MERÜLJ EL A SZIFONOKBAN!

Vendégünk volt Izsó Zita költő, műfordító, drámaíró, szerkesztő, aki szerint az irodalom olyan saját tér, amely élményeket és ingereket ad, és amely szabadabb, mint a hétköznapi élet kötöttségekkel teli világa. Litmusz Műhely · Izsó Zita Vendégünk számára az irodalom elsősorban olyan tér, ahol önmaga lehet, ahol nem kell folyton elvárásoknak, követelményeknek megfelelnie. Ezt szerzőként és olvasóként is fontosnak érzi. Mindig úgy látta, az irodalom élményeket adhat akár e

Nem tudom, a zsebem mikor lyukadt ki. / Finánc, finánc, lila az ég alja! / A téren kicsapott kutya vezekel, / Vele együtt vonyítok én is. Éhes kutya hangosan ugat hozam - vezekel - korhű - finánc Nem tudom, a zsebem mikor lyukadt ki. Finánc, finánc, lila az ég alja! A téren kicsapott kutya vezekel, Vele együtt vonyítok én is. Rárogy az este a lakótelepekre Mint korhű jelmez a nyugdíjas színészre, Mint bankófüst a pirkadatra. Itt van valami a nyelvemen, Csak nem tudom, mi az

Vendégünk volt Halmi Tibor költő, kritikus, szerkesztő, irodalomszervező, aki szerint az irodalom időpocsékolás, azaz időkitöltés, azaz az időből való kiszakadás mind olvasói, mind írói szemszögből. Litmusz Műhely · Halmi Tibor Ahhoz hasonlítja Tibor az általános irodalomélményt, mint amikor a szobából utolsóként távozó alany még a funkcióját veszítő térben marad egy pillanatra, vagy mint amikor az asztaltársaság perifériáján ülve hallja is a beszélgetést, meg nem is, de

A kedély, / a kedély akár egy zuhanyrózsa júliusban, / szikkadt szirmai nem fednek semmit. A dolgok bolyha Kioktat - anonim - támaszték - kedély Támaszték, az eperfa lombja mégis reszkető vonal a rét közepén. A szél ahogy kirúgja korhadt létralábát, kioktat a nyár. A kedély, a kedély akár egy zuhanyrózsa júliusban, szikkadt szirmai nem fednek semmit. Anonim takarásban a dolgok bolyha; motoszkáló, rejtett párbeszéd vetített árnyékok között.

Elsőnek a leggonoszabb kérdést tettük fel, amire a Litmusz nyolc éves történetében pár kivétellel nem is kaptunk soha igazán kíméletlenül egyenes választ: hogy mit nem érdemes olvasni. Ezúttal már az alkoholfogyasztás zenitjén indultunk útnak válaszokat gyűjteni, névtelenség és hangtorzítás ígéretével. Vendégségben jártunk a FISZ-táborban, és vettük az alkalmat, hogy egy maréknyi gyanútlan ember orra alá dugjuk a hangfelvevőt, és feltegyük a gonosz kérdéseinket. Elsőnek a

A rizsszemek között a Szentlélek morog, / de a Konyhás Karcsi megcsöcsörészne, és / szentlélek rebben, száll fölötte éhes alkotó. KONYHÁS KARCSI AUTOMATIKUS ÉNEKE FISZ-tábor 2024, Líra 3 Műhely Ondószagú kenyérkosár előtt a sor, jaj, megcsöcsörészi a szaftot a költő! Kirepteti a Szent, de lélek. Hogy süvít. Házba apja lánya lány alá nyúl, mellre lelve szentem lelke kifőzhető. Kanál, villa, kés mellé papírvagina, nedve kára anyja papírpinája. Te, Karcsi, már, na hagyd, a kru

Vendégünk volt Krupp József irodalomtudós, klasszika-filológus, kritikus, az ELTE BTK Latin Tanszékének oktatója, aki szerint az irodalom az, ami az olvasás során a saját horizuntonkon megképződik. Litmusz Műhely · Krupp József Vendégünk szerint a „mi az irodalom?” kérdésre már számos válaszkísérlet született; nem biztos, hogy erre feltétlenül saját definíciót kell adnunk. Ha azonban ezt a kérdést szubjektívebb módon tesszük fel, akkor a nyelv médiuma, a nyelv szerepe min

Sörény Elek második kötete: csalódás. Ezt az első kötet fényében is megállapíthatjuk, amely még valamelyest reménykeltőnek volt mondható. Bár valóban mondani nem mondta senki, ugyanis nem olvasták sokan. kritika Sörény Elek: Robosztus Áthallások c. kötetéről (játékszavak: promóció, szorong, robusztus, harang) Sörény Elek második kötete: csalódás. Ezt az első kötet fényében is megállapíthatjuk, amely még valamelyest reménykeltőnek volt mondható. Bár valóban mondani nem m

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal. Litmusz Műhely · Nyerges Gábor Ádám 2 A beszélgetés elején vendégünk elmondta, hogy első novelláskötete, a Vasgyúrók csak olvasói előrendelések segítségével jelenhet meg a Prae Kiadónál, vá

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció. Ha nem tudunk jobbat Promóció - trófea - szemérmes - kókad Azt hiszem, lehallgat a telefonom. Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, Neki címzik tán a promóciót is, Már nélkülem is rákattint időnként. Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció. Óh, hova tűntél, piacgazdaság szemérmes vadonja, Te dús

