egy elfelejtett kontinens dallamain / érkezik a Kongó Király / a Guanabara-öbölbe // cupuaçu-fa koporsók / lebegnek a vízen körülötte // tetovált arcán a trópusok szomorúsága / kitátott szájából fekete ritmus ömlik / antropofág ordítása dübörög a dombokon // az elszemélytelenedés fajtalanságát hirdeti // rikoltozó papagájok és majmok verik fel / a sikátorok húgyszagú csendjét vérszívó kolibrik köröznek / a reszkető koloniális hús körül

Cittá dolorosa III.

Fortaleza, 1984

kitépett szervek lebegnek a langyos véróceánban

homokba ásott holttestek a strandon

kiszáradt pálmafák árnyékában

indiángyerekek játszanak levágott végtagokkal

meglékelnek egy koponyát mint egy zöldkókuszt

remegő cukornádmezők között gyarmati magányban jön az arcnélküli Karneválisten lábai előtt nyöszörögve hajolnak meg a kévék nyomában az őrjöngő trópusi láz az egyenlítő entrópiája

az utcákon eldobott injekciós tűkön táncolva kannibálok várják a felszabadító skizofréniát

az áldozat minden élőt felfal

mangófák lángoljatok a feltartóztathatatlan nyárban

Rio de Janeiro, 1978

egy elfelejtett kontinens dallamain érkezik a Kongó Király a Guanabara-öbölbe

cupuaçu-fa koporsók lebegnek a vízen körülötte

tetovált arcán a trópusok szomorúsága kitátott szájából fekete ritmus ömlik antropofág ordítása dübörög a dombokon az elszemélytelenedés fajtalanságát hirdeti

rikoltozó papagájok és majmok verik fel a sikátorok húgyszagú csendjét vérszívó kolibrik köröznek a reszkető koloniális hús körül

a magasban sókristály és gyász csapódik ki a kitárt kezű betontestén

megdobban a gránitszív a görnyedt hátú dombon felülről a város csak egy köpet széttaposott mangó gigantikus csótány pókszabású

a szemétbe vájt urnákból előbújnak a rettegett arcnélküliek hogy felzabálják a smaragdot izzadó Copacabánát öt évszázados favela-fájdalmuk emléke zsigerelőkéssel tér vissza beléjük

egy diftonguson keresztül lépni át a feltétel nélküli rothadásba

kezdődik a karnevál az utópikus test folyamatos parúsziája