Kántor Zsolt versei
A befogadás záróakkordja a megtapasztalás. / A megértés billentyűzet. # Dó-mi-szó. / In toto: kimetszi a tegnapot az idő húsából / Az emlékezet Majd egy processzor hasába ülteti bele. / Cipő, kulcs, ing alatt felejtett pizsama.
Patchwork
Kivezetés
Rajtunk túl is van egy szakadt,
Elkóborolt időbeliség.
A megtörtént dolgok világa.
De most túl nagy hangsúlyt kap.
A mama feltör egy tojást.
Így három perc alatt megsüti a galaktikát
Az időnek sós íze lett.
Mégsem felfogható
Láthatatlan a mintázata.
Bennünk van, legbelül. Mindenütt.
A befogadás záróakkordja a megtapasztalás.
A megértés billentyűzet. # Dó-mi-szó.
In toto: kimetszi a tegnapot az idő húsából
Az emlékezet Majd egy processzor hasába ülteti bele.
Cipő, kulcs, ing alatt felejtett pizsama.
Minden utazik.
Idő és nyelv
Bekapcsol a riasztó a harang szavára.
Megrezzen a rigó és odébbáll a dél.
Gondolat nélkül nincs nyelv.
S hang által van létesülés.
Amit hallunk, azt hisszük.
S a hatását hazavisszük.
Odafordítja az ember a fejét.
Még nem látja, de tudja, hogy a jel
Egy véletlen mozzanatra felel.
S tizenkét fémes ütés után elnémul a gép.
Majd kis szünet, szót kap a beszéd.
Szavak teszik elevenné a létet.
S aggályok ejtik foglyul a miértet.

