MERÜLJ EL A SZIFONOKBAN!

Halott nagyanyám kuncog, mert a munkásnak nem esik le a tantusz, és szégyen nélkül néz vissza az őt pásztázó férfitekintetre. Halott nagyanyám tizenöt éve halott, de még mindig kézzel veri fel a tojáshabot, hogy amikor meglátogatom a sírját, legyen mivel megkínálnia. A kertjében az első szomszéd felőli kerítésnél súlyosan lóg az érett málna, amit belekever, ha már elég kemény a cukrozott fehér hab, de a halott nagyanyám háza most építőtelep, és a munkásoknak nincs ideje cse

Nem, ez nem történhetett meg. Csillagpázsit, fehér tippan, angolperje, zebrafű. Friss, meleg, fehér kenyéren húzom a vajazókést. A kacsazsírtól beindul a nyálelválasztás. Csípős házikolbászt szeletelek, vastagon, lilahagymával. Anyám, a matektanárnő ugyanennél a kisasztalnál számolja az aprót, közben érettségi feladatokon gondolkodik. Tudom, mert mozog a szája. Mikor matekozik, mindig mozog a szája, és most jönnek az érettségik. Ha hajléktalan jönne be, azt küldjed el, csak

A pásztor letérdelt hozzájuk és ölébe vette a lábukat. Visszaengedte a halakat az óceánba és lekefélte a birkák hátáról a tarajos sót. Előző életében fecske volt a nyáj. Mire az óceán partjára értek, a komondorok már csak a hullámos partra vágytak, beásták orrukat a homokba és megszűntek lélegezni egy percre. A birkák a hullámokat nyaldosták, kapkodták a fejüket a sótól, cikáztak a parton. A pásztor a sziklákra terítette a ruháit, és fürdeni ment az óceánba. Lebegve nézte a

Nem is kispórolják, kilopják, a vízlobbi, a vízmaffia, az ásványianyagnyelő árnyékszervezet. Papundekli. Napok óta ezt a szót suttogja egy hang a fülembe, visszhangzik tőle a fejem. Papundekli, szólal meg a hang, mikor fizetek a boltban, papundekli, kopogja a cipőm, papundekli ritmusára csobog a víz, amikor mosogatok. Papundekli, papundekli, bömböli a gyerek az ölemben a papundekli magánhangzóit. Nem tudom honnan került elő ez a szó, és miért költözött a fülembe, Ohrwurm, m

azt a kevés aranyamat vegyék ki / mielőtt hamvasztanak Majd akkor megyünk át rajta, ha odaértünk Ebből a többes számból hiányollak ahogy hiánytalanul őrzöm és mondom minden megtalált és sosem keresett szavad istenhez, hazához, hogy hétszilvafások és hatökrök országa ez csámcsogod két villa akkurátusan szétfőzött túróscsusza közt a tejbe mindig lehet aprítani egy kis kenyeret te jól tudod mit jelent kaja s édesanya a szétbombázott Drezda karácsonykor az égő Sztálin-gyertya s

A refrént közösen adják elő. Az energikus hörgés elnyomja a visszafogott, kifinomult éneklést. Konyakos pohárba tölti a neszkávét. Az utolsóba a lakásavatóra kapott készletből. Martin szülei hozták, tipikus „ilyenkor szokás, tudjuk le gyorsan” holmi, nem érdekes, hogy nem iszik senki töményt. Rákattint a linkre. Szonja küldte, évekig dolgoztak együtt Malmöben. Elindul a YouTube, betölt az Öresund zenekar Heed című száma. Húsz éve nem hallotta, el is felejtkezett róla. Az el

4. a kálvinista legátus, aki a reptéren megáldotta a jó édes Bejön a német: Szörnyű ez a Kaszinó (khm, a kasszírnő?). Szangvinikus, rakoncátlan (TESz). Szóval bejön a német a krémszínű zsakettjében (a melegfényű lámpák alatt minden zsakett krémszínű?), várják tőle a híreket az éhes krokodilusok (képviselőtestületi tagok, septemvirek, kormányablak-vezetők, tárca nélküliek, névtelen kolumnisták) többek között: jómagam. Szörnyű ez a Kaszinó. (kórusban) – Na mik a hírek,

Figyelj a lelkiállapotodra, üzent Ottó vissza. Most először éreztem, hogy Ottó nem tud mindent. – Elmondom, mit csinálj. – Hogy mit csináljak? – kérdeztem. – Megmondom, hogy hogyan szabadítsd fel magad. Ottó mindent tudott. Azt is, hogy hogyan gondolkodjam pozitívan. Hogy mennyi vitamint szedjek. Hogy nyáron hova utazzak. Ő volt a lelki vezetőm. – Rajtad csak a tellurikus áramok segítenek. – A tellurikus micsodák? – kérdeztem. – Azok, azok – bólogatott Ottó. – A föld életvo

Ekkor látta meg a foltot. Narancssárga amőba a jobb ujj végén - a hipó jellegzetes szövetmarása. A ruhát a kupac aljáról húzta ki a havi készletcserén. Tiszta szerencse az egész, erről a tapasztaltabb turkálók már idejekorán felvilágosították – nem minden faluba jut ilyen jó bála, ide is csak nagy kegyesen jön le a kamion, és a legjobb darabokat már a nagykerben elteszik. Az ilyenek, mint ez a ruha, a bála közepén, a magjában bújnak meg, tökéletes titokban érkezve az üzletb

tüdőm félbe repedt dióbél, most csurgatja rá lassan, a formálódó / gondolat A gardrób ablakán délelőtt tíz után hét perccel sűrű tejként beömlik a Duna kanyarulatából előhajló napfény. A gardróbban nem porszívózol, lépteim nyomán szöszök emelkednek el a szőnyegről. Véletlenül fordulok vissza, kiesett-e a kezemből a kis zokni, vállam fölött az állam, az ellenoldalú mellemben a tejcsatornák gyöngyei kifeszülnek. A kertünkbe alacsony íven és hangos szárnycsapással, mint akinek

de persze nem, nem, még nem, most még tudunk rendelni a temuról, most még nyitva van a bellozo, lízingelhetünk még egy toyotát, vehetünk nullaszázalékos thm-re még egy iphonet …na persze, nehezen indokolható, mit indokolhatatlan, egyenesen röhejes, ha az embernek éppen az én helyzetemben kél panaszkodni kedve, nem mintha attól lakott volna már jól bárki is, hogy szomáliában éheznek, nem mintha attól elviselhetőbb volna napi tíz órát egy télen-nyáron huszonkét fokos irodába

Ez az út most például egész pontosan 12 órát és 37 percet vesz igénybe. Már ha nincs csúszás. Csúszás meg mindig van. De mégis jólesik tudni, mihez tartsa magát az ember. Ez most egészen felvillanyoz. Mindent kiszámoltam. 6:30-ra kell Pestre érkeznem. Tehát az 5:45-ös busszal indulok, a dugót is beleszámolom. Persze, hamarabb felérek, de sebaj! Így van időm nyugodtan elmajszolni az aluljáróban vett fahéjas csigát. Az időzítés tökéletes. 7-kor már a hármason ülök, a Deákon á