Egy tenyér elágazásai ‒ részlet egy ciklusból
Tépjétek ki a mulasztás savanyú / mártásában pácolt zsigereiket, / csorgassátok porba az epéjük, / verjétek járdaszegélyhez a fogaik, / csavarjátok oszlopokra a beleiket. // Sarjadjon sarukból bodzafa
„öt ujjam ötfelé kiált déli harangszó a neved füst a fű csontváz a fa déli harangszó a nevem” (Hervay Gizella: Öt ujjam ötfelé kiált)
Gyűrűs ujj. A kirohanás
Szerelem tüzes tekintetű zsoldosai, kössétek magatokra szablyátokat, öltsétek fel láncingeteket, ragadjátok magatokhoz pajzsotokat.
Nyergeljétek fel az indulat lovát, és portyázzátok végig ezt a kifogásokkal, gubókkal és halogatókkal teli várost.
Dúljátok fel az utcákat, amiken annyian tanultunk félni és kötődni.
Zúzzátok be a kirakatokat, amelyek fényeinél elszalasztottuk a legfontosabb csókokat.
Rángassátok ki fáradtolaj-szagban úszó, komor lakásaikból a magány hűbéreseit.
Hurcoljátok a terekre őket, és koncoljátok fel mind.
Tépjétek ki a mulasztás savanyú mártásában pácolt zsigereiket, csorgassátok porba az epéjük, verjétek járdaszegélyhez a fogaik, csavarjátok oszlopokra a beleiket.
Sarjadjon sarukból bodzafa, vérükből virágozzék levendula, húsukból hajtson ki százszorszép, nyelvükből nyíljanak pipacsok.
Koncoljátok fel szerencsétleneket, szórjátok szét maradványaikat, hogy ím, megszabadítsátok őket a béklyóktól.