Egy ember konzerválása nem szórakozás, / de nem is mindig gyászmunka. Evidencia. / Két óvodásmosolyú fiatal egyén halad / hazafelé egy feltúrt utcán, a rájuk /sötétedett nyárban-őszben.

Egy ember konzerválása A volt szeretők múzeuma egész napos nyitvatartással, ingyenes belépéssel várja (haza) egyszem látogatóját. Felhalmozott anyaga mindenki más számára értelmezhetetlen. A kiállított tárgyak eszmei értéke az elmúlt kapcsolatok végkicsengésétől és kronológiai sorrendjétől is függ. Noha időről időre megesik bizonyos háztartásokban a gyűjtemény alkalmi rostálása, a kiállítás nagyobb részt csak bővül. A tárlat részét nemcsak tárgyak, fényképek, dokumentumok, eltett jegyek, plüssállatok, levelek és egyéb kategóriájú szuvenírek képezik, fő attrakciója épp a virtuális részleg, melyben emlékképek, de akár le nem élt idők részletgazdag forgatókönyv-változatai is előfordulnak. Egy ember konzerválása nem szórakozás, de nem is mindig gyászmunka. Evidencia. Két óvodásmosolyú fiatal egyén halad hazafelé egy feltúrt utcán, a rájuk sötétedett nyárban-őszben. Ennek egy idő után pusztán dokumentumértéke van, a szereplők mondták már, mondják még másnak is, hogy szeretlek. A jelenet azonban tucatjellege és egyedisége mián egyaránt felbecsülhetetlen. S mikor újra megismétlődik, sajátos és megismételhetetlen módon, sokadszor is pontosan ugyanúgy, bájos és szívszorító egyszerre, ahogy a résztvevők újra meg újra feltételezik, hogy ezúttal majd nem lesz konzerválás, nem egy időszaki kiállítás bővül, mikor apró darabokkal gyarapítják a gyűjteményt, melyeken szinte már előre virít a következő, talán, szoronghatnak, mégsem hozzárendelhető katalógusszám.

egy hallomás érzete / inkák annyi kultúra van. szerte a világban, de a közelben is. még értelmezni is tudja, tudná. értelmiségi ivadék. aztán mégis csak az emberi test. a geniátáliák figyelemdiktatúrája. áh. pedig annyi kultúra van a világon. vannak, voltak például az inkák is, azokról hallott már? hogyne hallott. mindenről hallott. arról is, amiről nem. érzésre. tudja, milyen érzete van egy hallomásnak. az már majdnem olyan, mint majdnem ismerni valamit. ami pedig épp olyan, mint maga az ismeret. az értelmezés. értelmiségi ivadék. pedig a filharmonikusok. a reneszánsz. európa! de amott már lehajol, nyújtózkodik, biggyeszt vagy ajkába harap, hajába túr, feszülő ruhán igazít egy emberi test. pedig annyi de annyi. áh.

Fegyelmezné az ember A meglepődés a pancserek műfaja, hamvas, ostoba naiváké. De minek. Minek e pár másodpercnyi, ripacs bábszínház az ember arcán, pusztán, hogy leleplezd magad, hogy végképp egyértelművé tedd, nincs annyi eszed, hogy rájöjj, mi történik. Mikor a párod megvallja, hogy már nem szeret, mikor a gyerek elárulja, hogy függő, mikor az orvos közli, hogy a beteg, sajnos, menthetetlen, egyáltalán, mikor bárki bármit el akar mondani – miért is ne fegyelmezné az ember az arcvonásait, és felelne csak ennyit, pókerarccal: tudom.