Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Ide, vissza

Fotó: Nemes Eszter

A vízben több tucat fekete, úszósapkás fejet véltem felfedezni. De rendesen elkolombuszoztam! Még a végére sem jutottam amúgy logikussá váló gondolatmenetemnek, ami megválaszolná a kérdést, hogy mi a fenéért hordanak az emberek úszósapkát az óceánban, mikor rájöttem, hogy azok nem emberek. Hanem fókák.

Bővebben ...
Költészet

Áfra János: Áttörve hullámon, ködön

Fotó: Vigh Levente

Örökségem ezer éve / földből lassan kikeverve

Bővebben ...
Próza

Vajna Ádám: A falu (regényrészlet)

Fotó: Oláh Gergely Máté

Végül pedig biztosan tudnak szerezni a fiúkkal valamit a Szent Rókustól, leginkább valami apróbb testrészt vagy hasonló maradványt, és ha rá hallgatnak, akkor a Szent Rókust választják, mert igaz, hogy a népszerűsége, így, hogy egy ideje nem volt komolyabb pestis, lecsengőben van, de előbb-utóbb úgyis jön megint valami járvány, ez majdnem olyan biztos, mint a Teremtő szeretete.

Bővebben ...
Műfordítás

Cynthia Zarin (f. Nagy Benedek Máté): November

Fotó: Sara Barrett

Mivel tudtam, / hogy én magányra születtem, / úgy döntöttem, téged foglak szeretni: szellem, üldöző — 

Bővebben ...
Fotó: Tompa Dániel

Benéztem az ágyalá, és az ágyalá visszanézett

Aztán amikor egy nap a Bakonysárkányi barlangból előmászott a hétfejű, tűzokádó svájcifrank, és hamm, bekapta a házunkat, akkor anya lovagi páncélt öltött, és kardot ragadott, apa meg elment megkeresni, hátha van valahol valami királylány, akit meg lehetne menteni.

Kislányként olyan rendetlen voltam, mint tizenkét Pöttyös Panni. Amikor anya azt mondta, hogy tegyek rendet, akkor igazi rendrakás helyett csak berugdostam a játékaimat az ágyalá, hiába mondta, hogy ebből később baj lesz, mert egyszer csak betelik az ágyalatt, és akkor majd mit fogok csinálni, egyszerre kell elpakolnom mindent, amit addig odadobtam, de nem hittem neki. Hatalmas ágyam volt, feneketlen ágyalattal, hogy telhetne be? Úgyhogy betuszkoltam mindent, mindent IS, aminek nem volt helye idekint:

A tolltartót, amit egy osztálytársamtól loptam, aztán egy másik osztálytársamat csapták ki miatta ‒ ágyalá.

A matekleckémet, amit óra előtt elvett a Jancsi, aztán beadta, mintha a sajátja lenne – ágyalá.

A másnapi matekleckémet, amit inkább felgyújtottam, hogy ne tudja elvenni a Jancsi – ágyalá.

A tévé távkapcsolóját, amiből kirágtam a gombokat, és sose tudtam megmagyarázni, miért – ágyalá.

A kiscicánk tetemét, akit a dédi megfojtott, mert azt hitte, hogy kóbor – ágyalá.

A pofont, amit lekevertem az öcsémnek, amikor nem engedte, hogy játsszak a számítógépen a nyuszis játékkal – ágyalá.

A barbit, ami a lába között vért könnyezett, mint a szűzmáriák – ágyalá.

A kenbabát, amit levetkőztettem, hogy megnézzem, az is könnyezik-e, de nem, hogy vér nem volt a lába között, még egy farok sem – ágyalá.

A fürdővizet, amiben először maszturbáltam – ágyalá.

Aztán amikor egy nap a Bakonysárkányi barlangból előmászott a hétfejű, tűzokádó svájcifrank, és hamm, bekapta a házunkat, akkor anya lovagi páncélt öltött, és kardot ragadott, apa meg elment megkeresni, hátha van valahol valami királylány, akit meg lehetne menteni. Én meg a hónom alá csaptam az ágyat, meg az ágyalát, és úgy hurcibáltam magammal először a mamáékhoz, majd vidékre, aztán a koleszba, meg az albérletbe.

