Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Fotó: Tompa Dániel

Benéztem az ágyalá, és az ágyalá visszanézett

Aztán amikor egy nap a Bakonysárkányi barlangból előmászott a hétfejű, tűzokádó svájcifrank, és hamm, bekapta a házunkat, akkor anya lovagi páncélt öltött, és kardot ragadott, apa meg elment megkeresni, hátha van valahol valami királylány, akit meg lehetne menteni.

Kislányként olyan rendetlen voltam, mint tizenkét Pöttyös Panni. Amikor anya azt mondta, hogy tegyek rendet, akkor igazi rendrakás helyett csak berugdostam a játékaimat az ágyalá, hiába mondta, hogy ebből később baj lesz, mert egyszer csak betelik az ágyalatt, és akkor majd mit fogok csinálni, egyszerre kell elpakolnom mindent, amit addig odadobtam, de nem hittem neki. Hatalmas ágyam volt, feneketlen ágyalattal, hogy telhetne be? Úgyhogy betuszkoltam mindent, mindent IS, aminek nem volt helye idekint:

A tolltartót, amit egy osztálytársamtól loptam, aztán egy másik osztálytársamat csapták ki miatta ‒ ágyalá.

A matekleckémet, amit óra előtt elvett a Jancsi, aztán beadta, mintha a sajátja lenne – ágyalá.

A másnapi matekleckémet, amit inkább felgyújtottam, hogy ne tudja elvenni a Jancsi – ágyalá.

A tévé távkapcsolóját, amiből kirágtam a gombokat, és sose tudtam megmagyarázni, miért – ágyalá.

A kiscicánk tetemét, akit a dédi megfojtott, mert azt hitte, hogy kóbor – ágyalá.

A pofont, amit lekevertem az öcsémnek, amikor nem engedte, hogy játsszak a számítógépen a nyuszis játékkal – ágyalá.

A barbit, ami a lába között vért könnyezett, mint a szűzmáriák – ágyalá.

A kenbabát, amit levetkőztettem, hogy megnézzem, az is könnyezik-e, de nem, hogy vér nem volt a lába között, még egy farok sem – ágyalá.

A fürdővizet, amiben először maszturbáltam – ágyalá.

Aztán amikor egy nap a Bakonysárkányi barlangból előmászott a hétfejű, tűzokádó svájcifrank, és hamm, bekapta a házunkat, akkor anya lovagi páncélt öltött, és kardot ragadott, apa meg elment megkeresni, hátha van valahol valami királylány, akit meg lehetne menteni. Én meg a hónom alá csaptam az ágyat, meg az ágyalát, és úgy hurcibáltam magammal először a mamáékhoz, majd vidékre, aztán a koleszba, meg az albérletbe.

Az elején még nem volt nehéz (a játékok többsége műanyag), de aztán egyre több dolgot rejtettem oda.

Az első palack boromat, Bástya márkájú, 379 forint a teszkóban – ágyalá.

Az első másnaposságomat, meg a harmadnapot, amikor nem támadtam fel – ágyalá.

Az Évit, aki behívott az egyik fülkébe a sulivécében, és megmutatta a vágásokat a csuklóján – ágyalá.

Az iskolapszichológust, aki, amikor elmondtam neki, szólt az osztályfőnökömnek, hogy hazudós vagyok – ágyalá.

A Jancsit, akit még az érettségi előtt börtönbe csuktak gyújtogatásért – ágyalá.

Az első csókomat, aminek cigi és szuvasfog íze volt – ágyalá.

Az első merev farkat, amit valaha láttam – ágyalá.

A csoporttársamat, aki azt hitte az apámra, hogy a pasim, amikor egyszer az egyetem előtt várt – ágyalá.

A másik csoporttársamat, akire ugyanekkor az apám rákacsintott – ágyalá.

Az a teljes hetet, amíg nem mentem be az egyetemre, mert nem volt pénzem tampont venni – ágyalá.

Az összes doboz cigit, amit valaha elszívtam – ágyalá.

Az összes tekert cigit, amit valaha elszívtam – ágyalá.

Anyám aggodalmát, hogy az öcsém talán füvezik – ágyalá.

Az összes színes tablettát, amit valaha lenyeltem – ágyalá.

És nem, nem vehetnék az Ikeában Kilentstölötig-polcokat, meg Kischpolgaar-rendszerezőket, mert azokra nem férnek fel a test nélküli farkak, és nem bírják el a tüzek súlyát.

De mégis rendet kéne tenni.

Van fám, itt az ágyalatt, amire tizenegyedikben felakasztotta magát az Évi.

Meg itt az ágyalatt a fűrész, amivel levágták a fickó lábát abban a horrorfilmben, amit nyolcévesen láttam.

Meg itt van még az ágyalatt egy csomó használható alapanyag, miért ne építhetnék belőle polcot? És építek bádogtálat a tűznek, és üvegvitrint a farkaknak, komposztálom a naplóimat, kiviszem az üres sörösdobozokat a szelektívbe, a telieket a hűtőbe. Építek egy templomot, hogy kiszögelhessem a kapujára a felvételi pontjaimat. Gardróbszekrényt, amiben egymás mellett lóg majd a kosztümgatyám, a láncosfelsőm, meg a sailor moonos pulcsim. Egy egész palotát, ciklopszi, és más, az emberiség számára ismeretlen építészeti elvek alapján, amit abban a pillanatban szerkesztek meg, és a felépülte után el is felejtek, hogy örökre titokban maradhasson.

Rend lesz.

De nem az Ő rendjük.

Az én rendem.

Láng Anikó Székesfehérváron született 1993-ban, ami azt jelenti, hogy már túlélt öt világvégét, beleértve az Y2K-t. Van egy fekete macskája, Mr. Spock, aki amúgy a neve ellenére romulán. Még nincs kiadott kötete, mégis van pár dolog, amire büszke lehet művészi téren: vezet egy alkotókört, egy irodalmi mémoldalt, és egyszer a kanapéján aludt Komor Zoli, aki megitta az összes whisky-jét. Szereti megfigyelni és megragadni a generációja általános tapasztalatát a világról; a pályázatra küldött szövege is arról szól, mennyi mindent cipel egy átlagos millennial nő.


A PesText világirodalmi fesztivál 2021-es, „Buborék” hívószóra kiírt irodalmi pályázatán, a zsűri döntése alapján a szakmai díjat André Ferenc Foszfor és verejték című alkotása nyerte. Ezt az írást, illetve a másik tíz döntős művet elsőként a SZIFONline-on olvashatjátok, és július 26-tól augusztus 20-ig szavazni is lehet arra, hogy melyik pályázó nyerje a közönségdíjat.