ég a nafta élénk a forgalom / az autókat számolom / vajon melyiknek utasa / a magány a gyűlölet a fájdalom / s melyikben utazik a szerelem

A végtelen meghosszabbítása 08_30

az ég szemében felhők vöröslenek beömlenek a tiszta azúrba – magas az istenek vérnyomása

ég a nafta élénk a forgalom az autókat számolom vajon melyiknek utasa a magány a gyűlölet a fájdalom s melyikben utazik a szerelem

lehúzok az első parkolóba bőröm alatt karcolni kezdenek hiányod növekvő tüskéi felhámom sejtjei porként szállnak fel szélben kavarogva utaznak feléd

nyisd ki pórusaid fogadd magadba a vágy e lézengő parányi lovagjait engedd hogy simogassák minden hajszálad gyökerét tested minden pihéjének tövét készítsék elő kószáló nyelvemnek s mikor hol lecsapó egyéb részeimnek

parazsat visz a szél a parázshoz izzik a távol – izzon még inkább a közel tápláljunk táltos paripákat sárkányokat ölünk nedvéből etessük őket száguldjanak minden idők között-fölött véssék az égre hogy mi teremtettük őket együtt te meg én te meg én

A végtelen meghosszabbítása 08_25

diópor, néhány szem szőlő, sajtdarab, ajkadról lehullott csóktöredék, öled ujjbegyemről leszakadt aromája – maradékok a tányérban.

belefújok, erősen. szemembe s orromba tolul a keverék illata. úgy leszel itt, hogy máshol vagy közben. ingem kigombolom, engedlek közelebb,

engedlek magamba, a bőröm alá, húsomba bújni, bárhol vagy, kedvesem. az otthonos város idegen lakosztálya táguló lelkemnek bizton szűk marad.

tágul, de kitölti szőlő meg diópor, és elárasztja a szerelmes harmónia. reggel nem érzek majd semmi hiányt.

holnap innen viszlek haza meg nem haza.