lesz fiam lesz / hogy örökre otthagy / benned valami / nagyon szépet / amit kihordani és megölni / hordani és ölni / hordani és halva látni / hordani és haldoklani / neked kell

Az első

aki mellett feltűnt milyen kevés a környéken a kivilágítatlan kapualj nem tudta a nevemet

ismerte a szótagjaimat a magánhangzók ritmusát de sosem értem a szájához mint szó

csellengtünk az utcalámpák vakfoltjában mindkettőnkben feltámadt a szél mire meglett az a lépcsőház mint eső elől menekülők bezuhogtunk

kopogtak tőlünk a postaládák de a sötétben nem láthattam hogy egyiken sincs név

Lesz fiam

lesz egyszer valaki bal csuklódon megáll tőle az idő és hiába lazítod az óra szíját szorít majd

lesz fiam lesz valaki az első poharat mikor a poharához emeled autók koccannak össze

lesz fiam lesz aki nem marad soká elsiet másra várni árnyékok rohannak és fák izmai nyögnek és elfújsz egy doboz papírzsebkendőt azon ahogy a nevét mondja

őtőle

lesz fiam lesz hogy nemet mond és elszív egy dobozzal míg a fék izmai nyögnek és árnyékok rohannak és akit sietve várt már nem jön meg sosem

lesz fiam lesz hogy egyszercsak mégis ott van képtelenül mint a holtak a temetés után és feljön tőle a tengerszint a másodikra és lesz fiam lesz hogy ami történik három igeidőben történik egyszerre

lesz fiam lesz hogy örökre otthagy benned valami nagyon szépet amit kihordani és megölni hordani és ölni hordani és halva látni hordani és haldoklani neked kell

lesz fiam lesz hogy emészt hetetlen hónapok után újra feltűnik mint aki felett nem úr semmi igeidő

és lesz fiam lesz hogy többé nem ír semmi igeidő nem enyhít se fájdalma se jelenléte nem enyhül se fájdalma se jelenléte de mikor eljön és megszüli amit kilenc hónapja hord akkor mindhárom mutató megáll

sima rutinműtét mosolyogja a férfi kezemet tördelem ropognak a percek túl régóta van már május 18 és 23 óra 40 hagyom hát és figyelem ahogy egy egyszerű órásmester újraindítja a pulzusomat

Kegyeletsértés

És megfeszül mindkét part. Egymás kezét szorítják a házak, és döbbenten maga alá bámul a híd, mint születik lábai között a halál.

Először mindig a hajó fullad meg, csak aztán az utasok, és nem szabad belegondolni, számlálgatni a perceket, a merülés tonnáit, milyen lehet az a hirtelen vaksötét, amiben nincs többé levegő, csak a hidegen toluló víztömeg, a nyomás a nyomás a nyomás és a kapálózó pánik, hogy itt most meg kell halni.

Hetekig, sőt órákig tart az ellentemetés; csörlők, csigák, huzalok küszködnek a feltámadás erős sodrú hullámtengelyén. Szivattyúzúgás, a darukar feszülése. Összevitatkoznak a fizika rokon törvényei. Végül ott, ahol az acélsodronyok a folyóba vájnak, lassan felmerül a hajótest. Élettelen víz lóg belőle és az alvilág iszapszagától bűzlik. A holttestek fotózása tilos! Kongatják a harangokat és mindenki virágot dob a kiemelt koporsóra.