Hírlevél feliratkozás

Keresés

Folyó/irat/mentés

Rejtett kincsek nyara, avagy három folyóirat nyomában

Amikor eljutott hozzám a megtisztelő felkérés, miszerint, szabadon választva a mai magyar folyóiratlistáról, legalább három lapot szubjektíven szemlézzek, nem gondoltam volna, hogy ennyire megnehezítem majd a saját dolgomat. Mégpedig azzal, hogy egy soha véget nem érő történetbe fogok bele.

Bővebben ...
Költészet

Antalovics Péter verse

Fotó: Brenner J. János

a zuhanástól menekülni nem lehet, / a tüdő tágul a ritkás levegőben, / lassan éghetővé válik.

Bővebben ...
Költészet

Kis Marcell versei

Fotó: Kökényesi Attila

Vörös a szemed! / Aha. Neked is. / Benne pihen a lemenő / Közel-Kelet / összes piros vaskonténere, / a te gyomrodban / francia elektro szól, / olyan, mint a buszon / hallgatott lábszagú zene.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Kukorelly Endre a Litmusz Műhelyben

Fotó: Marton Szilvia

Vendégünk volt Kukorelly Endre, aki szerint az irodalom az, amiről mindenki tudja, hogy micsoda, és senki nem tudja megmondani. Elmesélte, hogy akkor fedezte fel az irodalom erejét, amikor a magyartanárának elmosta a sminkjét egy József Attila-felolvasás, a másik nagy inspirációja pedig a Bűn és bűnhődés.

Bővebben ...
Próza

Az utolsó műsor

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

A nő szótlanul lemegy, felhozza a lenti konyhából a hideg sültet, és megadóan a néni elé teszi. Zsófi figyeli, ahogy az anyja arcán a dühöt felváltja a derű. Falatozás közben csettint a nyelvével, kis bajuszkája finoman mozog a rágástól, fekete szőrszálai kisimulnak.

Bővebben ...
Költészet

Ayhan Gökhan versei

Fotó: Dézsi Judit

Megmutattad a kanapén, hogyan feküdt az utcán látott galamb, milyen testtartást vett fel, milyen pózba vágta a halál: meredt előre csőr és láb, egy test, amelytől elemelkedett a lélek.

Bővebben ...
Műfordítás

Ada Limón versei

Fotó: Christopher Michel

Sosem értettem, / hogyan lehet megbízni valamiben, / ami ilyen gyorsan elpusztíthat; / felé nyúlni és megsimítani azt / a mély, vadállati idegenséget, / a csend hosszú szakadékát közte és közted, / tudva, hogy az a valami nem is téged szeret, / tudva, hogy épp ugyanolyan élvezettel enné az almát / bármelyik másik kifeszített tenyérből.

Bővebben ...
PesText 2022

Outsourcing

Fotó: Háló Margit

Bakancs, munkásruha, sapka, hat paradicsomos babkonzerv − most csak háromszáz a Tescoban −, két akciós sólet és a szokásos tavaszi vagdalt húsok. Anyádnak hagysz három sóletet és egy kiló kenyeret, az három napig elég lesz neki, úgyis sörön él, csütörtökön meg jön a nyugdíj.

Bővebben ...
PesText 2022

Anarchista zsoltárok

Fotó: Sükösd Emese

Felduzzasztják gátjainkat, / halált kortyolnak mohón, mint a kutyák. / Apaszd el a vizet, Adonáj! / Ropog a gát, zsong az áradás, / ötmillió mérgezett kút országa vagyunk, szélah. / Ne tűrd tovább, Adonáj!

Bővebben ...
PesText 2022

Eperfa

Fotó: Fazekas Nikoletta

Gyere, / ropogtassunk poloskákat, / és főzzünk teát szobanövényekből, / méregtelenítsük harisnyán / és cigicsikken átszűrve.

Bővebben ...
PesText 2022

Afázia

Fotó: Radics Richárd

["\\H|a|_|e|n|ge|d|n|é|m|_|m|a|g|a|m|_|m|e|g|z|a|b|o|l|á|z|a|t|l|a|n|_|l|e|n|n|é|k|_|Ő|s|i|_|ö|sz|t|ö|n|á|l|l|a|t|_|f|e|l|sz|a|r|v|a|z|o|t|t|_|i|s|t|e|n|s|é|g|_|v|é|r|b|e|n| _|é|s|_|d|a|c|b|a|n|_|f|ü|r|ö|d|v|e

Bővebben ...
PesText 2022

Aurél

Fotó: Szász Réka

Az embereken nem tudott kiigazodni. Soha nem úgy reagáltak, ahogy ő gondolta. Figyelte a szájukat, az ujjaikat, a cipőjüket, de egyszerűen semmilyen logikát nem talált a viselkedésükben.

Bővebben ...
Fotó: Tompa Dániel

Benéztem az ágyalá, és az ágyalá visszanézett

Aztán amikor egy nap a Bakonysárkányi barlangból előmászott a hétfejű, tűzokádó svájcifrank, és hamm, bekapta a házunkat, akkor anya lovagi páncélt öltött, és kardot ragadott, apa meg elment megkeresni, hátha van valahol valami királylány, akit meg lehetne menteni.

Kislányként olyan rendetlen voltam, mint tizenkét Pöttyös Panni. Amikor anya azt mondta, hogy tegyek rendet, akkor igazi rendrakás helyett csak berugdostam a játékaimat az ágyalá, hiába mondta, hogy ebből később baj lesz, mert egyszer csak betelik az ágyalatt, és akkor majd mit fogok csinálni, egyszerre kell elpakolnom mindent, amit addig odadobtam, de nem hittem neki. Hatalmas ágyam volt, feneketlen ágyalattal, hogy telhetne be? Úgyhogy betuszkoltam mindent, mindent IS, aminek nem volt helye idekint:

A tolltartót, amit egy osztálytársamtól loptam, aztán egy másik osztálytársamat csapták ki miatta ‒ ágyalá.

