodva rikácsoló hangját („ezek a mai fiatalok folyton csak a telefonjukat nyomogatják”), s azon lamentáltam, vajon akik ilyen határozottan utasítják el az újabb és újabb technológiai eszközöket, vajon hányszor mondták ki a megsemmisítő verdiktet olyanokra, akik regényt, verset vagy tanulmányt olvastak, vagy ne adj Isten, írtak épp a mindig kéznél lévő eszközön. Arról lehet vitatkozni, hogy olvasás- és befogadáspszichológia szempontból mennyire koncentrálunk másként egy nyomtatott és egy kijelzőn olvasott szövegre, de azt igencsak dőreség lenne állítani, hogy a technológiai eszköz határozza meg (sőt, nyomja lefelé) az egyén kultúrafogyasztói igényszintjét. Mert miért is ne lehetne azon az ördögi kütyün például Sándor Iván írásokat olvasni, aki a Litera hónap szerzője volt februárban. A portál egyébként most újult meg, már csak ezért is érdemes rákattintani. Nekem egyébként jobban tetszett a híroldalszerű, sokrubrikás elrendezés, mint ez a sokkal inkább blogjellegű felület.

 

Mint látható, ma már nem először botlom a blog kifejezésbe. S ez talán nem is véletlen. Hiszen most rákényszerülve arra, hogy alaposan górcső alá vegyem az irodalmi portálok tárcarovatait is, látva azok műfaji sokszínűségét kezd egy olyan – sokak szemében talán blaszfémiának számító – kérdés megfogalmazódni bennem, vajon nem lehet-e ezekre a rovatokra úgy tekinteni, mint az adott portál blogmellékletei? Az Apokrif Online Feketemosója így is aposztrofálja magát, de mint láthatjuk, itt is nagy a szórás, a regényrészlettől az aktuális közéleti vagy a mindennapi életbeli jelenségekre reflektálásig. Kálmán Gábor Sosemvolt szépidőnk rovata a SzIF Online-on pedig önmagában is meglehetősen változatos képet mutat, a novelláktól a személyes (már-már privát) hangvételű írásokig, szemmel láthatóan annak a külső tényezőnek is teret engedve, hogy milyen hirtelen változásokat hoz az élet. (Arról hogy személyes és privát között mi a különbség, és hogy e distinkciónak miként nő meg a jelentősége a cybertérben, majd talán máskor részletesebben.) Aktuális, Elrendeződni milyen című szövegét én leginkább a két végpont közé, pont félútra tenném.

 

Bár az online felületre szánt szövegek mint amilyen az enyém is, elbírják a még képlékeny, épp hogy csak fejlődésnek indult gondolatmeneteket  (és hopp, megint egy újabb aspektus: mennyiben írunk másként printbe, mint online felületre?), azért csak tegyük szépen félre ezt a blog témát, kelesztődjön, érjen, forrjon magában kicsit. Ugyanis akad itt még két valami, amit mindenképp bele akartam írni a mostani összefoglalómba.

 

2019. február 13-án elhunyt Tandori Dezső. Mindenki (nem csak az irodalmi portálok) igyekezett róla megemlékezni, én most a Versum Online Facebook-oldalának bejegyzéseit említeném meg: Tandori hatalmas műfordítói életművéből az oldal szerkesztői (Bordás Máté, Kállay Eszter, Krusovszky DénesMohácsi BalázsSipos Tamás, Urbán Bálint és Vajna Ádám) válogattak.

 

Végezetül pedig egy pillantás a társművészetekre: a Kortás Online Áttetsző falak közé zárt életek című cikke arra tesz kísérletet, hogy összegyűjtse azokat a jelenleg futó, vagy hamarosan bemutatásra kerülő budapesti színházi előadásokat, melyek alapjául eredetileg nem színpadra szánt irodalmi alkotások szolgálnak. Kicsit biceg az összeállítás: Franz Kafka Átváltozás, Nyikolaj Vasziljevics Gogol Egy őrült naplója és Kerékgyártó István Hurok című művei mellett bekerül Szerb Antal Utas és holdvilágja, de nem a regény, hanem egy korább írott rádiójáték változat színrevitele, valamint Háy János A lány, aki hozott lélekből dolgozott című novellája, amelyet maga a szerző dolgozott azt át színpadra.       

 

Pethő Anita