A lehetőség friss beton. / Ki kell várnom, míg megköt, / míg végigmehetek rajta úgy, / hogy nem hagyok benne nyomot.

1 Az emberi szellem kisugárzása egy templom külső állványzatához hasonlatos. A lehetőség friss beton. Ki kell várnom, míg megköt, míg végigmehetek rajta úgy, hogy nem hagyok benne nyomot. 2 A körömfestésnél a buborékmentes anyagfelvitel a fontos, mondja a nejemnek munka közben a testvére, a kényszervállalkozó, s az ecsettel óvatosan, szálazó mozdulattal teríti az anyagot, mert különben buborék képződhet a gélben. Irtózik azoktól, akik bíznak benne, de nem fogják fel, amit mond. Nem öregszik, nem fog rajta az idő, belenyugodott, hogy a halál létkérdés. A hús hozzácsapódik a csonthoz. 3 Buborékban születik a nemlét, szappanbuborékban, mit kisgyerek fúj, akinek megtiltják, hogy átverekedje magát a gazos paradicsomon. Járjon a tengeren, hol a déli forróságban szomjan halhatna, mint maga az igazság, vagy mint a megbocsátó Isten. 4 Amikor kicsordul könnye, a felhő újra esőcseppé áll össze. 5 A tények az esetet nem látják. Az időjárás mindig a legrosszabbkor romlik el, amikor lenne idő eljutni oda, ahol a szabadság elereszti a kakukkos óra kakukkját. Ahol a boldog jövő gondolata felmerülne bennem, mint a büszke hattyú nyaka a víz alól. /Az igazság kört rajzol körém, amiben, ha nyugton maradok, ott vagyok a középpontban./