barlangos percekben és örökkön / valóságig kiállított pillanatokban / ahogy akkor is aggódtam le fog / szakadni az ég hisz az erdőben / voltunk tető nélkül az ágak alatt

a vonzás ellenére mint a magtól a távolodó elektronok kerestünk újabb potenciált velős napokban az emlékezés meghanyatlott és magával rántva minket a sekély partokra felhőkből és fényekből próbáltam felidézni a jelent ami mellettem maradt árván felnőve barlangos percekben és örökkön valóságig kiállított pillanatokban ahogy akkor is aggódtam le fog szakadni az ég hisz az erdőben voltunk tető nélkül az ágak alatt te mondtad hogy nem eshet ma és nem esett amíg a ceremónia véget ért kivonulva a násznéppel együtt áldás szitált csak felettünk és utána kiünnepelten igyekezve erőtlen türelemmel éjjel az ágyunk felé beléd estem mélyen és jöttem a felszínre akár a fontos és tiszta levegőre ebben a században az irracionális szálakba gabalyodva bezárt ajtók között a lehetőségek elmenekülnek a rabszolgasorsuk elől hol nem veszik őket semmibe úgy hiszem könnyű volt a frigyláda hisz pár ember bírta el a jelenlétet kilométereken át én sem fáradok el vállamon az istennel akit néhány ember lát rajtam főként ha szólok hogy rajtam van nagy gonddal őriz ha beletörök habár idő kipihennem és felfogni a végtelen megbékélést a valós formákkal mik körbevettek itt terítettél meg hogy egyek még vesztegen leomlanak a gondolatok megérkezve végre és meglepően nem sok sok évvel ezután hiszen pár éve mielőtt megismerhettelek még füvet szívtam volna itt hasonló békéért áradozva a világban és alatta jól kijárt kocsmatúrákon a kultúráért kapott fizetségem tüntetve folyton el mosva a vízben lágy lejtéssel merült a felszín egy tisztább és komolyabb öntudatra most hol síneken feküdtek holtak boldogan áznak hullámoknak ingásában megfizetett munkavállalók de apám a megfizethetetlen nincs itt a beat növendék ki az egzisztenciára vágyva nomádként igyekezett meg állni a gyorsuló árban és elsüllyedt szinte vitéz őseivel és a levegőben szétterjedt kommunista ökörnyállal a város végén zárkózott be a házba amit ő épített velünk a gerendákkal keresztbe és kasul erősítve a romló szerkezetet mi nélküle is tovább áll rajta kívül nincsen az anyám se itt aki puszta aktokba lett szerelmes negyvenévesen próbált húsz évet lenyesni magából amíg gyerekei tépetten és halványan maradtak meg hasfalán így hagytam el őket huszonkét évesen számot vetve víz fölött kántálom bent a házasságot hogy látom évek múlva is boldogan a nádas ringásában az ölelkező gomba körben az óriás füzek alatt a hideg vízben bugyborékoló halak testet öltött meztelenségében tárt öblök verejtékező biztonságában sima homokban egy kagyló szélen kicsöppent vérben a megváltott ciripelésben kinyílt ablakok szűz huzatjában reggelre minden üres lesz a mindent kifeszítő szépség hajtja ki egyedül a vad fotonokat a domboldalra majd szétkergetik őket a fekete gomolyok a hosszú tágulásban minden eltűnik most mégis minden percért kapkodok sárga lámpák villognak zavartan de nem eshet hangod nélkül az áradat tömörítve százféle jövőben kegyetlen velünk együtt hordaná végzetét vállán de mi könnyű frigyet viszünk helyette

A PesText világirodalmi fesztivál 2023-as, „Felhők” hívószóra kiírt irodalmi pályázatán, a zsűri döntése alapján a szakmai díjat Katona Ágota Négyzeteken keresztül látjuk az eget című alkotása nyerte. Ezt az írást, illetve a másik tíz döntős művet elsőként a SZIFONline-on olvashatjátok, és július 26-ától augusztus 25-éig szavazni is lehet arra, hogy melyik pályázó nyerje a közönségdíjat.

Loading…