MERÜLJ EL A SZIFONOKBAN!

A darálás az autonóm fogyasztás illúziójával kecsegtet. Olyan szabadságot ad, mint amit az „all you can eat”-éttermek tudnak nyújtani az éhes vendégeiknek. Szemben a tévézés hőskorával, amikor a menüből (rádió- és tévéműsor) választhattuk ki, mit fogyasztunk a megadott időpontban, esetleg a séf ajánlatára bíztuk magunkat (ez lenne a főműsoridő). Nehéz megállapítani, mikor jelent meg pontosan a hétköznapi beszédben a „darálás” fogalma, amely alatt egy sorozat epizódjainak gy

Bár a koronavírusra nem nyújt orvosságot egy újranézés sem, de a koronavírus mérséklését célzó intézkedések negatív velejáróit enyhíthetjük régi kedvenc sorozataink újbóli felfedezésével. 2020 tavaszán a világjárvány elleni védekezés miatti tilalmak beszűkítették a szórakozás, a kikapcsolódás lehetőségeit, ezért a négy fal között maradók estéről estére arra kényszerülnek, hogy feltegyék maguknak a kérdést: a korlátozások alá nem eső módok közül melyik az, amely a leginkább

Igaz, a bibliai próféták vállalkoztak arra, hogy megjósolják a jövőt, de ezek nagy része is többnyire fél lábbal az aktuális jelenben, fél lábbal az Isten által sugalmazott jövőben állva beszélt arról, mit tartogatnak az eljövendő napok. Az HBO és a BBC koprodukciójában megvalósult, eddig mindössze hat epizódból álló különös apokalipszise, az Évek alatt (Years and Years, 2019–) is a jövőről regél, egy ószövetségi próféta magabiztosságával, de egy kártyavető jós hitelességével

Akinek még hozzávetőleges fogalma sincs arról, mi az a Trónok harca, annak azt is nagyon nehézkes lenne elmagyarázni, hogy miért is volt fontos a Trónok harca a ’10-es évek globális szórakoztatóiparának szemszögéből sőt, nem is lenne érdemes, mert az a valaki nem a jelenkor fogyasztói társadalmának a tagja. Nem is neki írok, hanem azoknak, akik immáron visszavonhatatlanul érdekeltté váltak abban a világot behálózó, nagy történetmesélő gyárkomplexum termékeinek befogadásában.

Felvetődik a kérdés: a Diane védelmében, ez a remekül megírt, gazdag témavilággal és bátor felvetéssekkel dolgozó sorozat azzal, hogy maga is a post-truth világ részévé vált olyan igazságok állításával, amelyekről senki sem lehet episztemológiai értelemben meggyőződve, nem vált-e visszafordíthatatlanul és radikálisan valami mássá, mint ami eredetileg volt, pusztán azért, mert a valóságfelfogása, a valós idejű politikai reflexió és a fikciós tér játékszabályai egybemosódnak? A

Könnyen eluralkodhat rajtunk az az érzés, hogy kimaradunk valamilyen nagy, közös élményből azzal, ha nem darálunk végig egy-egy sokak által kedvelt és emlegetett sorozatot. De lehet-e megalapozott ez a benyomás akkor, amikor naponta indulnak útjukra és szűnnek meg szériák, és amikor a befogadás technológiai feltételei soha nem látott ütemben változnak? Létezik-e egyáltalán bármilyen közös, szórakoztató élmény, amelyből ki lehet maradni? A sorozatokról való beszélgetés ma má

Az interaktív sorozat valami hibrid, akárcsak a lapozgatós könyvek, a játék és a történetmesélés határvidékén egyensúlyozik, de valójában nem eldönthető, melyikhez tartozik inkább. A senkiföldjén tanyázik. Nehéz mindennek tudatában attól a gondolattól szabadulni, hogy a Bandersnatch megszokottól eltérő „öntudatra ébredésével” a készítők nemcsak saját maguk ellen fordították a fegyverüket, hanem a saját nézőik ellen is. A Netflix tavaly év végén tette közzé a Fekete tükör (B

Egy igazi prequel vagyis előzménytörténet nem is tehet mást, minthogy aláveti magát annak a történetnek, amelynek előzményéül szolgál. De ez az alávetettség, még ha koncepcionális szinten erős kötöttséget is jelent, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az eredeti történet minden jellemzőjét tekintve újra kell termelnie, csak éppen a történet szüzséje szempontjából egy korábbi időpontban kell felvennie a fonalat. A Gilligan–Gould alkotópáros is jóval többet tett annál, mint hogy

Machiavellistának kevesen születnek, inkább azzá válnak azok, akik nagy hatalomra tesznek szert és azt hosszú távon nemcsak megőrizni szeretnék, hanem át is örökíteni. Ha az öreg királyt legyőzi a fia, akkor a király nyugodtan hagyhatja maga mögött az országát? A machiavellista erkölcsi koncepció legalábbis ezt sugallja. Elég sok ma még futó vagy éppen most elindult realista sorozat érint egy sajátos problémát, a hatalom gyakorlásának és a szülői mintáknak, elvárásoknak a t