Vendégünk volt Simon Bettina író, költő, művészettörténész, aki szerint a „mi az irodalom?” kérdés maga az irodalom. Vendégünk szerint tulajdonképpen minden írás egy erre a kérdésre adott válasz. A lényeg nem is annyira a konkrét definíció, hanem a „beszélgetés”; nem baj, ha az irodalom mindenkinek mást jelent; nem baj, ha valaki szerint nem az az irodalom, ami szerintünk. Az irodalom inkább egy kísérlet arra, hogy mi is részesei legyünk ennek a beszélgetésnek. De a kérdés,

Ömlik belőlem / a malőr, idegesen bámulom a csillárt, / a hátam mögött érzem a fintorgást, / és megtölti az éjszaka kezemben a poharat. malőr - sparhelt - kétlaki - beleszárad Mint kiborult pohár víz, gurul el az éjszakai villamos fényszíve, a kapaszkodókra kúszik a világítás. Beleszáradnak a zsíros ujjlenyomatok, mint mohó vacsoráink a sparhelten. Ott az iram, itt a jóllakottság állott nyugalma feszélyez, már félúton leszállnék fingani, én, az elrontott vacsoravendég. Öm

Vendégünk volt Sepsi László író, szerkesztő, műfordító, aki szerint az irodalom – mivel egy ernyőfogalomról van szó – röviden nehezen definiálható, ám ami fontos, az az olvasás élvezete. Vendégünk szerint a legfontosabb az örömelvű olvasás; tetszik-e egy szöveg vagy sem? Ha nem, akkor érdemes inkább abbahagynunk. Vendégünk, amikor még kritikus volt, ezt nem tehette meg, azonban ma már főleg az olvasásélményt keresi. Ez az élmény persze sok mindent jelenthet; fontos lehet eg

Vendégünk volt Terék Anna költő, drámaíró, pszichológus, aki szerint az irodalom fogódzó lehet a nehéz helyzetekben, mert a jó könyvek segítenek kimondani, felszínre hozni a dolgokat. Terék Anna szerint az irodalom ugyan definiálhatatlan, de körülírható. Segítségünkre lehet, mert kimond akár olyan dolgokat is, melyekkel nehéz szembesülnünk, ám ezáltal mégis felszabadít. Ugyanakkor éppen ezért „kellemetlen” is lehet, hiszen a szembenézésnek, az őszinteségnek nem mindig örül

Vendégünk volt Fenyvesi Orsolya költő, író, műfordító, szerkesztő, aki szerint az irodalom egyfajta törekvés a teljességre. Fenyvesi Orsolya számára az irodalom minden, ami elképzelhető; egy folyamatos megismerési vágy kifejezőeszköze. Egy olyan rendszer, melyben a kisebb részek, elemek újra és újra arra sarkallnak minket, hogy a nagy egészet (amely akár még az univerzumnál is nagyobb lehet) felfedezzük ‒ valójában ez maga az irodalom, amelyben minden benne foglaltatik. Szó

Vendégünk volt Bödecs László költő, kritikus, szerkesztő, aki szerint az irodalom, ha valami hangzatosat kell mondani rá, az emberiség lelkiismerete ‒ ennél bővebben viszont nehezen meghatározható, mert minden definíció leszűkítené azt, ami. Elmesélte, hogy az irodalmi közegbe az ELTE nyelvészeten töltött évei alatt került bele, amikor megismerkedett az Apokrif folyóirattal, és elkezdte megtanulni a kortárs versnyelvet is. Az Apokrifnál jött ki az első kötete, kritikákat is

Vendégünk volt Sirokai Mátyás költő, zenész, a FISZ-könyvek társ-sorozatszerkesztője, aki szerint az irodalom egyfajta hack, hiszen a nyelv véges eszköztárával képes a végtelen változatosságot felmutatni, és komplex élményeket közvetíteni. A beszélgetés elején Sirokai hangsúlyozta, hogy mindannyian „nyelvrácsban” élünk, hiszen a nyelv nem teljesen megfelelő arra, amire használjuk; elfedi, leegyszerűsíti a világot. A szavak, kifejezések nem jelenítik meg azt a végtelen bőség

Ismét vendégünk volt Seres Lili Hanna és Vajna Ádám, akik egy korábbi adásban már mindketten elmondták, hogy szerintük mi az irodalom. Így a szokásos kérdéseinket átugrottuk, és egyből a játszani kezdtünk: közösen készítettünk egy új szett dobókockát, majd mindegyik oldalt kidobtuk és megírtuk a közös történetet. Először fogalmakat gyűjtöttünk, aztán tárgyakat, jelzőket, és igéket is, majd némi ragasztgatást követően elkészült az ihletgenerátor, és nekiálltunk a nehezebb fe

Vendégünk volt Szenderák Bence költő, műfordító, a Jelenkor kiadó szerkesztője, aki a költészethez az empátia, a másik fél megértése felől közelít, és a versbeszélőkön keresztül törekszik az önértelmezésre, azaz a megszólaló(k)ban önmagát is keresi. Vendégünk a „mi az irodalom?” – kérdéskörnél először egy saját kérdéssel válaszolt; nekünk mi volt a legérdekesebb definíció eddig az adások során, amit hallottunk. Itt felidéztük Borsik Miklós igen egyedi megközelítését, de Gar

Vendégünk volt Kellerwessel Klaus, aki szerint az irodalom ugyanúgy világmegismerési és oktatási forma, mint a tudomány, csak míg a tudomány explicit, addig az irodalom az implicit tudásgyűjtés és -átadás eszköze. Ezzel együtt a tudományban is épp úgy jelen van a művészet, mint a művészetben a tudomány. Ebből kiindulva körüljártuk a tudományos módszertan mibenlétét, a tudományos axiómák körkörös természetét és költészeti potenciálját, freudi analitikát és arisztotelészi mod