Hanyatt fekszem. Eddig érek. / Anyám vagyok. / Köldököm a ritmuszavar mozgatja. / Sós lé folyik le idáig. / Ha viszket, elvakarom.

Köldökig ér

Hanyatt fekszem. A ritmuszavar mozgatja köldököm. Eddig értem anyámnak, amikor nem értem el. Felsőtestéről köldökmedrébe folyt le a sós lé. Ide gyűjtötte anyaszemefényét.

Köldöktengere pirosra csípte bőrömet. Himlősre, amin minden gyereknek át kell esnie. Időnként érintkezett csak velem. Félt, hogy újra megkapja ő is a kórt, egy súlyosabb lefolyásút. Várta, hogy magától múljon, hogy leszáradjanak a kiütések, vagy hegesedjenek legalább. Viszketett, magától nem múlt el soha, egy életre védett maradtam.

Hanyatt fekszem. Eddig érek. Anyám vagyok. Köldököm a ritmuszavar mozgatja. Sós lé folyik le idáig. Ha viszket, elvakarom.

ahova tartozom

futóhomok csernozjom patakot keresek mindegy hogy szomjat oltani vagy fürödni benne itt nem találok szolnoki vasútvonal pesti síkság tyúkhúr terem és csalán pucolok babot műanyag kerti széken szülök gyereket szépet de egyszerűt keverék tacskót tartok és tyúkokat hovatartozás szerint könnyen érthető vagyok és hézagos kevert tájszólással szólok ha kérdeznek az út szélén akácfa vagyok a kertben dió

Nordkinn-fok

az évszak farkasüvöltő hidegbe fordul megreccsen a jég testetlen súlya alatt vele reccsenek átlátni az erdőn kopasz ágai ijesztgetnek el maguktól nem akarom befogadni orrom elé lehelek kasmírt tekerek nem nézek oda szemgolyóm forró marad belülről fűt és csak az indulat nem tágítok szemeim nem tágítom szűkítek szűkölök szánhúzó kutyák nyerítenek mancsuk alatt rügyezik nem lépek oda