top of page

Jász Attila versei

2015. márc. 30.
2 perc olvasás

Egy nap, amikor tükörkép leszek csak, / ne hagyj magamra, kérlek, csak ints vissza, / hogy minden rendben, érj hozzám

Jász Attila 1966-ban született Szőnyben. Költő, szerkesztő, esszéíró. Neve és más nevek alatt számos műve megtalálható nyomtatott és online formában. Legutóbbi könyve Szárnyas csiga címmel, 2014-ben jelent meg az Új Forrás Könyvek gondozásában.

 

(Tamás Bertalan felvétele)

 

szárnyas csiga

 

Egy nap, amikor kutya szalad a téren,

 

az angyal üdvözletét adja át éppen,

 

galamb nélkül, sietve, felemelt kézzel,

 

a múzeumban, a képen, amit nézel,

 

de a szárnyas csiga hogyan került oda?,

 

egy alig látható természeti csoda,

 

ahogy repül, mintha mászna csak a kép szélén,

 

rakoncátlan a ránc az angyalruha élén,

 

ahogy térdel, egyáltalán nem kicsi a talpa,

 

miért ne lehetne vízálló bakancs is rajta?,

 

miért ne lehetne ez a szárnyas csiga

 

a teremtő türelmének szimbóluma?,

 

ha bűnbeeséstől megváltásig

 

évmilliókat kellett rá várni?,

 

csak nyugalom, van idő, ennyi látszik,

 

másszon vagy repüljön, történjen bármi.

 

szinte észrevétlen

 

Egy nap, amikor az ismeretlen görög szobrász

 

a női portré elkészültével annak sugárzó,

 

már-már isteni szépségét elviselni nem tudta,

 

az orrát kalapáccsal beverte, amitől a szoborfej

 

életszerűvé, még gyönyörűbbé vált, és a szája

 

sarkában játszadozó, addig szinte észrevétlen

 

archaikus mosoly felerősödött, szinte észrevételen.

 

a tükör túloldalán

 

Egy nap, amikor tükörkép leszek csak,

 

ne hagyj magamra, kérlek, csak ints vissza,

 

hogy minden rendben, érj hozzám, érints meg,

 

amikor majd tényleg csak egy tükörkép leszek,

 

megtudod, hogy szeretlek, mindig szerettelek,

 

imádattal követem minden mozdulatod,

 

akkor tükörkép leszek már csak benned,

 

és várlak a túloldalon, ha menned

 

kell, idő van, gyere utánam, kérlek.

 

névtelenül

 

Egy nap, amikor leveszem magamról

 

e sokat használt földi nevet, újból

 

meztelen leszek, és kiderül végleg,

 

névtelenül születtem, egyedül élek,

 

névtelenül alszom és egyedül félek,

 

névtelen gondolkozom, egyedül érzek,

 

egyedül és névtelenül halok majd meg,

 

mindig csak ezt tudjam, csak mindig tudjam ezt,

 

kérlek, uram, csak addig, csak addig éljek.

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Borsos Bence: megálmodtam

hetekig nem aludtam utána hogy soha többé / ne találkozzam a nyomorral az önzőséggel / a savanyú gumicukor árus mosolyával ott álltunk a búcsúi forgatag kellős közepén nyár volt az utcai ivókútnál tol

 
 
Országh Virág: Külalak

Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősi

 
 
Lauer Péter: Szobor

az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Szép V. Árnika

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page