MERÜLJ EL A SZIFONOKBAN!

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére. A könyvtár egy heterotópia, ami az időhöz és a térhez másként viszonyul, mint más helyszínek, és ez a folyóiratolvasásra is kihat: a lapszámok ugyan fáziskéséssel jelennek meg a polcokon, azonban a könyvtári körülmények támogatják az elmélyült olvasást: a belépéssel létrejön az esemény rit

Noha az egyetemi közegben óhatatlanul belefut az ember egy-egy nyomtatott lapszámba, tényleg csak belefut. Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik, hisz ezek általában folyosóra vagy könyvtárba kitett, két-három éves példányok, alig akad bennük pár ismerős név. Mondogatja is néha magának az ember, igazán elmehetne egyszer egy újságoshoz, vehetne egy friss lapszámot, elolvashatná az egészet, úgy ahogy az meg van írva. Vonatállomások újságosaiban és az Írók boltjában tett bes

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle

Papír alapú folyóiratok véletlenül szoktak a kezem ügyébe kerülni, általában valamilyen egyetemi kerekasztal-beszélgetés alkalmával. Pedig sokkal átláthatóbbnak tartom a print formátumot, és egyszerűen jobb a hangulata. Néhány folyóirat aktuális számát letöltöttem, hogy beválogassam. De végül formátum alapján szelektáltam a szemléhez, ha már nem kényszerülök arra a nyári időszakban, hogy képernyőt bámuljak, tehát végül csak papír alapúak kerültek be. Így is bőségzavart okozot

Számomra a nyár nemcsak a pihenés, hanem az elmélyülés időszaka is. Ilyenkor különösen jólesik belemerülni folyóiratokba, hiszen a nyári szabadság során ráérek elidőzni egy-egy vers, novella vagy tanulmány fellett. Ebben a lapszemlében a májusi és júniusi lapszámokból válogattam. Látó 2025/5. Az Írók Boltjában először a marosvásárhelyi Látó májusi lapszámát emeltem le a polcról, hiszen ez a folyóirat korábban még nem okozott csalódást számomra, és ez most sem alakult másk

A felkérés után körbekérdeztem az ismerőseim között, ki olvas irodalmi folyóiratokat. Esztéták, filozófusok, magyar szakosok, próbáltam „szakmán belül” maradni: a válaszadók ismerik a legtöbb folyóiratot, de nem állandó olvasók. A kérdések mögött nem hózódott meg elitista hőbörgés, sőt: ugyan én is követem a legtöbb folyóiratot Facebookon, mindig megnézem, kik jelentek meg az adott lapszámban, és online archívumokban is gyakran elolvasok egy-egy novellát, soha nem lapoztam

Az elmúlt év decemberében készítettem egy rövid összeállítást, első kötet előtt álló pályatársak verseiből. Kíváncsi voltam, ki milyen témát mozgat, hogyan jeleníti meg. A teljesség igénye nélkül, mert annyi vers van, mint csillag az égen, és nem vagyok én semmiféle döntőbíra. Egyszerűen ránéztem, mi van velünk. Jólesik ezt írni, mert érdekel, ki milyen költészetet működtet. És hogy annak a bizonyos tevének a két púpját (Nemes Nagytól kölcsönözve), a szó örömét és a szó elé

Pár napot otthon töltöttem Kézdivásárhelyen, amikor felkérést kaptam erre a téli lapszemlére. Ez aznap történt, amikor véletlenszerűen szembejött a hírfolyamban: megjelent egy kritika a kötetemről a Kalligram októberi számában. Kézdin a leggyorsabb hozzáférési lehetőségem az volt, hogy előfizettem a Szófa oldalára. A lapszám már fel volt töltve, örvendeztem − nyilván nem bírtam kivárni, hogy visszaérkezzek a fővárosba, és az Írók Boltjából szerezzem be a lapszámot, meg amúg

Újra meg újra meglep, hogy az egyre nehezebb kulturális és gazdasági körülmények közepette az egyes irodalmi folyóiratok milyen magas színvonalú lapszámokat képesek kihozni a nyomdákból. Úgy tűnik, lehet bármilyen mély a mocsár, a lótusz megleli a módját, hogy felemelkedjen. A napról napra veszélyeztetettebb folyóirat-kultúra relevanciáját, úgy gondolom, az alábbi, általam választott lapszámok háromszorosan igazolják. Hévíz 2024/2 A Hévíz folyóirat Apokalipszis című száma

Remek megtapasztalás volt az Alföldben, az Apokrifban és a Látóban megjelenő szépirodalommal, recenziókkal és tanulmányokkal találkozni a nyár folyamán. Úgy gondolom, távolról sem vagyok annyira jártas a folyóiratirodalmat illetően, mint amennyire lennem illene egy efféle szemle összeállításához, viszont annál inkább remélem, hogy valahányszor lehetőségem adódik még ilyen jellegű tájékozódásokba bocsátkozni, ugyanazzal a zöldfülű rácsodálkozással és esztétikai élménnyel marad

A felkérés örömén felmarkoltam pár áprilisi, majd májusi lapot, hogy ezúttal nem a könyvtári lapozóban, nem is a boltban helyben fogom olvasni – ünnep, hogy haza is hozhattam mindegyiket. Aztán a felismerés, hogy rosszul emlékeztem, öt helyett hármat szokás szemlézni. Ez kevesebb megírandó szöveget, mégis több fejtörést jelent. Sebaj, kivételesen időben neki is láttam. Az egynapos csúszást persze már csak illemből is el szokás követni mint az „akadémiai viertel”-t. Hát így.

