top of page

Urbán Bálint versei

2017. dec. 4.
1 perc olvasás

egy elfelejtett kontinens dallamain / érkezik a Kongó Király / a Guanabara-öbölbe // cupuaçu-fa koporsók / lebegnek a vízen körülötte // tetovált arcán a trópusok szomorúsága / kitátott szájából fekete ritmus ömlik / antropofág ordítása dübörög a dombokon // az elszemélytelenedés fajtalanságát hirdeti // rikoltozó papagájok és majmok verik fel / a sikátorok húgyszagú csendjét vérszívó kolibrik köröznek / a reszkető koloniális hús körül

 

Cittá dolorosa III.

 

Fortaleza, 1984

 

kitépett szervek lebegnek a langyos véróceánban

 

homokba ásott holttestek a strandon

 

kiszáradt pálmafák árnyékában

 

indiángyerekek játszanak levágott végtagokkal

 

meglékelnek egy koponyát mint egy zöldkókuszt

 

remegő cukornádmezők között gyarmati magányban jön az arcnélküli Karneválisten lábai előtt nyöszörögve hajolnak meg a kévék nyomában az őrjöngő trópusi láz az egyenlítő entrópiája

 

az utcákon eldobott injekciós tűkön táncolva kannibálok várják a felszabadító skizofréniát

 

az áldozat minden élőt felfal

 

mangófák lángoljatok a feltartóztathatatlan nyárban

 

Rio de Janeiro, 1978

 

egy elfelejtett kontinens dallamain érkezik a Kongó Király a Guanabara-öbölbe

 

cupuaçu-fa koporsók lebegnek a vízen körülötte

 

tetovált arcán a trópusok szomorúsága kitátott szájából fekete ritmus ömlik antropofág ordítása dübörög a dombokon az elszemélytelenedés fajtalanságát hirdeti

 

rikoltozó papagájok és majmok verik fel a sikátorok húgyszagú csendjét vérszívó kolibrik köröznek a reszkető koloniális hús körül

 

a magasban sókristály és gyász csapódik ki a kitárt kezű betontestén

 

megdobban a gránitszív a görnyedt hátú dombon felülről a város csak egy köpet széttaposott mangó gigantikus csótány pókszabású

 

a szemétbe vájt urnákból előbújnak a rettegett arcnélküliek hogy felzabálják a smaragdot izzadó Copacabánát öt évszázados favela-fájdalmuk emléke zsigerelőkéssel tér vissza beléjük

 

egy diftonguson keresztül lépni át a feltétel nélküli rothadásba

 

kezdődik a karnevál az utópikus test folyamatos parúsziája

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Borsos Bence: megálmodtam

hetekig nem aludtam utána hogy soha többé / ne találkozzam a nyomorral az önzőséggel / a savanyú gumicukor árus mosolyával ott álltunk a búcsúi forgatag kellős közepén nyár volt az utcai ivókútnál tol

 
 
Országh Virág: Külalak

Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősi

 
 
Lauer Péter: Szobor

az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Szép V. Árnika

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page