Az elején még nem volt nehéz (a játékok többsége műanyag), de aztán egyre több dolgot rejtettem oda.

Az első palack boromat, Bástya márkájú, 379 forint a teszkóban – ágyalá.

Az első másnaposságomat, meg a harmadnapot, amikor nem támadtam fel – ágyalá.

Az Évit, aki behívott az egyik fülkébe a sulivécében, és megmutatta a vágásokat a csuklóján – ágyalá.

Az iskolapszichológust, aki, amikor elmondtam neki, szólt az osztályfőnökömnek, hogy hazudós vagyok – ágyalá.

A Jancsit, akit még az érettségi előtt börtönbe csuktak gyújtogatásért – ágyalá.

Az első csókomat, aminek cigi és szuvasfog íze volt – ágyalá.

Az első merev farkat, amit valaha láttam – ágyalá.

A csoporttársamat, aki azt hitte az apámra, hogy a pasim, amikor egyszer az egyetem előtt várt – ágyalá.

A másik csoporttársamat, akire ugyanekkor az apám rákacsintott – ágyalá.

Az a teljes hetet, amíg nem mentem be az egyetemre, mert nem volt pénzem tampont venni – ágyalá.

Az összes doboz cigit, amit valaha elszívtam – ágyalá.

Az összes tekert cigit, amit valaha elszívtam – ágyalá.

Anyám aggodalmát, hogy az öcsém talán füvezik – ágyalá.

Az összes színes tablettát, amit valaha lenyeltem – ágyalá.

És nem, nem vehetnék az Ikeában Kilentstölötig-polcokat, meg Kischpolgaar-rendszerezőket, mert azokra nem férnek fel a test nélküli farkak, és nem bírják el a tüzek súlyát.

De mégis rendet kéne tenni.

Van fám, itt az ágyalatt, amire tizenegyedikben felakasztotta magát az Évi.

Meg itt az ágyalatt a fűrész, amivel levágták a fickó lábát abban a horrorfilmben, amit nyolcévesen láttam.

Meg itt van még az ágyalatt egy csomó használható alapanyag, miért ne építhetnék belőle polcot? És építek bádogtálat a tűznek, és üvegvitrint a farkaknak, komposztálom a naplóimat, kiviszem az üres sörösdobozokat a szelektívbe, a telieket a hűtőbe. Építek egy templomot, hogy kiszögelhessem a kapujára a felvételi pontjaimat. Gardróbszekrényt, amiben egymás mellett lóg majd a kosztümgatyám, a láncosfelsőm, meg a sailor moonos pulcsim. Egy egész palotát, ciklopszi, és más, az emberiség számára ismeretlen építészeti elvek alapján, amit abban a pillanatban szerkesztek meg, és a felépülte után el is felejtek, hogy örökre titokban maradhasson.

Rend lesz.

De nem az Ő rendjük.

Az én rendem.

Láng Anikó Székesfehérváron született 1993-ban, ami azt jelenti, hogy már túlélt öt világvégét, beleértve az Y2K-t. Van egy fekete macskája, Mr. Spock, aki amúgy a neve ellenére romulán. Még nincs kiadott kötete, mégis van pár dolog, amire büszke lehet művészi téren: vezet egy alkotókört, egy irodalmi mémoldalt, és egyszer a kanapéján aludt Komor Zoli, aki megitta az összes whisky-jét. Szereti megfigyelni és megragadni a generációja általános tapasztalatát a világról; a pályázatra küldött szövege is arról szól, mennyi mindent cipel egy átlagos millennial nő.


A PesText világirodalmi fesztivál 2021-es, „Buborék” hívószóra kiírt irodalmi pályázatán, a zsűri döntése alapján a szakmai díjat André Ferenc Foszfor és verejték című alkotása nyerte. Ezt az írást, illetve a másik tíz döntős művet elsőként a SZIFONline-on olvashatjátok, és július 26-tól augusztus 20-ig szavazni is lehet arra, hogy melyik pályázó nyerje a közönségdíjat.