Nem könnyű mostanában a folyóiratoknak. Hónapos csúszások vannak, így a február-márciusi szemle sem de jure, inkább de facto. Tiszatáj Engedtessék meg nekem a hazabeszélés joga. A 2024-es év első Tiszatája egyből egy duplaszám (feltételezhetően a csúszások normalizálása miatt). A számot Szőke Lili alkotásai díszítik, melyek egy egészen különös, steril hangulatot árasztanak. Ezeken a képeken a testek a legkülönfélébb és leglehetetlenebb helyzetekben jelennek meg. A lapszám

Talán senki nem vitatja, hogy a magyar irodalmi folyóiratok minősége messze túlszárnyalja azt, amit egyre szűkösebb anyagi támogatottságuk megengedne. Emiatt lapszemlém vélhetően akkor járna el helyesen, ha minden egyes december-januári megjelenést végigvenne. Ez azonban egy jótékony, ám voltaképp megúszós írást eredményezne. Merthogy miután befutott a felkérés e feladat elvégzésére, – hogy a lapszemle ne ,,csak” lapszemle legyen – zsigerből egészen más gondolatok is elkezdte

„A kezdet kínja jelzi a vállalkozás nehézségét.” (Földényi F. László) A vállalkozás nehézségének súlya akkor válik igazán érezhetővé, amikor az őszi folyóirattermésben a kerek évfordulóhoz kapcsolódóan az októberi Kalligram és a novemberi Jelenkor is Borbély Szilárd életművének szentel hosszabb-rövidebb egységeket, korábban nem közölt, hagyatékban maradt szövegeket is publikálva. De felkelti az érdeklődést Bodor-blokkjával a novemberi Alföld, valamint Csiki László Éjféli

Jó dolog az irodalom, és jó dolog a folyóiratkultúra is. Kivéve, ha lapszemlét kell írni: ilyenkor válik feltűnővé, hogy elhíresülten kis országunk és kis nyelvünk mégis mennyi színes-szagos zsornált kitermel évről évre, oly sokat, hogy a kultúrafinanszírozás hiányosságai fölötti siránkozást fölváltja a bőség zavarának émelyítő érzése. Magamra nézve, hogy teljesítsem a SZIFONline.hu szerkesztőinek kérését, a következőképp oldottam meg a szelektálás nehéz feladatát. Első kör

Amikor megkaptam a megtisztelő felkérést az e havi folyóiratszemle megírására, először zavarban voltam, hisz a műfaj nehézsége mellett az is az eszembe jutott, hogy miként lehet áttekinteni egy ennyire színes és szerencsére még virágzó(nak tűnő) palettát. Egyszerű választás lett volna a „klasszikusokhoz” nyúlni: Alföld, Jelenkor, Tiszatáj ‒ az abc-sorrendet szigorúan betartva ‒, esetleg a rovat egy-egy ugyancsak állandónak tekinthető szereplőjére lecserélve egyiket-másikat.

Mi sem jelzi jobban a nyomtatott folyóiratokkal kapcsolatos tapasztalatlanságomat, mint a tény, hogy amikor megkaptam e megtisztelő felkérést, először (naivan!) arra gondoltam, legfőbb vizsgálati szempontként a humort, a nyelvi leleményt, az anekdotikus elbeszélésmódot jelölöm meg. Kár tagadni, tévedés volt. Jókora! Effélét ne keressen, ne áhítson az avatatlan szem a kortárs hangok rengetegében! De mégis, mire számíthat? Következzék tehát egy meglehetősen szubjektív szemle

A Herito folyóirat 2020-ban megjelent 37-38-es, Magical socialist realism? című számának fókuszában a szocialista realizmus és annak disszonáns öröksége áll. „Szocialista tartalom, nemzeti forma” – ez a doktrína határozta meg a háború utáni művészetet a keleti blokk országaiban, azonban az akkor készült alkotások ma nagyrészt negatív konnotációkat vonnak maguk után. A lapban megjelent írások azt vizsgálják, hogy több mint ötven év elteltével képesek vagyunk-e érzelmek nélkü

Egy vallomással kezdem: sosem kedveltem a kulturális folyóiratokat. Képzeletemben valahogy úgy élnek, mint amik olyan írásokkal vannak tele, amelyeket még nem hőkezelt az irodalomtörténet és -kritika, nem főzte elő a nagyérdemű olvasóközönség. A belvárosi kávézókban esténként komikusan hatalmas borospoharakat szorongató irodalmárok írásainak nyers változataival. Egyébként is, ki olvas irodalmi folyóiratokat? Morogtam a bajuszom alatt az Írók Boltjában, mikor eldöntöttem, ho

Előzetes koncepció nélkül léptem be az Írók Boltjába, hogy kiválasszam a megfelelő folyóiratokat a szemléhez. Nem volt dédelgetett kedvencem a lapok között. Végül – a véletlennek köszönhetően – alakult ki a szubjektív toplistám. Abban a reményben választottam a Korunk 2023 márciusi, Határ/helyzet/jelentés címmel megjelent számát és a Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle 2022/3-as, Transzkulturális emlékezetkutatás című száma mellé a Jelenkor februári lapszámát, hogy