MERÜLJ EL A SZIFONOKBAN!

Öt óra múlt, mikor visszatette a májat a tetembe Mielőtt belevágott, átpörgette a papírokat. Garai Ferenc, hatvanhét éves, láncdohányos, szívelégtelen. A halál tegnapelőtt állt be, oka öngyilkosság. A többi papíron lényegtelen anamnézis, egyedül a fél éve felírt szildenafil tűnt fel neki. Most elégedett lenne a papa, elég merev mindene, motyogta. Lehúzta a jegygyűrűjét, és a papírhalom tetejére tette. A mobiljáról felesége és kisfia mosolygott rá, negyed öt volt. Két üzen

Szépek, simák, mint a víz faragta kavics. Égi kozmetikusaitok is irigylik. Szilágyi Domokos nyomán – Te vagy az, Angyalom? Ne haragudj, hogy elhanyagoltalak – amióta lezúdult a hó, lapátolok. Mindannyian lapátolunk, bőven van mit ellapátolni. Nem tudjuk, ki küldhetett ránk telet a nyári napforduló idején. Feledjük az utcakövek arcát. – – A fagyosszentek? Szóval tragédiájuk híre hozzátok is eljutott. Bonifácot nem tudtuk megmenteni. Énekel a tó jege alatt. Azt mondják, az

Mindent, bólint a feltornyozott hajú nő, és a markomba nyomja a tablettát. Nincs csúszás, ötödikként fognak szólítani. Ebbe bújjak bele, és kezembe nyomja az áttetsző, fehér kórházi ruhát. Vegyek le alóla mindent, kérdezem, feleslegesen. Tudom, hogy le kell venni mindent. Mindent, bólint a feltornyozott hajú nő, és a markomba nyomja a tablettát. Már rohanna is tovább, de még biztatóan rám mosolyog, a mosoly fontos, növeli a sikerességi rátát, olvastam valahol egy tudományos

Szentmise, a tabernákulumot figyelem, / a nyíló ajtó mögül kicsillanó kelyhet. „Someone has put cries of birds on the air like jewels.” Anne Carson London, Természettudományi Múzeum. Kétszáz kitömött kolibri. Ekkor még ilyennek hiszem magamat is, szégyellem, hogy kicsiny vagyok, csontjaim szinte átdöfik bőröm. Azonban a letakart test bűntudatát még nem ismerem, sem a sebezhetőség domborzattá válását a vászon alatt. Ahol arcom tükröződne, apró madarak büszkesége irizál, á

Mire való az "élet", ha tudom, hogy úgyis vége lesz? print(f" – Prediktív karbantartási szkennelés elindítva") print("00:05 – Ajtómechanizmus kopása 12%-kal nőtt az elmúlt 3 napban. Ajánlott csere dátuma: 2025. szeptember 6.") print("00:06 – Motorhűtés hatékonysága csökkent. Előrejelzett meghibásodás: 2025. szeptember 10.") print("00:07 – Szkennelés leállítva. Rendszer alapállapotba áll.") A karbantartási ellenőrzés szerint 2025. szeptember 10-én el fogok romlani. E

A fagyálló nem állította meg. Az én fiam halhatatlan. A fiam virkolák lett. Azután történhetett, hogy nyolcvankilencben besorozták Kolozsvárra és szüntelenül írta a leveleket haza. Azokat mind elégettem, a szívem szakadt meg, nincs bizonyítékom, és ő azt mondja, ilyen nem történt, én meg öreg vagyok, majdnem el is hiszem neki. Mégiscsak emlékszem, hogy a szomszédból Réka néni jött velem a laktanyába, ő beszélt románul, én nem, vittem egy egész sült kacsát, helyezzék át a fi

Az apja a konyha küszöbén áll, markában kétrét hajtott öv, kézfején kidagadnak az erek. Az oroszlánt megkötözik, selymes szőre tenyérnyi csomókban hullik az avarba. Mellette zsibongó kórus, csíkos képű borz bólogat a tölgyfa alsó ágán, egy orrszarvúbogár apró töklámpást egyensúlyoz. Csattog az olló, egy cilinderes medve tam-tam dobon veri hozzá az ütemet, elég, kiáltja, de hangja elveszik a zűrzavarban. Nyúlós köd borul a tájra, elnyeli a fákat, a lárma is csillapodni kezd,

Kopogok, várok. Újra kopogok, majd benyitok a garázsba. Apám sehol. A gyárkémény takarásában hullámlemezes szürke garázssor húzódik. Három sikátornyi galaxis ez, az alacsony tákolmányok hátukat egymásnak tapasztva képezik apáink birodalmát. A garázs háztáji gazdaság, erdei-mezei munka. Asztalos műhely, pince, raktár. Kocsma és bordélyház. Szentély. Nem autót tárolni való hely. Az kint parkol a hidegben. Ha van egyáltalán. Mármint autó. Legtöbbjüknek nincs. A garázssor nem g

Életünk középpontja a nagy ovális asztal; roskadozik a dús ételektől, a karácsonyi, születésnapi, évfordulós lakomáktól. Szilveszterkor hagyományosan sztrapacskát is eszünk. A sztrapacska elkészítésének szent módja még a cipszer nagymamáról maradt ránk. Tudni kell, hogy a szalonnakockák mikor pirulnak meg tökéletesen, mikor izzadnak ki magukból elegendő zsírt, és hogy kell azt a galuskára önteni, hogy jól sercegjen. Akkor valaki mindig megkérdezi: Halljátok, hogy énekel a z

Kérjük, mobiltelefonjukat kapcsolják ki vagy állítsák repülő üzemmódba. Épp felszálláshoz készülődünk, amikor meglátom az egyik stewardess nyakán a furcsa anyajegyet. Biztos vagyok benne, hogy melanóma. Laci észre sem veszi, azt figyeli, ahogy az utolsó tárolórekesz ajtaja is a helyére kattan, miután a fiatalabbik stewardess lábujjhegyre állva belökdöste mindegyiket. A kezemet szorítja, arcára kiül a nyugtalanság. Gyerekkora óta fél a repüléstől, indulás előtt minden alka

Felnézek, a fekete szemüvegkeretes lány összevonja szemöldökét, egy doktorandusz lenézően mosolyog, mindenki tapsol... A pszichológus azt javasolja, képzeljem el, milyen lesz, amikor majd ott állok a pulpitus mögött, elindítom a prezentációt, és elmondom, miért fontos napjainkban a kódexkutatás. A parkban ülök, lehunyom a szemem, és elképzelem. Épp kinyitom az ajtót, hogy belépjek a konferenciaterembe, amikor megszólal a kürt. A hársfák közömbösen tűrik a hangzavart. Két