A matekleckémet, amit óra előtt elvett a Jancsi, aztán beadta, mintha a sajátja lenne – ágyalá.

A másnapi matekleckémet, amit inkább felgyújtottam, hogy ne tudja elvenni a Jancsi – ágyalá.

A tévé távkapcsolóját, amiből kirágtam a gombokat, és sose tudtam megmagyarázni, miért – ágyalá.

A kiscicánk tetemét, akit a dédi megfojtott, mert azt hitte, hogy kóbor – ágyalá.

A pofont, amit lekevertem az öcsémnek, amikor nem engedte, hogy játsszak a számítógépen a nyuszis játékkal – ágyalá.

A barbit, ami a lába között vért könnyezett, mint a szűzmáriák – ágyalá.

A kenbabát, amit levetkőztettem, hogy megnézzem, az is könnyezik-e, de nem, hogy vér nem volt a lába között, még egy farok sem – ágyalá.

A fürdővizet, amiben először maszturbáltam – ágyalá.

Aztán amikor egy nap a Bakonysárkányi barlangból előmászott a hétfejű, tűzokádó svájcifrank, és hamm, bekapta a házunkat, akkor anya lovagi páncélt öltött, és kardot ragadott, apa meg elment megkeresni, hátha van valahol valami királylány, akit meg lehetne menteni. Én meg a hónom alá csaptam az ágyat, meg az ágyalát, és úgy hurcibáltam magammal először a mamáékhoz, majd vidékre, aztán a koleszba, meg az albérletbe.

Az elején még nem volt nehéz (a játékok többsége műanyag), de aztán egyre több dolgot rejtettem oda.

Az első palack boromat, Bástya márkájú, 379 forint a teszkóban – ágyalá.

Az első másnaposságomat, meg a harmadnapot, amikor nem támadtam fel – ágyalá.

Az Évit, aki behívott az egyik fülkébe a sulivécében, és megmutatta a vágásokat a csuklóján – ágyalá.

Az iskolapszichológust, aki, amikor elmondtam neki, szólt az osztályfőnökömnek, hogy hazudós vagyok – ágyalá.

A Jancsit, akit még az érettségi előtt börtönbe csuktak gyújtogatásért – ágyalá.

Az első csókomat, aminek cigi és szuvasfog íze volt – ágyalá.

Az első merev farkat, amit valaha láttam – ágyalá.

A csoporttársamat, aki azt hitte az apámra, hogy a pasim, amikor egyszer az egyetem előtt várt – ágyalá.

A másik csoporttársamat, akire ugyanekkor az apám rákacsintott – ágyalá.

Az a teljes hetet, amíg nem mentem be az egyetemre, mert nem volt pénzem tampont venni – ágyalá.

Az összes doboz cigit, amit valaha elszívtam – ágyalá.

Az összes tekert cigit, amit valaha elszívtam – ágyalá.

Anyám aggodalmát, hogy az öcsém talán füvezik – ágyalá.

Az összes színes tablettát, amit valaha lenyeltem – ágyalá.

És nem, nem vehetnék az Ikeában Kilentstölötig-polcokat, meg Kischpolgaar-rendszerezőket, mert azokra nem férnek fel a test nélküli farkak, és nem bírják el a tüzek súlyát.

De mégis rendet kéne tenni.

Van fám, itt az ágyalatt, amire tizenegyedikben felakasztotta magát az Évi.

Meg itt az ágyalatt a fűrész, amivel levágták a fickó lábát abban a horrorfilmben, amit nyolcévesen láttam.

Meg itt van még az ágyalatt egy csomó használható alapanyag, miért ne építhetnék belőle polcot? És építek bádogtálat a tűznek, és üvegvitrint a farkaknak, komposztálom a naplóimat, kiviszem az üres sörösdobozokat a szelektívbe, a telieket a hűtőbe. Építek egy templomot, hogy kiszögelhessem a kapujára a felvételi pontjaimat. Gardróbszekrényt, amiben egymás mellett lóg majd a kosztümgatyám, a láncosfelsőm, meg a sailor moonos pulcsim. Egy egész palotát, ciklopszi, és más, az emberiség számára ismeretlen építészeti elvek alapján, amit abban a pillanatban szerkesztek meg, és a felépülte után el is felejtek, hogy örökre titokban maradhasson.

Rend lesz.

De nem az Ő rendjük.

Az én rendem.

Láng Anikó Székesfehérváron született 1993-ban, ami azt jelenti, hogy már túlélt öt világvégét, beleértve az Y2K-t. Van egy fekete macskája, Mr. Spock, aki amúgy a neve ellenére romulán. Még nincs kiadott kötete, mégis van pár dolog, amire büszke lehet művészi téren: vezet egy alkotókört, egy irodalmi mémoldalt, és egyszer a kanapéján aludt Komor Zoli, aki megitta az összes whisky-jét. Szereti megfigyelni és megragadni a generációja általános tapasztalatát a világról; a pályázatra küldött szövege is arról szól, mennyi mindent cipel egy átlagos millennial nő.


A PesText világirodalmi fesztivál 2021-es, „Buborék” hívószóra kiírt irodalmi pályázatán, a zsűri döntése alapján a szakmai díjat André Ferenc Foszfor és verejték című alkotása nyerte. Ezt az írást, illetve a másik tíz döntős művet elsőként a SZIFONline-on olvashatjátok, és július 26-tól augusztus 20-ig szavazni is lehet arra, hogy melyik pályázó nyerje a közönségdíjat.