A csilpcsalpfüzike / egy kicsit csélcsap: / ugrál oda-ide, // amerre a szél csap. / Elég kicsike, / de az egója szép nagy, // amikor a párját fűzi be.

A csörgő Láttam apával egy érdekeset… Egy facsemetét, amin egy szarka, csörgött: mintha a fagyerek rázta volna ágkezével a csörgőjét. De sajna gyorsan elrepült, a fácska meg ott maradt, és elszállt csörgőjét siratta, azt a fekete-fehér tollasat, egész kis tócsa gyűlt össze alatta, az élet néha elég vacak.

A papírsárkány Tavasszal sárkányt reptettem, vagy inkább ő reptetett engem. Azt mondta, hogy „viszlát!”, és már fent is volt az égben, és vele szálltam én is, a kislány, pedig csak lentről néztem, onnan csodáltam, ahogyan szállt szépen, vidáman és komolyan. Lángot nem lehelt, nem… Hisz meggyulladt volna tőle egészen biztosan, mert papírsárkány volt a szentem, törékeny és gyenge, és nagyon szerettem. Törölte arcát a fellegekbe… A tavasz csengőhangja A parkban egy csilpcsalpfüzike énekel, és azon tűnődöm, a hidegben fázik-e? Neki kabát se kell? Az öltözéssel nem sokat vacakol ott- hon. Cipőjébe se este, se reggel nem megy homok. Ami azt illeti, nincs túl hosszú és bonyo- lult éneke neki. „Csilp-csalp, csilp-csalp” ‒ a világba ezt hirdeti, a sok levél körülötte, amíg hajt. S ha elrepül egy másik fára, vajon maga után hív majd, hogy legyen hallgatósága? A csélcsapfüzike A csilpcsalpfüzike egy kicsit csélcsap: ugrál oda-ide, amerre a szél csap. Elég kicsike, de az egója szép nagy, amikor a párját fűzi be. Legyen bár fél öt vagy fél hat, mindig van idő egy üzire. Ilyen madár a csilpcsalpfüzike. Acsai Roland (1975) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas, Bárka-díjas, Év könyve-díjas (ifjúsági könyv kategória) író, költő, műfordító, drámaíró. Abonyban nőtt fel, és az ELTE BTK-n diplomázott magyar nyelv és irodalom szakon. 1996 óta publikál, eddig 20 könyve jelent meg, és sok műfordított regénye. 2005-óta írásból, műfordításból él. Két lánya van. Budapesten lakik.