Fehér Renátó az első kötetes szerző sajátos helyét a mai magyar irodalomban többek között a hrabali kapcsolódási pontokkal magyarázta. Kiemelte a vidéki miliő befolyását, a nosztalgia jelentőségét, valamint a pábitel figura megjelenítését. Ezek sajátos egyvelege Gál prózájában azt eredményezi szerinte, hogy a tragikum és a komikum egyértelműen és elválaszthatatlanul férnek meg egymással, „derűfájásnak” nevezte ezt a jelenséget, mely hallgatva az est végén az újabb felolvasást, találó kifejezésnek bizonyult.

Gál Soma kötetbemutatójának estéje egy héttel az idei Könyvhét nyitónapja előtt, június másodikára, csütörtökre esett. A közel telt házas, két felvonásos eseménynek a Fuga adott otthont. Borbáth Péter, a kötet szerkesztője konferált, az első rész nyitányaként megtekinthettük a könyv trailer-ét, miután pedig elúszott a videó végén látható metaforikus papírhajó, Horkai Tamás, a Gál Somának is otthont nyújtó kollégiumhoz szorosan kötődő Küklopsz Színház vezető színésze olvasta fel a Sármesék egyik leghosszabb novelláját, A vasút történetét. „…úgy higgye el nekem, mint amennyire igaz az (…)” – ha a kötet címéből, vagy a videóból még nem derült ki, akkor ezután a mintegy huszonöt perc után, már mindenképpen világos lett a közönségnek, Gál Soma mesét mond, anekdotáz. Családtörténeteket írt meg Sármellékről, majd a könyv második részében balatoni élményeit dolgozta fel.

Beszélgetőtársa, Falvai Mátyás felhívta a figyelmet Gál hrabali megoldásaira, mint közös pontot emlegette a cseh írólegenda iránti tagadhatatlan érdeklődést és hatását alkotásaira. Gál Soma elmesélte, édesapja ajánlása alapján először filmek formájában találkozott Hrabal munkásságával, de a cseh újhullám hangulata elég mély benyomást gyakorolt a szerzőre ahhoz, hogy később a könyveket is megkeresse a családi könyvespolcról. Az írásra a magánéletben sokszor csendes Gált, elmondása szerint, az elfojtott beszédkényszer, a mesélés fontossága, a történetekben rejlő érdekesség, szórakoztató érték vezette.

A világirodalmi hatáson túl a szerző a kortárs fiatal alkotók és körök befolyásáról is nyilatkozott saját művével kapcsolatban. Gerőcs Péter munkásságát emlegette, valamint Nyerges Gábor Ádámmal való, személyes és szakmai együttműködését, az író, költő, szerkesztő-barát „noszogatását”, melyek mindig előrelendítették, inspirálták saját írói pályáját. Mesélt apokrifos karrierjéről: második félévében Fráter Zoltán írásgyakorlat óráján szegezte egyetemi tanárának és a lap egyik alapítószerkesztőjének a kérdést, hogy lehetne ő szerkesztő a folyóiratnál? Az elkerekedett szemek után jött a válasz, jelenleg éppen asszisztenst keresünk – Gál Soma pedig szervezőként, kezdetben „lóti-futiként” belevágott, mára pedig a csaknem tízéves, országos folyóirat prózaszerkesztője lett.

Gál Soma novellái a vidéket szólaltatják meg. Falvai felhívta a figyelmet, hogy ez a tematika jelenleg divatját éli újfent az irodalomban, azonban mintha ezeknek a megírásához el kéne távolodni otthonról. Gál is már Budapestről szemlélve vágott bele az anyag elkészítésébe, a kötettervezésbe. A szerző egy harmadik ciklust is tervezett a könyvébe, mely budapesti élményeiről szólt volna, de a szerkesztő megjegyezte, ezeket sajnos már a könyv betördelése után jutatta csak el hozzá. Falvai az első rész lezárásaként azt kívánta Gálnak, hogy ez az alkalom ne csupán a lezárása legyen egy korszaknak, hanem egy irodalmi pálya kezdete. A szünet előtt Urbán Bálint és Toroczkay András zenéltek.

Rövid szünet után a már említett Fráter Zoltánnal és a fülszöveget író költővel, kritikussal, Fehér Renátóval folytatódott az este – velük Borbáth Péter beszélgetett. Fráter Zoltán a modern magyar kor irodalomtörténészeként felhívta a figyelmet arra az érdekes tendenciára, összefüggésre, mely Gál Somát bizonyos értelemben Móriczhoz vagy Mikszáthhoz köti. Ugyanis ezek a nagyságok is pályájuk kezdetén a közvetlen környezetük, szülővidékük anekdotáit dolgozták fel első novellásköteteikben. A párhuzamot persze véletlennek is tekinthetjük, de az biztos, hogy kezdődött már nagy prózaírók pályája hasonlóan, mint a frissen az irodalmi életbe lépett Gál Somának.

Fehér Renátó az első kötetes szerző sajátos helyét a mai magyar irodalomban többek között a hrabali kapcsolódási pontokkal magyarázta. Kiemelte a vidéki miliő befolyását, a nosztalgia jelentőségét, valamint a pábitel figura megjelenítését. Ezek sajátos egyvelege Gál prózájában azt eredményezi szerinte, hogy a tragikum és a komikum egyértelműen és elválaszthatatlanul férnek meg egymással, „derűfájásnak” nevezte ezt a jelenséget, mely hallgatva az est végén az újabb felolvasást, találó kifejezésnek bizonyult. A mélyen tragikus Tarr Sándor-féle vidéki közérzet Gál Sománál nem található, szereplői „szeretik az életet”. Fráter Zoltán még zárómondatként fontosnak látta megemlíteni a mágikus realizmus jelenségét, mely talán akaratlanul, mégis teljesen organikusan épül be Gál prózájába. Fráter Zoltán hálásan idézte a szerző egy mondatát: „Hogy lássák tükröződni a gondtalan mosolyunkat, abban a valóban kristálytiszta vízben” – számára ez a fiatalságát idézte meg. Gál Soma prózája nemcsak arra képes, hogy leírja saját élményeit, bemutasson egy speciális környezetet, hanem bárki találhat benne valami szépet, számára nosztalgikusat.